Sikeres nagyvállalati projektmunka – avagy túlélőtippek virtuális légikatasztrófa esetére

Multi survivor 5. rész

2016. december 04. - ExHomoMulticus Dóra

A multi idő Bermuda-háromszöge után, ejtsünk néhány szót a multi szakértők süllyesztőjéről, a projektekről. Előbb-utóbb mindenkit utolér, mondhatni hát hogy végzetszerű, de hogy ne legyen egyben végzetes is, jobb, ha felkészülünk rá. A legjobb megoldás az előremenekülés. Keressünk magunknak egy szimpatikus projektet, ahol részvételünk még éppen indokolható, de véletlenül sem kritikus! Önfeláldozó attitűd hiányában a főnökünk fog bennünket - de legalábbis munkaidőnk egy részét - feláldozni a stratégiai célok oltárán. Ha ez megtörtént, kezdhetünk is csomagolni, mert hamarosan becsekkolunk egy virtuális légi kalandra. Míg előbbi esetben jó eséllyel átaludhatjuk majd az utat, utóbbinál minket is elérhetnek a turbulens légmozgások. FIGYELEM! Őrizzük meg nyugalmunkat, és kövessük a túlélési kézikönyv vonatkozó passzusait!

projecttimetable.jpg

Ha megkaptuk a menedzsmenttől a felszállási engedélyt, foglaljuk el ülőhelyünket, és vegyük szemügyre utastársainkat! 

  • Elégedett tejbetök vigyorral láthatjuk azokat a stakeholdereket, akik ettől a társasutazástól remélik, hogy végre eljutnak majd oda, ahova mindig is vágytak. Még nem sejtik, hogy az idő előrehaladtával fokozatosan olvad majd le a mosoly az arcukról.
  • Vannak, akik idegesen fészkelődnek mintha épp valami fontos dolguk lenne… na, nekik van is. Ők azok, akik már így is napi 10 órában szívnak a cégben az operatív hegesztőmunkával, és a projektben is a nyakukba szeretnék majd varrni az elvégzendő feladatok érdemi részét. Most épp azon gondolkodnak, hogyan tudnák szabotálni részvételüket az akcióban.
  • Az ábrándos tekintettel zenét hallgatók a mi sorstársaink, valószínűleg különböző területek jobb híján delegált szakértői. Tudják és elfogadják, hogy nincs sok ráhatásuk az események menetére, ezért inkább próbálják hasznosan eltölteni az időt, és élvezni az utat. Az idegeskedést pedig meghagyják másnak.
  • És vannak a számunkra láthatatlanok, akik viszont minden mozdulatunkról tudnak. Az út szponzorai a Toronyból adnak iránymutatást a projektvezetőnek, aki pedig a pilótafülkében ülve manőverez a repülővel, és szükség szerint továbbítja az utasításokat. 

A felszállás előtti pillanatok még általában kedélyes, optimista hangulatban telnek. A pilóta ismerteti a küldetést, azaz a projekt célját, a köztes állomásokat és a landolás tervezett időpontját, majd kellemes utazást kíván. Élvezzük ki a nyugalom utolsó foszlányait!

Öveket becsatolni! A felszállást megkezdjük.

Lássuk, milyen izgalmakra számíthatunk az út során?

  • Kiderül, hogy a projektvezető által ismertetett itiner pont annyira hiteles, mint az utazási irodák színes-szagos prospektusai - SEMENNYIRE... Az utasok között heves vita kezdődik arról, vajon hol is kellene majd landolnunk, és hogyan juthatunk el odáig. Egy idő után már nem csak az lesz kérdéses, mikor-hova érkezünk, hanem, hogy egyáltalán még az eredetileg kijelölt irányba tartunk-e.
  • Folyosói pletykából értesülünk arról, hogy a gépet irányító projektvezetőnk csak légiutaskísérő végzettséggel rendelkezik pilótavizsga helyett, ezért robot üzemmódra kapcsolva, a szakkönyvekből menet közben kiolvasott módszerekkel próbálja a repülőt a levegőben tartani.
  • A felszállás után sorban gyulladnak ki a különböző vészjelzők. Azt ugyanis elfelejtették közölni, hogy az utazás alapinfrastruktúrája szétesőben van, és a gépet menet közben kell majd újra összeszerelnünk. A titkolózásnak köszönhetően a fedélzeten pont azok az emberek és eszközök nem állnak rendelkezésre, akik és amik szükségesek lennének a hibák elhárításához. A pilóta brainstormingot hirdet az utastérben a lehetséges megoldás megtalálása érdekében, de konszenzus hiányában végül egyetlen ötletre sem tud jóváhagyást kérni az Toronytól. Az onnan kapott homályos iránymutatásokkal természetesen nem megyünk semmire, így a pilóta végül elfoglalja magát a hibák szakszerű dokumentálásával.
  • Mintha ez még nem lenne elég, észrevesszük, hogy a repülőt több irányból is géppuskázzák kívülről, és belső szabotázs is készülődik. Az utastérben eluralkodik a pánik, mindenki a másikat okolja a kialakult helyzetért. Néhányan a legrosszabbtól félve mentőmellényt húznak, és menet közben önként elhagyják a gépet a vészkijáraton keresztül. 
  • Kihasználva a helyzet kritikusságát, egy - feltehetően valamely szponzor jóvoltából a repülőn tartózkodó - külsős személy felajánlkozik, hogy jó pénzért cserébe ad néhány tanácsot a kialakult helyzet azonnali megoldására. Az Irányító központ lecsap a lehetőségre, és komoly összegeket áldoz azért, hogy meghallgassa az iménti brainstormingon egyébként már elhangzott ötleteket a tanácsadó szájából.

Oxigénmaszkokat elő, kényszerleszállásra felkészülni!

Végül hiába születik döntés a szárny levált darabjának menet közben történő visszacsavarozásáról, mert az implementációra már senki nem vállalkozik.

A Toronyból az utolsó státuszriport megtekintését követően a projektet indító szponzorok is eltűnnek, a helyükre érkezők pedig a pilótától próbálják megtudni, hogy vajon merre is tartunk, és egyáltalán miért indultunk útnak. Rövid agonizálás után végül kiderül: küldetésünk célja nem egyeztethető össze az új vállalati stratégiával, az erre szánt költségvetést időközben más, kiemelt fókuszú projektekre allokálták, egyértelmű utasítást kapunk a kényszerleszállás megkezdésére.

De aggodalomra semmi ok, a virtuális landolás általában zökkenőmentes, néhány tollvonással elintézhető. Persze így is vannak áldozatok, akik elsüllyednek a projekttel együtt. Ha mi nem szeretnénk köztük lenni, akkor

  1. csomagoljunk ejtőernyőt;
  2. helyezkedjünk el hátul, a gép legbiztonságosabb zónájában, és minél messzebb a történésektől;
  3. felszállás helyett húzzuk meg magunkat a Toronyban, és a szponzorok pánikszerű távozása után vegyük át az irányítást!

A bejegyzés trackback címe:

http://derrickesharry.blog.hu/api/trackback/id/tr5912020797

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Legelő Őse · http://legeloose.blog.hu/ 2016.12.05. 07:41:36

Szerencsére sok helyen van már profi projektmenedzsment. Valójában egy normális cégnél a projektek sokkal egészségesebben szoktak működni mint a hétköznapi alaptevékenységek, pont amiatt mert tisztázottak az elvárások, az előrehaladás, a minőség, vannak mérföldkövek, és vannak valódi meetingek.
A hozzáállás, hozzáértés és az elköteleződés valójában amiről a cikk szól, de sokáig nem érdemes olyan helyen dolgozni ahol ezt tapasztalni.
Végezetül egy megjegyzés: sokszor érzem azt, hogy az ilyen megközelítésekben a vállalatok, cégek rettenetes szörnyű helyek, ahol a "főszereplő" normális egyedül. Az én hosszú évek alapján szerzett tapasztalataim alapján ez nincs így. Egy egy vállalat olyan, amilyenné teszik az ott dolgozók, beleértve az adott "főszereplőt" is. Például ha egy projektben kiderül számára hogy nem sikerült a cél paramétereket rendesen belőni, akkor mint a projekt tagja, ő is kezdememenyezheti hogy ezt rakják rendbe, mielőtt tovább haladnak... stb.

zsotykai 2016.12.05. 09:39:43

@Legelő Őse: azért szigorúan az elmúlt 20 évemet nézve sokkal inkább igaz, hogy sok helyen nincs profi projekt management - az erőforrás szemszögéből nézve. Sajnos.

Legelő Őse · http://legeloose.blog.hu/ 2016.12.05. 09:51:17

@zsoltik@: nem tudom hány helyen dolgoztál az elmúlt időszakban, mekkora a minta. Tanácsadóként évente 10-15 céggel ismerkedem meg, van amelyiket 6-7 éve támogatunk. Az elmúlt 10 évben nagyon jelentős előrelépést tapasztalok. A 2008-as válság skk vállalatot a hatékonyság irányába mozgatott. A jelen helyzetben pedig akiknél nem működik jól, azok is legalább próbálnak lépni ebben, sőt, költenek is ezt tamogató informatikai fejlesztésekre. Én nem látom ennyire rossznak a helyzetet, sőt. Inkább tényleg a hozzáállás vs motiváció a kérdés, abban tényleg van mit fejlődépni, sok projekt vezető hiába profi a menedzsmentben, képtelen az emberi oldalát is megfogni, és bevonni már az elején a projektben résztvevőket. Ha valamit, inkább ezt látom problémának.

zsotykai 2016.12.05. 10:12:33

@Legelő Őse: roppant érdekes, de a tanácsadók akikkel találkoztam az elmúlt 20 évben a vezetőség felé mindig azt tudták kommunikálni szinte, hogy:

1. rájuk szükség van (sokszor igazuk volt a vezetők fél-dilettantizmusa miatt)
2. majd ők azt jobban tudják (~75%ban nem volt igazuk)
3. abszolút megéri beléjük fektetni (<50%ban volt igazuk)
4. és minden jobb lesz (~90%ban nem volt igazuk, sőt)

Nyilván a PMség is egy szakma és nem csak PMnek kell lenni, hanem sokszor pszichológusnak is és nagyon jól kell egyensúlyozniuk az ügyfél (ésvagy SALES) oldal és a szállító (legyen akár belső) között. Na ezt meg ~egyszer se csinálták jól az elmúlt 5 munkahelyemen (volt multi, kis magyar, középnagy magyar, bank). Nota bene: az hogy "csak" 5 munkahelyem volt != a PMek számával. Pl. voltam olyan projekt részése ami 2 év alatt 6 PMt fogyasztott el. Mondjuk a 6-ból egy volt közepesen jó szervező és kvázi rigorózus a szó jó értelmében, ezért őt a csodés sales furta ki...

És persze, mivel ezek itt fent csak anekdotikus érvek, nem én vagyok a helikopter. De valószínűleg te is csak egy részletét látod (és nem erőforrás szemszögből a leírtak alapján - hanem az erőforrás szemszögéből a kvázi here szempontjábó(, és neked sem elég nagy a mintád.

I_Isti 2016.12.05. 15:02:34

@Legelő Őse:

Ez például egy ful-tök sikeres projekt full-tök sikeres végterméke:
index.hu/belfold/budapest/2016/12/05/mi_okozhatta_a_pillango_utcai_metrobalesetet/

Hogy lehetett átvenni műszakilag egy olyan metrószerelvény-típust, amelyik nem képes normálisan fékezni akkor, ha a sín egy kicsit csúszós? Ráadásul szoftverhiba miatt...

Rocky2 2017.03.16. 10:12:28

@I_Isti:
Szoftverhiba?
Nem volt semmi szoftverhiba, egyszerűen az a modul, ami ezt tudja nem volt benne, mert arra nem volt igénye a megrendelőnek. (Persze igény igazából lett volna, fizetési hajlandóság nem volt.) A 4-es metróra megvették (bár ott nincsenek felszíni szakaszok, ezért kicsi a valószínűsége a csúszós sínnek), de a 2-esnél már nem akartak ennyit költeni (pedig ott több értelme lett volna a felszíni szakasz miatt).
Szóval a hiba itt is a projektvezetésnél (v. a legfelsőbb döntéshozó szervnél) keresendő.