Sokszor, sokatokban felmerül a kérdés: most komoly, amit írunk, vagy csak viccelünk? Ha viccelünk, akkor miért hívjuk ezt a blogot projektmenedzsment blognak, miért nem viccblog? Meg különben is, miért kell mindig mindenből viccet csinálni, miért nem adunk inkább tök jó kis hasznos tippeket, meg módszertanokat? Ha már ilyen sokszor felmerültek ezek a kérdések, úgy döntöttem, írok néhány gondolatot arról, miért is csináljuk ezt az egészet, és miért úgy, ahogy.

Alapelvünk, hogy cikkeink az informatikai projektvezetés és cégvezetés kérdéseit boncolgassák, valós szakmai tartalommal. Van, amiben több ilyen van, van amiben kevesebb, de csak a vidám írás kedvéért semmit nem írtunk. Na jó, esetleg a Chuck Norris cikk volt ilyen :) A posztok sosem konkrét esetekről szólnak, fiktív projekteket meg cégeket ábrázolunk, amelyeknek persze a valóság adja az alapját. A viccesnek szánt csomagolás mögötti komoly mondanivaló ha látszik, akkor jó, ha meg nem, akkor reméljük legalább jól szórakoztok.

Soha nem az a célunk, hogy valós személyeket vagy cégeket gyalázzunk: ha úgy is érzitek újra és újra, hogy egy cikk mintha rólatok íródott volna, akkor az azért van, mert mindannyian ugyanazokkal a gondokkal és kihívásokkal küzdünk. Ugyancsak fontosnak tartjuk, hogy soha egyetlen egy írásunk sem született, és nem is fog külföldi cikkek fordításából vagy mások írásainak átdolgozásából. Ha van mondanivalónk, írunk, ha nincs, inkább várunk egy kicsit, amíg lesz.

Egy jobb világ felé vezető út meg azzal kezdődik, hogy kimondjuk: van még bőven javítanivaló a mostanin. Meg hogy ez egy igencsak nehezen és sok verejtékkel járható út, és nekünk itt a Derrick és Harry Blogon, vagy a Wunderplan-nál sincs csodaszerünk, amivel egy csapásra megjavíthatnánk az IT cégeket, részlegeket, projekteket. De kötelességünk törekedni rá, és tehetségünket, tapasztalatunkat ennek szolgálatába állítani. Ezt egyébként mi legtöbbször örömmel tesszük, mert szeretjük csinálni, bármilyen nehéz is időnként.

Nagyon sokan vannak, akik egyes módszertanok és különleges szakmai fogások szakértői: ők szintén elengedhetetlenül fontos és becsülendő munkát végeznek, mert más, a miénket kiegészítő szemszögből látják ugyanezeket a dolgokat. Nem kell nekünk itt a sikeres projekt öt alappillérét taglalnunk, megtették ezt már sokan mások remekül. Nem gondolkozunk sosem azon, ki a konkurenciánk, mert senkit nem gondolunk annak. Mindenkinek örülünk, aki tenni akar azért, hogy úgy általában az informatika, a cégvezetés, az emberek vezetése, a projektek jobban menjenek a világban.Teendő meg van bőven, úgyhogy minden dolgos kézre szükség van.

Az iróniára visszatérve, persze arról is szól ez az egész, hogy mi egyébként alapbeállítottságunkat tekintve is ilyenek vagyunk. Szeretjük jól érezni magunkat, szeretünk csipkelődni, hiszünk abban, hogy bár az élet sokszor nehéz, alapvetően szép. A humor pedig nagyon sokat segít abban, hogy elviseljük a nehézségeket. Bátorság kell ahhoz, hogy saját magunkon nevetni tudjunk, de ha sikerül, hihetetlen önbizalmat ad: azt jelenti, van erőnk elfogadni, hogy hibázhatunk, hogy nem vagyunk tökéletesek. És mindez nem jelenti azt, hogy nem vesszük komolyan a munkánkat vagy a feladatainkat: arról van csak szó, hogy mosolyogva sokkal könnyebb előre haladni, mint fogvicsorgatva!