Kivel vagyunk?

2013. január 19. - Privatdetektiv Josef Matula

Mindannyian tudjuk, vannak olyan napok, helyzetek, rosszabb esetben akár hetek, amikor projekt menedzsernek lenni nem kegyelmi állapot. Ennek végtelen plusz egy oka lehet, de az esetek többségében a jól megválasztott kommunikáció és projektmarketing enyhítheti a stresszt, valamint megelőzheti a fogcsikorgatással, egyéb hangulati elemekkel dúsított éjszakákat. Eme projektmarketinghez tudnunk kell, milyen érdekeket, jobban mondva kinek az érdekeit kell képviselnünk. Hogy még súlyosbítsam: mikor kinek az érdekeit...

nincsketto.jpeg

Egy olyan, egyszerűbb szerkezetű projekt környezetet használok föl mintaként az érdekütközések elemzésére, ahol nincs alvállalkozó, csak a projekt csapat, a cégünk menedzsmentje, mi(azaz a PM) és az ügyfél, mint szereplő. Lássuk, hogy Bud Spencer filmjeire épített szimbólumrendszerrel kellően le tudom-e képez az IT projektet átszövő érdekhálót. 

"Akit buldózernek hívtak"

A projekt, mint mindenható ÉRDEK mindenek fölött. Mindenki ellen vagyunk, mert a vegytiszta szakmai cél, a projekt időre, költségvetésen belüli, kí-pí-ájoknak megfelelő megvalósítása lebeg a szemünk előtt. Nem ismerünk se Istent, se embert, se főnököt, mindenkit eligazítunk, aki mást mond és mást akar, mint ami a projekt alapító okiratában vagy a funkcionális specifikációban szerepel. 

buldozer.png

Bár nagyon szép elv, ha így akarjuk keresztülvinni a saját, kizárólagos érdekünket, a sikeres megvalósítást (élesítést, bevezetést) tüzön és vízen által, biztosan nem leszünk hosszabb ideig a projekten, mint Lothar Matheus bármelyik focicsapat kispadján. 

"Az ördög jobb és bal keze"

A csapat öröme, a csapat kiméletes kezelése az ÉRDEK. Ha annak szellemében jársz el, hogy minden éles, kritikus helyzetben a programozókat, tesztelőket, akár saját testeddel, anya/apatigrisként védelmezed, akár jogos, akár jogtalan támadásokkal szemben, bizony kettős veszélynek teszed ki magad. Egyrészt, mert a srácok megszokják, hogy el lehet bújni a vállad vagy a szoknyád mögé, így kicsit lazábban, felelőtlenül cselekszenek akár komoly helyzetekben is, illetve rádtolják az összes feladatot, ami szívünknek nem kedves (adminisztráció, belépőkártya vagy jogosultság igénylése, nagybevásárlás, ebédrendelés stb).

az_ordog_jobb_es_bal_keze_01.jpg

Másrészt a főnökeid, a kollégáid és végső soron az ügyfél is azt fogja gondolni, neked bizony nem a projekt befejezése, hanem az embereid puntyulgatása a fontos, ami miatt itt is életbe lép a Lothar Mattheus-effektus.

"Kincs, ami nincs"

A vállalat ÉRDEKÉT teszed magadévá. Amikor a vállalat szent és sérthetetlen érétékei, elveit tudod sajátodként képviselni és így dolgozni nap, mint nap...

kincsaminincs.jpg

ÉBRESZTŐ! ÉBRESZTŐ! Nyilván nem lehetünk annyira korporét állatkák, hogy tiszta szívből higgyünk egy olyan dologban, ami nem létezik, csak papírokon, és all-staff meetingeken (állománygyűléseken) elhangzó beszédekben. Ez pont olyan, mint a Puffin lekvár. Ha nem tudod, mi az a puffin lekvár, kattints IDE.

"Én a vízilovakkal vagyok"

A menedzsmenttel egy úton, ÉRDEKszövetségben. A vezetőség általában olyan, mint egy víziló: csendben, kedvesen, aranyosan elvan, amíg rendben mennek a dolgok. Aztán kimutatja a foga fehérjét, amikor nincsen! Talán nem túl nagy merészség azt leírni, hogy a vezetőség érdekeivel azáltal részben automatikusan azonosulsz, amint elkezdesz az adott cégnél dolgozni. Nyilvá ezzel azért kell óvatosan bánni, hogy azért a saját véleményed, álláspontod és munkahelyi egyéniséged is megmaradjon, nehogy ölebnek, pincsinek, bólogató jánosnak (remélem egy Bólogató János nevű kedves olvasónkat sem bántom meg ezzel) kezdjenek el "becézni" a hátad mögött a kollégák.

vizilovakkal.jpg

Utóbbi helyzet erősen aláaknázhatja a mindennapi tevékenységedet, keresztbe tehet kommunikációnak, meglévő vagy épülő bizalomnak, ami PM munkakörben egyet jelent magával a teljes ellehetetlenüléssel (és eljő Lothar Mattheus.)

"Aranyeső Yuccában"

Az ügyfél kezében (zsebében), a megrendelő ÉRDEKeinek markában. Minden projektben domináns szereplő az ügyfél. Ahogy haladunk a befejezés, a projekt vége felé, úgy lesz ez a dominancia egyre inkább érezhető, kézzelfogható, majd végül akár harapható is, akár a friss, hegyi levegő. Nyilván annál a kormánykerék, aki fizet, mégis meg kell tartanunk az egyensúlyt, hiszen a megrendelőnél van esély hisztérikus bestresszelődésre, egy-két jól irányzott pánikolás által (kellően fontos ember sikítva beront egy ügyvezetői irodába és mire elindul kifelé megnyugodva, már kész is a hisztéria). 

yucca.jpg

Az ügyfél (képviselője/kapcsolattartója) lehet jófej, laza, party-zásra nyitott, csinos és/vagy intelligens, de sosem szabad elfelejteni, hogy partnerség legnagyobb megvalósulása ellenére sem egyenlőek a szerepek, hiszen náluk/nála van a búzás zsák, mi pedig galamb vagyunk, aki szeretne minél több magocskához jutni... Tehát egy lépés távolságot a közös csápolás és a vezetőségek közös kritizálása közepette is meg kell tudni tartani a sokadik mojito mellett/után is.

"Bunyó karácsonyig"


Pénzt és életet. Önös érdekeink a fizetés és a bónusz felé terelnek minket. Kivéve ha hobbiból dolgozunk, miközben a saját kicsi zöldségesünk vagy kocsmánk, esetleg turkálónk folyamatosan termeli a forintocskákat, mi pedig nem akarunk otthon unatkozni eközben.Szóval Marx Károly után szabadon: a lé határozza meg a tudatot és aki mást állít az hazudik. Különböző embereknek különböző élethelyzetekben különböző mértékben befolyásolja a pénz szüksége (vagy szűkössége) a munkahelyi tevékenységét. Nyilván háttérbe szorul, amikor az irodai berögződések miatt rossz irányba fordulsz reggel otthon a konyhát keresve (és a pokolba kívánsz minden projektet), aztán előtérbe kerül, amikor a projekt bónusz vagy az éves extra fizu becsúszik a számlára (és akkor szeretünk PM-nek lenni). 

bunyo.jpg

Azt mindenkinek képesnek kell lenni felmérni, mit akar és képes feláldozni egységnyi (havi) fizetésért. Szerény véleményem szerint ezt félévente-évente meg kell vizsgálni magunkban és akkor mindig jó helyen leszünk.

Konklúzióként csak annyit gondolok, hogy a projekt menedzserek körül a napi működés során cikázó villámok közepette egy dolgot nem szabad: egy helyzetben, egy álláspontban leragadni, mert ennek a munkáknak legalább annyira fontos (ha nem fontosabb) dimenziója az érdekek és a mögöttük álló szereplők közötti ügyes, jól megfontolt vagy spontán lavírozás, mint a cégnél vagy a projektre alkalmazott projekt metodológia lehetőségeinek kiaknázása. 

A bejegyzés trackback címe:

https://derrickesharry.blog.hu/api/trackback/id/tr414795896

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

phaidros 2013.01.19. 23:38:10

Az egészben van még egy tényező: a fejlesztő a legkönnyebben mozgó alkalmazott-típus. Főleg a jók, és ráadásul nagyon jól tudják, milyen egy jó projekt, és milyen egy szarul menedzselt projekt. És ha az ügyfél oldali projektvezetés két vállra fekteti a az itteni oldalt, az nem hoz megbecsülést a saját PM-jeiknek.