Mese a Dobozos Termékről

2012. április 01. - Kriminalhauptmeister Harry

 Volt egyszer, hol nem volt, hetedhét országon is túl, ott, ahol a kurta farkú technikai projektvezető túr, na ott valahol volt egyszer egy öregember, annak volt egy fia. Olyan szegények voltak, hogy reggelire csak diszkont gazdaságos kávét ittak és párizsit ettek, és még plazmatévéjük sem volt.  Azt mondja egy nap az öreg a fiának:

„Édes fiam nem tudlak etetni tovább, eredj szerencsét próbálni, legyél informatikai projektmenedzser, hátha meggazdagodsz!”

Na, el is indult a fiú: apja csomagolt neki egy kis hamuba sült pogácsát, meg egy Projektmenedzsment kézikönyvet. Megölelték egymást, és a fiú útnak indult. Visszanézett még az ajtóból, és így búcsúzott:
„Ne búsuljon Édesapám, meggazdagodok, visszatérek, és attól kezdve nem szenved majd szükséget semmiben! Fehér Audi Q7-tel fogok járni, monogramos inget fogok hordani, magának meg beköttetem a kábeltévét!”
 
Elindult hát a szegénylegény. Ment, mendegélt hetedhét határon túl, át a kerek erdőn. A kerek erdő sötét volt és sűrű, gondolta is a legény: csak nehogy itt érje az éjszaka, mert ki tudja, miféle vadállatok és lidércek lakják a vadont! De az erdő olyan hatalmas volt, az átvezető út olyan kanyargós, hogy bizony besötétedett, mielőtt a szegénylegény kiért volna a fák közül. Már épp kezdett volna kétségbeesni, amikor hirtelen pislákoló fényt látott az útról a fák között. Elindult a fény felé, át a szúrós bozóton: hát egy pirinyó házikóhoz ért! Fázott is a legény, éhes is volt, gondolta magában: hátha jó szándékú emberek laknak ebben az apró házban, akik megszánják és befogadják éjszakára, így bekopogott.
 
A házból egy halk hang így szólt:
„ Gyeeere csak beljebb édes fiam, ne félj! Ahol egynek jut hely, ott jut kettőnek is!”
A legény benyitott az ajtón. Odabent egy aprócska szobát látott, kis ággyal, asztallal, két székkel: az ágyban egy anyóka feküdt, aki olyan töppedt, olyan ráncos volt, hogy ilyet még a Kalendáriumban se látni. Azt mondja a szegénylegény:
„Adjon Isten, Öreganyám! Vajon akadna-e szállás egy magamfajta becsületes vándornak ma éjszakára?”
„Mi járatban vagy te errefelé ebben a sötét erdőben, amerre a madár se jár?”
„Édesapám elküldött otthonról szerencsét próbálni, aszonta, legyek projektvezető, mert biza’ egy kanyi fillérünk sem maradt már otthon. De eddig nem sok szerencsével jártam, projektet nem találtam, ezért vágtam neki a sötét erdőnek, hátha azon túl megtalálom, amit keresek.”
„Na, szerencséd édes fiam, hogy Öreganyádnak szólítottál! Maradhatsz és alhatsz a kanapén, de előtte segíts nekem: öreg vagyok már, a kezem is reszket, állítsd be nekem a wifi routeremet, mert én az Istennek se boldogulok vele, az iPad-em folyton leszakad róla!”
„Egyet se féljen Öreganyám! Beállítom én azt a routert, még titkosítást is rakok a kapcsolatra, többé ne lopják a törpék az internetét!”
 
A legény nekiállt, próbálgatott, konfigurált, újraindított egész éjfélig, míg egyszer csak el nem készült. Felragyogott az öreganyó arca, és azt mondta a fiúnak:
„Drága fiam, ilyen flottul még sosem ment a netem, mióta csak bekötötték! Jótett helyébe jót várj: csodás ajándékot adok neked, amivel minden vágyadat valóra válthatod!”
Azzal az öreganyó benyúlt a ládafiába, és egy szépséges aranyozott kis dobozt vett elő. A doboz ékkövekkel volt díszítve, ezüsttel futtatva, oldalán és tetején gyöngyszemek ragyogtak.
„Ez a doboz hatalmas kincset rejt fiam, olyat, amivel valóra válthatod álmaidat, és rengeteg zsíros szoftverprojektet szerezhetsz magadnak! De vigyázz, kétélű fegyver, amit rejt magában: ne hagyd, hogy ármányossága téged is rabul ejtsen! Tudd, hogy a kapukat megnyitja ugyan, de a harcodat nem vívja meg helyetted!”
„Mi ez a csodálatos varázsszer, Öreganyám?”
„Ennek a neve biza Dobozos Termék, édes fiam! Varázsigék is tartoznak hozzá, amiket most megtanítok neked. Ezt a négy mondatot tanuld meg, ha bárki bármilyen kérdést szegezne neked, használd ezeket bölcsen, és minden akadályt legyőzöl majd. A négy varázsige a következő:
 
Pont erre van nekem egy Dobozos Termékem!
Ezeket a funkciókat out-of-the-box tudja a Termék.
Ez mind programozás nélkül testre szabható, a Termék rugalmasan konfigurálható!
A termék moduláris felépítésű, és az egyedi igény minimális fejlesztéssel könnyen megvalósítható!
 
Csodálkozott szájtátva a szegénylegény, sosem hallott még ilyen csodáról, hitte is, meg nem is, amit hallott, de megtanulta szóról-szóra az öregasszony varázsigéit. Elbúcsúztak hát, a fiú meg útnak indult. Nem is telt bele csak néhány óra, kijutott az erdőből, és egy hatalmas várkastélyhoz ért.
 
A várkastélynak megszámlálhatatlan karcsú hófehér tornya szökött az ég felé, aranyozott ablakokkal és a délelőtti szélben lobogó zászlókkal. Azt gondolta a szegénylegény:
„Dehisz’ ez nem lehet más, mint a felséges király vára! Hol máshol gazdagodhatnék meg végre, mint itt? Be is megyek, és a felséges királynak ajánlom szolgálataimat.”
Odament hát a legény a kapuhoz, ahol vállas, marcona, páncélba öltözött őr állt. Meg is szólalt rögtön:
„Nono fiam, nem jöhet ám be itt akárki! Ez itt a felséges király vára, mi keresnivalód van neked itten?”
„Adjon Isten! Én projektvezető szegénylegény volnék, és a kegyelmes király szolgálatába szeretnék állni!”
„Van ám nagy gondja szeretett királyunknak, mert új Kincstármenedzsment Szoftvert szeretne készíttetni, eddig pergamenen vezette a birodalom pénzügyeit, de így birodalmunk már nem versenyképes, és egyre alacsonyabbak az alattvaló-elégedettségi mutatóink is. De hát mit tudhatsz te erről, te kis mitugrász, mikor a birodalom legbölcsebb projektvezetői is tanácstalanul állnak a hatalmas feladat előtt! Inkább hordd el magad gyorsan azt javaslom, keress egy istállót, és foglalkozz Abrakmenedzsment rendszerbevezetéssel!”
 
Hát, elkeseredett a szegénylegény, és már-már sarkon fordult, amikor hirtelen eszébe jutott az öregasszony csodálatos ajándéka, és a négy varázsige! Gondolt egyet, visszafordult az őrhöz, és azt mondta:
Pont erre van nekem egy Dobozos Termékem!
Eltátotta a száját a marcona őrszem erre, majd előkapta kürtjét, megfújta, és kiabálni kezdett:
„Nyissátok ki a kaput, nyissátok ki kaput, egy hős érkezett a kastélyba, aki segíthet végre birodalmunkon!”
 
A kapu kitárult, a szegénylegény belépett a kastély falain belülre. Bent csodálatos pompa és gazdagság fogadta: aranyozott kapukat, csobogó márvány szökőkutakat és ingyenesen működő kávéautomatákat látott szerte. Két komornyik futott elé, és rögtön a Kancellár elé vezették, aki azt mondta:
„Drága fiam, régóta várunk már egy ilyen hősre, aki megoldaná a Kincstármenedzsment Rendszer feladatát! Azt mondod, pont erre van neked egy Dobozos Terméked?”
„Úgy biza’!”
„És mondd, tud ez a termék egyszerre párhuzamosan több kincstárat kezelni, aranyat, ezüstöt és gyémántot külön nyilvántartani, konvertálni dukátból krajcárba és vissza, valamint füstadót és tizedet kezelni?”
Megnyúlt a fiú arca erre, mert hát valójában nem értett bizony sokat a kérdésből. Gondolta azonban, hogy a Dobozos Termék csodálatos varázsereje most sem hagyja majd cserben, és kimondta a második varázsigét:
Ezeket a funkciókat out-of-the-box tudja a Termék.
„A mindenségit, hát terád van nekünk szükségünk! Máris a Fő Kincstármester elé viszlek! Ha ez igaz, akkor hamarosan tiéd lehet a birodalom legnagyobb projektje!”
 
Dörzsölte ám a kezét a szegénylegény! Legnagyobb projekt a birodalomban, hiszen ebből aztán vehet nem egy, de akár három terepjárót is, beiratkozhat a yachtklubba, és még golfütő szettre is futja! Szinte futottak a hosszú díszes folyosókon, már egészen lihegtek a Kancellárral, amikor egy hatalmas terembe értek. A teremben egyetlen nagy asztal állt egy óriási székkel, amin egy köpcös, bajszos ember ült nagy kék palástban. Amint beléptek, a bajszos ember felnézett irományaiból (amik hatalmas tornyokban álltak asztalán), és megszólalt:
„Na, mit akartok, mit zavartok?”
„Fő Kincstármester Uram!” kezdte a Kancellár. „Csodálatos hírrel jöttem! Ez a szegénylegény azt mondja, van egy Kincstármenedzsment Dobozos Terméke, ami a kincsnyilvántartást, dukát-krajcár konverziót és füstadó meg tizedkezelést out-of-the-box tudja!”
„Nahát, nahát, ez  már igen. De fiam, tudod-e, hogy mindez még mind nem elég? Előbb-utóbb szükség lesz ám a peták bevezetésére is a birodalomban, és a Felséges Királynőnek lesznek ám egyedi riportigényei, hogy tudja, mennyire költekezhet ki a nyári lovagi torna szezon előtt. Ugyan mit tud erről a te híres-nevezetes terméked?”
Elhűlt a szegénylegény, riportot is csak a tévében látott azelőtt, de gondolta, innen már nincs visszaút, és ezt mondta:
„Ez mind programozás nélkül testre szabható, a Termék rugalmasan konfigurálható!”
 
Volt nagy öröm a teremben! Kiabáltak, ujjongtak a bölcs államférfiak, hogy végre megtalálták a megoldást. Ekkor kinyílt az ajtó, és maga a Felséges Király lépett be, aki így szólt:
„No te szegénylegény! Hallottam hírét a csodálatos Dobozos Termékednek, már csak egy kérdésem van, és ha helyesen felelsz, tiéd a Kincstármenedzsment projekt, meg ha a fele királyságom nem is, az Udvari IT Beszállítói cím biztosan! Válaszolj hát, hogyan kapcsolhatjuk össze a rendszeredet az én egyedi fejlesztésű Kard- és Buzogány-nyilvántartó Alkalmazásommal?”
A legénynek több se kellett, már fújta is a jól betanult választ:
A termék moduláris felépítésű, és az egyedi igény minimális fejlesztéssel könnyen megvalósítható!
 
Hatalmas üdvrivalgásba tört ki erre az egész udvar. Három napig tartó ünnepségbe kezdtek, ökröt vágtak, folyt a bor patakokban, a szegénylegény is kivette a részét a mulatozásból. Hanem aztán negyed napra odaálltak elé a király szolgái és azt mondták:
„Na te legény, itt az idő, hogy bevezesd a csodálatos Dobozos Termékedet az udvarnál!”
„Készen állok a feladatra, ide nekem azt a fejlesztői környezetet!”
A legény fogta a tarisznyáját amiben a doboz lapult, és peckesen menetelve bevonult a Királyi Projektszobába. Ott mindenkinek kiadta, hogy senki se merje zavarni, magára csukta az ajtót, és elővette a Dobozos Terméket, majd kinyitotta a Dobozát.
 
A dobozban egy csillogó CD lapult, ezüstös felirattal: „Dobozos Termék”. A legény magabiztosan berakta a CD-t a meghajtóba, azt gondolta:
„Ha az egyszerű varázsigék már ilyen hatalmasak voltak, és bebocsájtást adtak nekem egyenesen a Királyi Projektszobába, biztos, hogy maga a Dobozos Termék olyan hatalommal bír, hogy egy szempillantás alatt megoldom a projektet, és én leszek az Udvari Beszállító! Lássuk hát, mit rejt ez a mágikus CD!”
Morgott, zörgött a CD lejátszó, egy örökkévalóságnak tűnt a fiúnak, amíg megjelent a CD tartalmát mutató ablak a képernyőn. A legény nézte a képernyőt, megdörzsölte a szemét újra és újra, nyomkodta az F5-öt, és nem akarta elhinni, amit lát.
A CD teljesen üres volt! Egy kurta PDF fájl nem sok, annyi sem volt rajta. Kivette a legény, betette újra a lemezt, megnézte a mappa beállításokat, de bizony akárhogy is nézte, nem volt rajta semmi. Gondolta, nincs más hátra, újra használni kell a varázsigéket, és elismételte egymás után:
Pont erre van nekem egy Dobozos Termékem! Ezeket a funkciókat out-of-the-box tudja a Termék.Ez mind programozás nélkül testre szabható, a Termék rugalmasan konfigurálható! A termék moduláris felépítésű, és az egyedi igény minimális fejlesztéssel könnyen megvalósítható!
De semmi sem történt ezután sem. A szegénylegény vakarta a fejét, kínjában megnyitotta az MS Project-et, és egy projekttervet kezdett rajzolgatni, időnként pedig a varázsigéket mantrázgatta, de továbbra is hiába, a csodálatos CD tartalma nem változott.
 
Hetek és hónapok teltek el így, amíg egyszer csak kopogás hallatszott, és kint megszólalt a Fő Kincstármester: 
„Drága fiam, itt az idő, Királyi Kamarai prezentáción be kell mutatnod a kész rendszert!”
Reszketett a fiú minden tagjában, hiszen a CD üres maradt, neki magának meg semmi ötlete nem volt a hónapok alatt, hogy hogyan is csinálja meg a Kincstármenedzsment Rendszert. Gondolta, sebaj, hátha hatnak majd a varázsigék! Bevezették a Kamarai Tanácsterembe, ahol a birodalom összes minisztere, a Kancellár, a Fő Kincstármester és maga a király várták. Megszólalt a király:
„Hónapok óta dolgozol már fiam, lássuk hát a csodálatos rendszeredet!”
Pont erre van nekem egy Dobozos Termékem. Ezeket a funkciókat out-of-the-box tudja a Termék. Ez mind programozás nélkül testre szabható, a Termék rugalmasan konfigurálható. A termék moduláris felépítésű, és az egyedi igény minimális fejlesztéssel könnyen megvalósítható.” - mondta a legény.
„Értjük mi, de mutasd hát a megoldást!”
Pont erre van nekem egy Dobozos Termékem! Ezeket a funkciókat out-of-the-box tudja a Termék. Ez mind programozás nélkül testre szabható, a Termék rugalmasan konfigurálható! A termék moduláris felépítésű, és az egyedi igény minimális fejlesztéssel könnyen megvalósítható!!!” - mondta a legény, immár izzadva és reszketve, mert a varázsige most már az emberekre is hatástalannak bizonyult!
 
Újra és újra elismételgette a korábban oly hatásos mondatokat, de bizony csak az egyre dühösebb arcokat látta maga körül. A király felháborodottan felüvöltött:
Még egy imposztor! Csaló! Marketinghuszár!!! Dobjátok ki innen úgy, hogy soha többet ne lássam, de előtte verjétek el rendesen pribékek!”
A testőrök rögvest megragadták a legényt, padra húzták, és jól megvesszőzték. A csodálatos Dobozos Terméket darabokra törték a fején, aztán kihajították a palotából, hogy csak úgy nyekkent. Szertefoszlottak a fiú terepjárós és Udvari IT Beszállítói álmai, és koszosan, zúzódásokkal, lábát húzva elindult hazafelé. 
 
Út közben egyszer csak észrevette az öregasszony házát, az asszony ott ült a ház előtt, és kukoricát hántott. Odavánszorgott a legény a banyához, és azt mondta neki keserűen:
„Öreganyám, visszaadom ezt az átkozott ajándékát, semmi mást nem hozott nekem, csak bajt és szenvedést! Amilyen csodálatos nyereménnyel kecsegtetett, annyira pórul jártam miatta a végén!”
„Fiam, fiam, hát nem figyelmeztettelek, hogy kétélű fegyver ez, és bölcsen használd? Nem megmondtam, hogy csak az ajtókat nyitja meg, de a sikerért megdolgoznod már magadnak kell? Azt gondoltad ostobán, hogy pusztán a varázserejével boldogulhatsz, pedig valódi tudás és bölcsesség nélkül semmire nem mész. Okulj hát ebből, és kullogj haza, légy számítógépmester valami gazdaságban vagy páncélkészítőnél!”
 
A fiú orrát lógatva elkullogott, hazament, és soha nem ment többé Dobozos Terméknek a közelébe sem. Azóta is ott lakik az apja viskójában, se terepjárója, se plazmatévéje. Vigyázzatok, nehogy ti is így járjatok! Itt a vége, fuss el véle!
 

A bejegyzés trackback címe:

https://derrickesharry.blog.hu/api/trackback/id/tr864354411

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ern0 · http://linkbroker.hu/ 2012.04.12. 14:45:59

Ehhez a meséhez nagymamám mindig hozzáfűzte amolyan tanulságként, hogy nem jattolt vissza a szegénylegény, ezért járt ilyen csúful. Na, jóccakát.