Chuck Norris

2012. február 15. - Oberinspektor Derrick

Valamikor régen láttam egy ZS kategóriás akciófilmet. Sablonos történet, az elitkommandónak valami világmegmentő dolga volt, - ha jól emlékszem – Dél-Amerika dzsungelében. Természetesen nem ment simán, miről szólt volna a film?!

A lényeg, hogy elárulták őket, csapdába futottak, harcba keveredtek, megfogyatkoztak, eltévedtek, nagy erők üldözték őket. Kisebb fajta pánik volt kialakulóban. Egy őrmester vezette az osztagot – biztos nem Chuck Norris, ő nem hagyná, hogy ne emlékezzek erre – akitől a katonák a parancsokat várták.
- Most mi legyen főnök, merre menjünk? – kérdezték tőle.
- Mindegy, csak maradjunk mozgásban. – hangzott a válasz.

Hát valami ilyesmi a projektvezető és környezetének a viszonya is. Nem arra gondolok, hogy minden PM legyen Chuck Norris, de arra igen, hogy világítótoronyként mutassa az utat a legreménytelenebbnek tűnő szituációkban is, szikla szilárdan álljon a legnagyobb viharban, minden körülmények között ő legyen az igazodási pont, mert ki ha ő nem? Még akkor is, ha neki sem teljesen világos, de legalább úgy kell tűnnie, hogy ő tudja mit csinál, Ha ez nincs meg, elveszik a fókusz, a motiváció, szétcsúszás van, garantált a bukás.
Ezt várja tőle az ügyfél, a főnöke és a saját csapata is.

Felmerül a kérdés, mi van, ha rossz irányba mennek? Ki fog derülni. És ha kiderül, lehet változtatni. Másodikra nagy valószínűséggel már jó irányba fordulnak, legalábbis jobba. Annál minden jobb, mint tétován, reményvesztetten várakozni, gőzerővel mímelni a munkát, de lelkünk mélyén tudva, hogy ez bukott dolog. Vagy a dzsungeles példánál maradva, várva, hogy megtaláljon az ellenség.

És hogy lehet ezt megcsinálni?
Fontos, hogy legyen egy erős szakmai magabiztosság, egy támogató családi háttér és egy az embereihez lojális, sokat látott főnök. Ebben a sorrendben. A szakmai magabiztoságot nem kell magyaráznom. El kell tudni hitetni a fejlesztőkkel, hogy 1.230 hiba valóban soknak tűnik elsőre, de nincs az a kásahegy, ami el ne fogyna valamikor, csak rágni kell kitartóan. Ha már kását izzad is az ember, nyomni kell tovább, mert "látod ha már ennyit megettünk, épp csak egy kicsi van hátra". És mindezt hitelesen, ahogy ezt gyerekkorunkban édesanyánktól megettük - hogy egy épp ideillő képzavart írjak. Ha valakin akkora a teher, hogy gyakorlatilag mindenki, ügyfél, saját csapata tőle várja az útmutatást, ott bizony nagyon fontos, hogy a hátország stabil és támogató legyen. Értve ezalatt a magánéletet és a saját cégén belüli támogatást. Nem lehet, hogy harcba menni, hogy az utánpótlás nincs jól megszervezve illetve a hátbatámadás esélye folyamatosan fennáll. Család rész tiszta. Cégen belül pedig biztosítani kel, hogy a projektvezető teljes erejével az éppen úszó projektjére koncentrálhasson még akár azon az áron is, hogy kimarad a kötelező céges tréning vagy lazul az adminisztráció. Ezt pedig csak főnöki jóváhagyással érdemes. És így sem tartható fent sokáig egy ilyen extra állapot, maximum pár hónapig, utána óhatatlanul elkopik, kiég, megreccsen az ember. Láttunk már ilyet. Megkockáztatom, ezt még Chuck Norris sem bírná.

A bejegyzés trackback címe:

https://derrickesharry.blog.hu/api/trackback/id/tr294115339

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PVPM 2012.02.24. 14:56:05

"embereihez lojális, sokat látott főnök"

Szerintem az egyik legnagyobb kihívása egy projektmenedzser számára, hogy mondjuk 4 projekten dolgozik egyszerre, a az egyes projekttagok mind különböző osztályokról és egyik projekttagnak sem a főnöke, csak a projektet vezeti. Kicsit skizofrén állapot, hogy elvileg a projektben a főnökük, de mégsem főnöke igazából, márpedig minimális hierarchia nélkül kutya nehéz munkát osztani, számonkérni, ellenőrizni, stb.

Lenne egy olyan kérdésem, hogy szerintetek mi a különbség a projektmenedzser és a projektportfolió-menedzser között?

Oberinspektor Derrick 2012.02.24. 19:37:52

@PVPM: jogos az észrevétel. Akaratlanul is újra és újra beleesem abba a hibába, hogy csak szállító oldalról közelítem a kérdést, ahol azért jellemző a projektszervezet. Ilyenkor az említett főnök egy részlegvezető vagy projektigazgató. A definíciótól eltekintve én a gyakorlatban azt láttam, hogy míg a projektvezető "dolgozik", addig a portfolió menedzser inkább adminisztrál, slide-okat és Excel-eket gyárt, beszámol a felső menedzsment felé. Erős projektkultúrával rendelkező szervezetben ez a projektiroda vezető.

Kriminalhauptmeister Harry 2012.02.27. 15:54:09

@Oberinspektor Derrick: Én ezt másképp látom kicsit. Szerintem a portfolio menedzsernek (vagy projektiroda vezetőnek) kettős feladata van (vagy lenne): egyrészt össze kell hangolnia a szervezetnél futó projekteket tartalmilag és ütemezés szempontjából, másrészt szakmailag (projektvezetési szempontból) irányítania és kontrollálnia kell a projektvezetők munkáját. Nem a napi döntésekben kell részt vennie, de meg kell bizonyosodnia arról, hogy megfelelően van vezetve a projekt, fel kell ismernie a módszertani hibákat, és közbe kell avatkoznia hatékonyan.
Más kérdés persze, hogy sajnos a gyakorlatban tényleg sokszor riportgyártó gépként funkcionálnak ezek a szereplők, számítani ilyenkor rájuk nehéz.