A Mikromenedzser Összeesküvés

Tényfeltáró riport

2017. március 19. - Kriminalhauptmeister Harry

Egy óbudai kiskocsmában ülünk, szerda délutáni félhomályban. Egy olyan hely ez, ahol a legkevésbé számítanánk arra, hogy az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb gazdasági összeesküvéséről készülünk lerántani a leplet. Beszélgetőpartnerem remegő kézzel, idegesen nézeget, az embereket figyeli körülöttünk, néhány időjárást firtató semmitmondó mondatot váltunk. Láthatóan nehezére esik belevágni.

50132944_s.jpg

Mitől fél? Hiszen csak beszélgetünk.

Ha a végére érünk, maguk is félni fognak. Én ezzel a beszélgetéssel mindent kockára teszek, de nem rejtőzködhetek tovább. Megszaporodtak körülöttem a rejtélyes eltűnések, a megmagyarázhatatlan halálesetek: pontosan tudom, hogy engem is utolérnek előbb-utóbb. De nekem elegem van a hallgatásból, nem bírok tovább ekkora terhet cipelni, bármi is lesz a következménye.

Vágjunk akkor bele, hogyan kezdődött az egész?

2010 környékén projektvezetőként dolgoztam egy telekommunikációs cégnél, lényegtelen, hogy melyiknél. Nem volt a munkámban semmi különleges, küzdöttem a fejlesztőkkel, a beszállítókkal, tettem a dolgom. Persze volt egy csomó olyan dolog, ami zavart és amit érthetetlennek tartottam, a lassú döntések, az egymásnak ellentmondó információk, a kusza érdekellentétek, de nem igazán érdekelt a dolog, mások hülyeségének tartottam. Aztán egy márciusi este teljesen véletlenül mindez megváltozott.

Mi történt azon az estén?

Sokáig bent voltam, fél 10 körül járt az idő. A takarítók is elmentek már, de nekem mindenképpen be kellett fejeznem egy prezentációt, azt gondoltam, egyedül vagyok az egész emeleten. A mosdó melletti kis teakonyhába mentem, töltöttem egy pohár vizet, és csendben álltam, amikor lépések és beszélgetés zaját hallottam meg. Először megörültem, hogy tudok valakivel néhány szót váltani ezen a fárasztó estén, de aztán ahogy meghallottam miről beszélgetnek a közeledők, a döbbenettől szóhoz sem jutottam.

Kik voltak, akikkel találkozott?

Két ismertebb középvezető, akiknek a vállalati hierarchia szerint nem sok közük volt egymáshoz. A beszélgetés szinte szürreálisnak tűnt: fojtott hangon Phenjanból érkezett utasításokról beszéltek, valami "szervezetet" emlegettek, és nem a rendes magyar nevükön, hanem ázsiai hangzású néven szólították egymást. Egy tervezett akcióról beszélgettek, amire egy homályos felső szervtől kaptak utasításokat, és amivel hatalmas csapást mérnek majd a kapitalizmusra.

Döbbenten hallgattam a beszélgetést amit először viccnek véltem, de nem mertem megszólalni, valami nagyon rossz érzés vett rajtam erőt. A végén még néhány mondatot váltottak, amiben valamilyen "ügynökség és a párt" iránti bajtársiasságról és végtelen hűségükről biztosították egymást, majd egy mondattal búcsúztak egymástól, amit sosem felejtek el.

Mi volt ez a mondat? És hogyan volt ennek jelentősége a későbbiek során?

A mondat egyszerű volt: ez hangzott el feszes, szinte katonás hangon: "Mikromenedzsmenttel a végső győzelemért!" Aztán sietős léptekkel távoztak. A döbbenettől szóhoz sem jutottam, de éreztem, hogy valami olyannak voltam tanúja, amit nem lett volna szabad meghallanom. Aznap éjszaka szinte egy percet sem aludtam, annyira felkavartak az események: gondoljon csak bele, azzal kellett szembesülnöm, hogy a cégem két középvezetője valójában észak-koreai kém!

Mi történt ezután?

Nem hagyott nyugodni a történet, figyelni kezdtem a két kollégámat, és kutatni kezdtem az interneten. A hallott jelmondaton kívül nem sok konkrétum volt a kezemben, és hónapokig dolgoztam éjszakánként, amikor végre áttörést értem el, és összeállt a kép.

mikromenedzsment_osszeeskuves.jpgLépjünk vissza egy kicsit: meséljen a gyanús kollégáiról, mit figyelt meg rajtuk?

A felületes szemlélő számára véletlenszerű munkatársi kávézások, munkaebédek, találkozók más cégek vezetőivel: figyeltem őket házon belül, konferenciákon, céges rendezvényeken, és munka után is egyre többször. Tudni akartam, mit csinálnak, kivel találkoznak: hamarosan összeálltak a kirakós játék darabjai, és egy titkos ügynökhálózat bontakozott ki az ártalmatlannak tűnő találkozók álcája alatt.

De a találkozókon túl más közös pontot is felfedeztem azokban, akiket akkorra magamban már csak "ügynöknek" neveztem. Mindannyian közép- és felső vezetői pozíciókat töltöttek be különböző cégeknél, a néhány főstől a multinacionális nagyvállalatokig. Információkat gyűjtöttem róluk a legnagyobb titokban, és amiket megtudtam, tökéletesen alátámasztották azt az elméletet, amit zárt fórumokon, titkos weboldalakon sikerült megismernem hónapok kutatómunkájával.

Itt valóban kezd meredekké válni a történet: vállalati vezetők akik kommunista kémek?

Ennyire nem egyszerű a helyzet. Nem egyszerű kémekről van szó, sokkal inkább szabotőrnek nevezném őket. Kor, nemzetiség, nem, bőrszín tekintetében teljesen eltérő egyénekről van szó: ami közös bennük, az a mód, ahogyan embereket vezetnek, ahogy a menedzsmenthez viszonyulnak.

Ami nem lehet a véletlen műve, igaz?

A legkevésbé sem. Szigorú és kemény felkészítésen átesett, vérprofi ügynökökről van szó. Ismerős a felállás, amikor egy százfős informatikai cég ügyvezetője ott áll a programozó mellett, és megmondja, hogyan programozza az aktuális modult? Vagy amikor a vezérigazgató maga akarja összeállítani a karácsonyi céges vacsora menüjét és kiválasztani, milyen borok legyenek az asztalon? Szinte biztosak lehetünk benne, hogy kommunista ügynökök keze van a dologban.

De miért csinálják mindezt?

Észak-Korea régóta keresett már fogást a nyugati kapitalizmuson. Rengeteg elvetélt próbálkozás után egy közgazdaságtannal foglalkozó kutatócsoport jött rá még Kim Dzsongil regnálása alatt, hogy mekkora károkat okoz a mikromenedzsment a nyugati üzleti világban: innen már csak egy lépés a Mikromenedzser Program megalkotása és rászabadítása a világra. Zseniálisan lovagolták meg a trendet, miszerint a piacgazdaságok jóval több vezetői állással rendelkeznek, mint ahányan vezetésre alkalmasak lennének az adott társadalomban. Ezt az űrt töltik be a kommunista Mikromenedzser Ügynökök, gyakorlatilag észrevétlenül.

Ezek szerint akár saját közvetlen környezetünkben is Mikromenedzser szabotőrökkel kell számolnunk?

Feltétlenül! Járjunk nyitott szemmel: a megfelelő jeleket figyelve felismerhetjük őket. Hogy mi a közös bennük? Visszatartják az információt, nem delegálnak, mindenről a legapróbb részletekig tudni akarnak. Ha megcsináltatnak másokkal dolgokat, sosem jó nekik, ami elkészül: minden apróság miatt visszadobják újra és újra az eredményt, amíg tökéletesen olyan nem lesz, ahogy ők elképzelték. Rengeteg dolgot bevállalnak, de annál kevesebbet végeznek el időre, túlterheltségre és egyéb, "fontosabb" dolgokra való hivatkozással. Kulcsfigurákká, nélkülözhetetlen szereplőkké hizlalják magukat csak azért, hogy utána minél hatékonyabban blokkoljanak folyamatokat, gátolják a transzparenciát, ködösítsenek, és rombolják a cégek hatékonyságát.

A lelki tényezőről se feledkezzünk meg...

Mennyire igaza van! El tudja képzelni, mennyire demotiváló ilyen vezető alatt dolgozni? A destruktív hatás megfelelően magas pozícióban megsokszorozódik: nem csak a folyamatokat lassítják, hanem a morált is porig rombolják.

Mit tehetünk mindez ellen? Hogyan vehetjük fel ellenük a harcot?

A nyílt konfrontáció, a direkt leleplezés rettenetesen kockázatos: ne feledjük, vérprofi, fanatikus ügynökökről van szó, akik a legvégsőkig képesek elmenni, hogy céljukat elérjék. Kérem, értsék meg: már azzal közvetlen életveszélyben vagyunk, hogy leültünk itt beszélgetni! Az egyetlen megoldás a mikromenedzsment technikák következetes kiszorítása a cégek életéből: a feladatmegosztás elősegítése, az információk minden szinten elérhetővé tétele, a tudásvisszatartás megszüntetése, a hierarchikus kommunikáció helyett a nyílt beszéd elősegítése. Az egymás iránti bizalom elengedhetetlen: ilyen légkörben sokkal nehezebben tudják a Mikromenedzser Ügynökök alkalmazni gyilkos technikáikat.

Azt szeretném, ha mindenki megtudná: a mikromenedzsment nem természetes, hanem tudatosan kidolgozott gyilkos tevékenység. Nem maradhatok csöndben tovább, ki kell állnom az emberek elé, akik megérdemlik, hogy megtudják az igazságot, és együtt győzhessük le a Mikromenedzser Összeesküvést!

 

Képek: Public Domain, Copyright: rodjulian / 123RF Stock fotó

Az örömteli IT munka

Vasárnap reggel van. Felébredsz, és valami távoli, alig érzékelhető, leheletfinom rossz érzés suhan át rajtad. Tudod, hogy még van hátra belőle, tudod, hogy élvezned kéne minden percét, de mélyen legbelül már érzed, hogy az imádott, csodálatos munkamentes hétvégének hamarosan vége. A távoli kellemetlen érzés gyomorszorító rosszkedvvé hízik ebéd utánra, mert nem hazudhatsz magadnak tovább: hiába próbálod kétségbeesetten megmarkolni a boldog szabadnapod utolsó óráit, azok futóhomokként peregnek ki az ujjaid között, és hamarosan ott állsz üres marokkal és vérző szívvel a hétfő reggel elmondhatatlan borzalmának kellős közepén. Hétfő reggel, amikor a hétvége már csak egy gyorsan szürkülő emlék, ami egy percig sem tartott, talán igaz sem volt.

Nem a vasárnappal vagy a hétfővel van a gond, ezek csak napok. A gond a munkáddal van, amit nem szeretsz. A munkáddal, amiben nem érzed jól magad, ami nyomaszt, amiben nem tudsz örömet találni. De mi kellene ahhoz, hogy ne így tekintsünk a munkánkra, hanem örömet találjunk benne? Hogy várjuk a hétfőt, és ne rettegjünk tőle?

48681761_s.jpg

Tovább

A politikus mint menedzser egy IT tanácsadó szemével

Bár első ránézésre külön világnak tűnik egy vállalat és egy ország vezetése, izgalmas eljátszani a gondolattal: mi lenne, ha egy országot és az azt vezető politikusokat vezetői tanácsadói szemmel értékelnénk? Nos, talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy igencsak vérszegény eredményt kapunk, ha modern menedzsment elvek alapján vetünk számot mindenkori politikusaink vezetői munkájával. 

Összegyűjtöttük nektek, mik azok a legnagyobb hibák IT tanácsadói szemmel, amiket a politikusok elkövetnek vezetőként, pártállásra, vallásra, nemzeti hovatartozásra, bőrszínre való tekintet nélkül!

56745319_s.jpg

Tovább

Teljesítmény leértékelés

Van az évnek egy felkavaró időszaka, amit egyforma izgalommal vár mindenki, legyen nagyfőnök vagy gyakornok, architekt vagy tesztelő, projektmenedzser vagy asszisztens. Nem, nem a Mikulásról van szó, hanem az éves teljesítményértékelésről. Mindannyian várjuk, hogy végre eljöjjön az óra, amikor csak rólunk van szó, nagy reményekkel várjuk, hogy elismerjék hatalmas teljesítményünket, vaskos fizetésemeléssel honorálják érdemeinket, esetleg kipanaszkodhassuk magunkat végre szaftosan arra a sok idiótára, aki körülvesz minket.

ertekeles.jpg

Aztán sajnos nem mindig váltja be a teljesítményértékelés a hozzá fűzött reményeinket. Vagy ezért, vagy azért, de félremegy a dolog: összeszedtünk nektek néhány tipikus elbénázott teljesítmény értékelés típust, mindannyiunk épülésére!

Tovább

5 tipp a hatékony időgazdálkodásért

Az iskolában sok mindent megtanítanak az alatt a rengeteg év alatt, amíg az ember oda jár: megismerjük Ady Endre költészeti korszakait, áttanulmányozzuk Venezuela ásványkincseit, nézegetjük a zöld szemesostoros kilapított metszeti képét, olyan elszántsággal, mintha az életben egy cseppet is számítana mindez.

Arról azonban semmit se tanítanak, hogy hogyan bánjunk az időnkkel, az egyik legnagyobb kincsünkkel, ami az életünk során megadatik nekünk. Pocsékoljuk is bőszen, sose tudjuk beosztani, sosem érünk rá semmire. Persze én is küzdök ezzel, de most elárulok néhány trükköt, amiket az elmúlt években kifejlesztettem azért, hogy hatékonyabban tudjam beosztani arra a rengeteg dologra azt a nagyon keveset.

28295589_s.jpg

Tovább

A vállalati döntések nehézségeiről

Sok nehéz feladat vár a vállalatokban szegény vezetőkre: jelentéseket kell gyártaniuk, megbeszéléseken ülniük, okosakat mondaniuk, értékelő beszélgetéseket tartaniuk. De egyik teendő sem olyan nehéz és embert próbáló, mint a menedzsment csúcspontja, a vezetői lét kiteljesedésének végső állomása a döntéshozatal.

Döntést bizony csak a legjobbak tudnak hozni, és azt sem szabad sosem elhamarkodottan megtenni. Egy jó döntés komoly előkészítést, tudományos felmérést és megalapozottságot igényel. Fontos, hogy semmiképpen ne lépjük át a hatáskörünket döntés közben, megfelelő dokumentáltsággal dolgozzunk, és végül de nem utolsósorban: minél kevésbé legyünk felelősségre vonhatók egy esetleges hibás döntés esetén!

menzadontes.png

Tovább

Hogyan éljük túl az év végét a multiban?

Multi survivor 6. rész

A legfontosabb túlélési tanácsokkal felvértezve már jó eséllyel számíthatunk rá, hogy jövőre is ott potyázunk majd a vállalat szekerén. Előbb azonban még sikeresen abszolválnunk kell az év végét, mely időszakra speciális szabályok vonatkoznak. Lássuk!

47553883_s.jpg

Tovább

A róka és a farkas halastava

Magyar projekt népmese

Egyszer volt, hol nem volt, a nagy kerek erdőben volt egyszer egy ravaszdi Róka, meg egy oktondi Farkas. Nem voltak népszerűek cseppet sem a többi állat között: azok csak szapulták őket lépten-nyomon, hogy a farkas buta, a róka meg rosszindulatú. Na a Róka bizony addig-addig gondolkodott, míg nem kifundálta, hogy megmutatja mindenkinek, hogy ők a legproaktívabb és asszertívebb állatok az erdőben! Mondja is a farkasnak:

"Farkas komám, bizony mondnom neked, mi vagyunk ketten a legokosabb állatok az erdőben! De ez a sok hálátlan állat nem tisztel minket, csináljunk hát valami olyat, amitől tátva marad a szájuk!"
"Hát aztán mit csináljunk Róka koma?" - kérdezte a Farkas, akinek bizony nem sok sütnivalója volt.
"Megmondom én neked, komám: valami olyat, ami még sosem volt: egy halastavat!"

rokafarkas.png

Tovább

Sikeres nagyvállalati projektmunka – avagy túlélőtippek virtuális légikatasztrófa esetére

Multi survivor 5. rész

A multi idő Bermuda-háromszöge után, ejtsünk néhány szót a multi szakértők süllyesztőjéről, a projektekről. Előbb-utóbb mindenkit utolér, mondhatni hát hogy végzetszerű, de hogy ne legyen egyben végzetes is, jobb, ha felkészülünk rá. A legjobb megoldás az előremenekülés. Keressünk magunknak egy szimpatikus projektet, ahol részvételünk még éppen indokolható, de véletlenül sem kritikus! Önfeláldozó attitűd hiányában a főnökünk fog bennünket - de legalábbis munkaidőnk egy részét - feláldozni a stratégiai célok oltárán. Ha ez megtörtént, kezdhetünk is csomagolni, mert hamarosan becsekkolunk egy virtuális légi kalandra. Míg előbbi esetben jó eséllyel átaludhatjuk majd az utat, utóbbinál minket is elérhetnek a turbulens légmozgások. FIGYELEM! Őrizzük meg nyugalmunkat, és kövessük a túlélési kézikönyv vonatkozó passzusait!

projecttimetable.jpg

Tovább

Team meeting, projekt meeting, ad-hoc meeting – avagy a multi időtenger Bermuda-háromszöge

Multikulti survivor 4. rész

Most, hogy már nem csak a lábunkat lóbáljuk a nagy multi állóvízben, érdemes tájékozódnunk a nagyvállalati időtenger Bermuda-háromszögét illetően! Na egyáltalán nem azért, hogy messze elkerülhessük azt, sőt! A multi alkalmazottak előszeretettel vesznek el az ilyen-olyan meetingek (retro nevén értekezletek) tér-idő kontinuumában.

Ennek oka, hogy az adott időegységre jutó meetingek száma multi és projektkörnyezetben - egyfajta általános egyenértékesként – a fontosság fokmérője. Ha valakinek adott napon nincs meetingje, az kvázi feleslegesen ment be az irodába, mert nem végzett érdemi munkát, aki viszont egyik megbeszélésről rohant a másikra, és ebédelni (sőt, pisilni) sem volt ideje, az teljes egyetértésben a cég kulcsembere, elkötelezett munkavállalója! Ügyeljünk rá tehát, hogy minden napra legyen a naptárban - lehetőleg több - meetingünk, sőt hangoztassuk is, hogy „már megint overbooked” az egész napunk! Ennek további előnye, hogy senki nem kérheti rajtunk számon, hogy valamely anyaggal nem készültünk el határidőre vagy nem válaszoltunk a nekünk címzett e-mail-re, hiszen egész nap meetingen voltunk!

zongorazuhan_1.jpg

Tovább

A szárazföldi haditengerészet története

A Nagy Tengerészet hivatalos története szerint a Nagy Tengerészet vezetői (azaz a Senior Leadership Team), felismerve a világtengereken megváltozott környezetet, például az általuk régebben soha nem tapasztalt szelet és hullámzást (Competitive Environment) , felkérték a Nagy Tanácsadócéget, hogy a nemzetükre jellemző újító szemléletben (Out of the Box) vázoljon fel egy korszerű (State of the Art), vezető szerepük megőrzésére alkalmas tervet (Long Term Strategy). Azaz megkértek néhány értelmesebbnek kinéző civilt, hogy mondják már meg, mi a fenét is kéne csináljanak, hogy elkerüljék a nagy leégést….

szarazhajo.jpg

Tovább

Csapjunk a közepébe! – avagy tűzoltás eposzi kellékekkel

Multikulti survivor 3. rész

Mikor az első multi hetek után már épp beleszoktunk a jól fizető semmittevésbe, jobb, ha felkészülünk az események biztosan bekövetkező fordulatára. Egy nap, amint épp lóbáljuk lábunkat a nagy multi állóvízben, a délibábos horizonton megjelenik főnökünk, emberi vagy virtuális (emailes) valójában azzal a nem titkolt szándékkal, hogy javítson kihasználtsági arányunkon az első nekünk szánt feladattal.

33442762_s.jpg

Tovább

Welcome on board – első napok a multiban

Multikulti survivor, 2. rész

Ha nem is szívjóság vagy nagylelkűség okán, de az első multis hetekben pusztán heveny unatkozásért kapjuk majd a fizetésünket. Bár kezdésünk időpontját már hónapokkal ezelőtt fixáltuk a buzgó HR-es kollégával és újdonsült főnökünkkel, érkezésünkkor mégis úgy fogjuk érezni magunkat mint a hivatlan vendég egy menő buliban, ahol már nem jut több szék vagy pohár, és bár még nem ismerünk senkit, máris körülleng minket az utálat fojtogató levegője.

welcometohell.png

Tovább

Multikulti survivor, 1. rész: Hogyan éld túl a multikat?

Út az egyéni optimum felé – azaz a tudatos túlélő stratégia

Nem, a cím nem egy többnemzetiségű valóságshow-t takar mondvacsinált celebekkel vagy exhibicionista, agyhalott pucér modell fiúkkal és hostess lányokkal valamely egzotikus szigeten.... Bár most, hogy így belegondolok, némi párhuzam azért felfedezhető a két műfaj között, sőt!

48721384_s.jpg

Tovább

Heti Projekthoroszkóp

Kemények az informatikai meg nagyvállalati projektek, nehéz döntések elé állítják a bennük serényen dolgozókat. A modern, nyitott gondolkodású szakemberek egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az egzakt tudományokon túl az ősi hagyományokban gyökeredző bölcsességek alkalmazására is. Blogunk szakértői hosszas kutatómunka után sikerrel jártak a mai projektmódszertani és vállalatvezetési irányelvek és az asztrológia ötvözésében, és elkészítették nektek a heti projekthoroszkópot, ami biztos alapot nyújt majd ahhoz, hogy sikerrel vegyétek a rátok váró hét akadályait, az égi erők áldásától kísérve!

2904598732_fe6e19692f_b.jpg

bak.pngKos (III. 21. - IV. 20.)

A Cassiopeia és a Mars együttállása most különösen kedvez projektindításokhoz, ne tétovázz, told be a hónapok óta fiókod mélyén lapuló CRM projekt prezentációt a Projekt Board elé! Vigyázz, az üzemeltetésen ellenlábasaid megpróbálnak majd keresztbe tenni neked, ne engedd, hogy kibillentsenek magabiztosságodból, indíttass ellenük névtelenül belső vizsgálatot! A negyedik emeleti kávéautomata különös energiák központjává válhat a héten, jobb elővigyázatosnak lenned a közelében az új igazgatósági taggal kapcsolatos pletykákkal.

Tovább

A vállalat szekere

Sok ezer órányi tudományos kutatás, felmérés, holisztikus megközelítésű elemzési munka után blogunk elkészítette korunk vállalatainak strukturális paradigmáit bemutató felépítési metamodelljét. A kép jól ábrázolja a horizontális és vertikális működési erővonalakat, a módszertani megközelítésű kontextusfüggő irányítási standardok transzparenciáját, a motivációorientáltság domináns telekinetizációs paraszolvenciáját. 

Nem is szaporítjuk tovább a szót, íme!

vallalatszekere.jpg

Miért jobb projektvezetők a nők?

A világ, amiben élünk, gyorsan változik. Ami tegnap tabu volt, mára természetessé válik, öröknek hitt igazságok dőlnek le és válnak avíttá és ódivatúvá. Egyre inkább így van ez a nők és a férfiak projektekben, informatikában betöltött szerepével: évről évre egyre kiegyenlítettebb a nemek aránya a szakmánkban is, és a néhány évtizede még férfiak által dominált világ lassan megnyílik a hölgyek előtt is.

Nagy szükség is van rájuk, mert bizony egy csomó dolgot sokkal jobban csinálnak, mint a férfiak, akiknek bőven van mit tanulniuk tőlük! Lássunk néhány olyan képességet, amik nélkül ma nem lehetünk sikeres projektvezetők, és amikben a nők sokszor sokkal jobbak, mint férfi kollégáik! 

48085934_s.jpg

Tovább

Biztosan Beváló Projektjóslatok

Van néhány jellemző élethelyzet az informatikai projektek háza táján, amikor a projektvezetőnek komoly döntést kell hoznia arról, hogyan vezesse tovább a csapatát. Ilyenkor sokszor kemény dilemmákba ütközhetünk, mert nagyon nehéz megtippelni, mit is hoz a közeljövő! Mostani cikkünkben az ilyen élethelyzetekre nyújtunk hathatós segítséget: ha kétségeitek lennének, csak olvassátok el a következő felsorolást, és máris sejthetitek, mi vár rátok!

20111753_s.jpg

Ha kiküldöd a rendszer követelményspecifikációját a megrendelő területeknek, hogy olvassák el alaposan, írják bele a megjegyzéseiket, véglegesítsék és fogadják el, de nem vagy benne biztos, hogy megcsinálják:

Nem fogják elolvasni.

Tovább

A démoni felhasználó

Bizony sok frusztráció éri az embert, amikor informatikai projekten serénykedik. Ideges igazgatók, csalódott csoportvezetők, apatikus architektek, tépelődő tesztelők keserítik meg az életet, de egy embercsoport, amely végtelen gonoszságával igazán pokollá tudja tenni szegény projekttagok életét: ez pedig a felhasználó maga.

A Derrick és Harry blog szakértői nem voltak restek, és feltárják nektek a dermesztő igazságot a szoftverek végfelhasználóiról, a hétköznapinak tűnő, ám a felszín alatt annál gonoszabb júzerekről!
demon_of_calicut.jpg

Tovább

A projektekkel az a baj...

"Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van,
Soha sincsen jó idő, mindig esik az eső!"

(magyar népdal)

  • Ha csak nyolc órát vagy bent, akkor nem vagy eléggé elkötelezett, és az a baj
  • Ha éjjel-nappal bent vagy, akkor nem tudod az idődet menedzselni, és az a baj
  • Ha nem mész szabadságra, akkor miért nem veszed ki mikor kötelező, az a baj
  • Ha elmész szabadságra, akkor rohadj meg hogy pont a legrosszabbkor, és akkor az a baj

19200236_s.jpg

Tovább

A bullshit természetrajza

Van egy jelenség, amely egyidős magával az emberiséggel. Soha, senki nem akarta, hogy létrejöjjön, mégis ott volt a piramisok megépítésénél, Amerika felfedezésénél, kísértett, amikor az első rádióüzenet recsegve útjára indult, és amikor ember lépett a Holdra. És ott van minden nap a híradóban, a munkahelyeden az évértékelésnél, a prezentációkban, de még az általános iskolai évzárón is, az igazgató néni beszédében.

A bullshitről van szó, nem másról.

Senki sem szereti, senki sem akarja, mégis, mintha nem tudnánk élni nélküle. Mi a bullshit egyáltalán, és miért kíséri végig életünket? Honnan jön, és hogyan szabaduljunk meg tőle? Vagy inkább tanuljuk meg szeretni és használni?

bullshit_bull.png

Tovább

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu