A politikus mint menedzser egy IT tanácsadó szemével

2017. február 26. - Kriminalhauptmeister Harry

Bár első ránézésre külön világnak tűnik egy vállalat és egy ország vezetése, izgalmas eljátszani a gondolattal: mi lenne, ha egy országot és az azt vezető politikusokat vezetői tanácsadói szemmel értékelnénk? Nos, talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy igencsak vérszegény eredményt kapunk, ha modern menedzsment elvek alapján vetünk számot mindenkori politikusaink vezetői munkájával. 

Összegyűjtöttük nektek, mik azok a legnagyobb hibák IT tanácsadói szemmel, amiket a politikusok elkövetnek vezetőként, pártállásra, vallásra, nemzeti hovatartozásra, bőrszínre való tekintet nélkül!

56745319_s.jpg

Tévedhetetlenség

Nem sok minden vesz el nagyobb energiákat egy ember életéből, mint a görcsös ragaszkodás ahhoz, hogy mindig, mindenben igaza van. Persze ha megkérdezzük, hogy "Jó napot kívánok, tévedhetetlennek teszik-e lenni?" akkor a válasz egy határozott nem bárkitől, ugyanakkor szeretett politikusaink - hasonlóan sok önbizalom hiányos menedzserhez - inkább harapnák le a saját nyelvüket, mint hogy elismerjék bármilyen témában, hogy nem volt igazuk.

Az ok? A tévedéseket és a hibák elkövetését nem toleráló, és azonnali kirekesztéssel megtorló közeg, amelyben tabunak számít az önkritika. Amit mindenki gerjeszt és táplál, aki a mások tévedésére mutogat és köpködi azokat, akiknek esetleg nem sikerül valami. Nem gondolva arra, mi lesz, amikor ő cseszi el.

Illetve a profik gondolnak rá, de tudják, hogy nekik nem kell aggódniuk, mert az eszköztárukban ott lapul a:

Mellébeszélés

A tények zavaró dolgok, ha tökéletesnek és tévedhetetlennek akarunk látszani. A világ meg tele van kukacoskodó kis rohadékokkal, akik folyton idegesítő kérdéseket tesznek fel, hogy kikezdjék a politikusok elvitathatatlan eredményeit. Például:

"Ha ön most értelmetlen pénztemetőnek gondolja a Magyar Nemzeti Űrkikötő megépítését, akkor miért jelentette ki tavaly ilyenkor ugyanerről, hogy ez Magyarország felemelkedésének egyetlen útja?"

vagy

"Miért nyilatkozta azt tegnap, hogy soha nem járt Honoluluban és végképp nem szippantott kokaint karibi örömlányok kebléről egyetlen neonzöld bőrtangát viselve, miközben harminckilenc fénykép, négy videofelvétel és nyolc ember tanúvallomása bizonyítja ezt?"

Ilyen esetekben vetik be a mellébeszélés elnevezésű csodafegyvert. Az alapelemek:

  • Hosszan válaszolni, tekervényes összetett mondatokban, idegen szavakkal megfűszerezve 
  • Általánosságokat mondani, eközben valami másra terelni a szót, mondjuk az ellenfélre mutogatni
  • Kérdésre visszavágó kérdésekkel válaszolni (pl. "Azt kérdi miért szavaztuk meg? Én azt kérdem, akik nem szavazták meg, azok miért nem?")
  • Érzelmi síkra terelni az egyébként tárgyilagos kérdést (pl. "Nem arról a pár pályázati milliárdról van most szó, hanem a Nemzet jövőjéről!")
  • Tagadni, tagadni, tagadni, a végsőkig, mindent

Céltalanság

Ahogy oly sok vállalati vezetőnek semmi más célja sincs, csak az éves menedzsment bónusz hazalapátolása, ugyanúgy sok politikus működésének célja hatalomra jutás illetve annak megtartása, bármi áron. Sajnos ezt azonban nem taktikus bevallani, mert a kedves választópolgárok nem nézik jó szemmel: így mondvacsinált, minél általánosabb, és minél kevésbé számon kérhető célokat kell kitűzni az ország népe és saját tevékenységük elé. Ilyeneket például, hogy:

  • "Az ország felemelkedése, és régi dicsőségének visszaszerzése"
  • "Legyen a munkának becsülete"
  • "Legyen a föld azoké, akiket megillet"

A rosszul megjelölt magas szintű stratégiai célok ugyanannyira használhatatlanok egy ország életében, mint amikor egy cégben olyan célok születnek, mint a "minden piaci szegmensben dinamikus növekedés" vagy a "költséghatékony működés proaktív kiterjesztése". A megfoghatatlan célok eredményeként a végrehajtó szintek orientációt veszítenek, az operatív munka szétforgácsolódik a sok egyéni érdek áttekinthetetlen hálózatában, az ország (vagy a cég) meg véletlenszerűen sodródik, amerre éppen sikerül.

Lojalitás mindenek felett

Ha sikerül eliminálni a számonkérés bármiféle típusát, a szakmai eredmények jelentősége eltörpül. Mindennél fontosabbá válik a hatalom megtartása, amihez pedig elengedhetetlen az engedelmes és lojális végrehajtói réteg. Egyes pozitívnak vélt tulajdonságok értéktelenné, vagy akár veszélyessé is válnak:

  • A kreativitás, problémamegoldás bomlasztja a fegyelmet
  • A vélemények nyílt felvállalása a fenti tévedhetetlenség ellen hat
  • Az igazi szakértelem pedig megkérdőjelezi a legfelsőbb vezetők döntéseit

Úgyhogy ha valaki érvényesülni akar, feltétel nélküli engedelmességet kell tanúsítania és végtelen lojalitással kell rendelkeznie: ezek a hatalmat birtoklók szemében mindennél értékesebb tulajdonságok.

A lojalitás mindenek fölé helyezése viszont automatikusan a szakmaiság, a racionalitás, az tárgyi tudás és tapasztalat elértéktelenedésével, háttérbe szorulásával jár, ami drámai hatással van a szervezet (vagy ország) hatékonyságára, sikerességére.

Mindenki hülyének nézése

Minél magasabbról nézzük a többi embert, annál kisebbeknek és jelentéktelenebbnek tűnnek, mi pedig annál inkább mindenki fölött állónak gondolhatjuk magunkat. Sok felső vezetőhöz hasonlóan politikusaink is lépten-nyomon elkövetik azt az alapvető hibát, hogy azt gondolják, kiválasztottak, különlegesek, és az alattuk levő néppel (legyen az a dolgozói réteg, vagy az egyszerű állampolgárok tömege) bármit meg lehet etetni.

Még ha úgy is tűnik, hogy ez sokszor sikerül, és a hétköznapi emberek szürke tömege totál hülyének is tűnik fentről, innen lentről én mégis azt üzenem zárszóként, hogy ANNYIRA azért nem vagyunk azok...

 

Kép: Copyright: xamyak / 123RF Stock fotó

A bejegyzés trackback címe:

http://derrickesharry.blog.hu/api/trackback/id/tr2212277201

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

báró Csekonics 2017.02.27. 11:38:04

+1: 4-5 évente ágról-ágra szállás
Politikában persze mindig adott az időszak, amikor jó eséllyel nem fogják újraválasztani, cégvezetőknél képlékenyebb ez.
Viszont mindkét esetben igaz, hogy akármennyire alkalmatlan volt a posztján, utána büszkén beírhatja az önéletrajzába hogy mit is csinált.
Magánszektorban ráadásul nem is szokás leellenőrizni, hogy 3-4-5 év után miért is távozott, megkérték, vagy magától ment-e?

sakkosfx 2017.02.27. 13:20:34

Az egymást kovető kormányaink nem aprózták el a dolgokat, nem csak egy-két dologban vernek át, hanem mindenben! És nagyon kevesen vesszük észre!