Mikor van bajban a projekted?

2013. július 15. - Kriminalhauptmeister Harry

"Baj van, baj, baj van, baj.
Gyenge a fű, hülye a csaj
Nedves a dohány, kevés a lé
Baj van, baj, ez nem oké."
(Tankcsapda)

Projektvezetőként az egyik legfontosabb, és egyben legnehezebb feladatunk az, hogy felismerjük: a projektünk rossz irányba halad, esetleg már benne is van a szarban kátyúban mélyen, és hogy amint felismerjük a bajt, tegyünk ellene. Tornádó vagy langy szellő közelít-e projektünk ingatag házikója felé?

TornadoComing-L.jpg

Ez nem kockázatkezelés, nem projekttervezés, nem mikro- vagy makromenedzsment ez, hanem a jelekből olvasás művészete. Nagy baj van, vagy egyszerűen egy-két döccenővel találkoztunk az egyébként sima úton? Zuhan a repülőgép megállíthatatlanul, vagy csak egy kis turbulenciával találkoztunk repülés közben? Kinek hihetünk, a végítéletet hirdetőknek, vagy az optimistáknak?

Bemelegítésül talán nézzünk meg egy filmrészletet az Erik a Viking című eposzból, amely jól illusztrálja a helyzet komolyságának helytelen megítélését, és annak veszélyeit:

A túlmenedzselés éppen olyan káros és kontraproduktív, mint ha egy projektvezető egyáltalán nem foglalkozik egy projektjével: akkor avatkozzunk be csak, amikor arra valóban szükség van. Nézzünk néhány példát valódi vészjelzésekre és hamis riasztásokra!

Az még nem gond önmagában, ha...

Csúszik a tervhez képest a projekt: Minden projekt mindig csúszik a tervhez képest. A teljes projektre vonatkozó projektterv nem azért van, hogy pontosan betű szerint azt hajtsuk végre: sorvezetőként jó használni, általános áttekintést ad arról, mi vár még ránk, de mindig becsléseken és tippeken alapul, amik természetüktől fogva nagy valószínűséggel tévesek lesznek. Inkább az a fontos, hogy az aktuális ismereteknek megfelelően frissítsük időnként, és legyen magas szintű elképzelésünk arra vonatkozóan, mi vár még ránk.

A szponzorok idegesek: Az, hogy a szponzorok idegesek, annyit jelent, hogy az összefogaló, a projektet leegyszerűsítő bemutatód felidegesítette őket. Vagy egy másik projekt felidegesítette őket. Vagy egymást marják, és attól idegesek. Ha azt gondolod, hogy ők jobban meg tudják ítélni, hogyan áll a projekted, mint te magad, akkor tényleg baj van, mert ezt neked mindenki másnál jobban kell látnod. Ne hagyd magad befolyásolni, kezeld a helyén az ordítást, ne ess pánikba! Ha kell, az embereidet kell megvédened az acsarkodástól, hogy ők nyugodtan haladhassanak.

Az emberek idegesek: Az a katona, aki a bunkerből lő kifelé, nem látja át, hogyan halad a teljes hadmozdulat: ha erős ellenséges tűzbe kerül, úgy érezheti, elveszett a csata, és mindennek vége. Ugyanígy csüggesztő lehet a projektben egy nehéz feladaton történő gályázás, illetve rettegéssel tölti el a projekttagokat a határidők közelgése is, amitől könnyedén úgy érezhetik, elveszett a projekt. Mindig hallgasd meg a véleményüket, de kezeld a helyén ezeket! Ha úgy ítéled meg, nincs akkora gond, ahogy gondolják, akkor magyarázd el nekik, miért! Ossz meg minden olyan információt, ami segíthet abban, hogy tisztábban lássanak, mindjárt motiváltabbak leszek.

Nagy gáz van ha...

Egyik meglepetés ér a másik után: Úgy emlékeztél, ez a modul már elkészült, aztán meglepve látod, hogy még bele sem kezdtetek. Hirtelen kiderül, hogy az egyik aprónak tűnő kritikus hibát csak 56 embernapnyi fejlesztéssel lehet kijavítani. Egész jónak tűnik a szoftver minősége, majd a tesztelők bejelentenek két nap alatt 145 új hibát. Ismerős helyzetek? Nos, ha egy-egy ilyennel szembesülsz a projekted során, még nincs nagy baj, de ha sorozatban jönnek a meglepetések, akkor bizony ez arra utal, hogy nem vagy képben azzal kapcsolatban, milyen állapotban van a projekted, ami nagyon veszélyes. Ez azt jelenti, vakon repültök, és vakrepülésből a legritkább esetben lesz mintaszerű leszállás. Azonnal, időt és fáradtságot nem kímélve derítsd ki, mi is a valóság, és készülj a legrosszabbra, mert a baj biztosan nagy már!

Az emberek menekülnek a projektből: Egyik ember mond fel a másik után. Az egyik visszautasíthatatlan ajánlatot kap, a másik nem tudja összeegyeztetni az aranyhala etetését a projekt munkarendjével, a harmadik technológialiag akar tovább fejlődni. Egy ideig meg tudod magyarázni magadnak, hogy nem a projekttel van gond, de minél többen mennek el, annál biztosabb lehetsz benne, hogy valami miatt kilátástalannak gondolják a munkát, amit végeznek. Ne ámítsd magad azzal, hogy mindenki pótolható: így van persze, de a csapatod széthullik, elveszik a kohézió, az összetartás, és lelketlen zsoldoshadsereggel kell megnyerned a háborút, arról pedig már Machiavelli is megírta, hogy hülyeség.

Állandósul a hétvégézés: Már nem is kérdezi senki, hogy be kell-e jönni szombaton, a kérdések inkább arra irányulnak, hogy vasárnap délután otthon szabad-e maradni. Alapból heti hét napos munkarenddel számolsz, és egyre többször arra gondolsz, hogy az hétszer tíz azaz hetven óra, és még ott van az éjszaka is, szóval van még tartalék, behozzuk a lemaradást. Ha egy projekt ilyenné vált, akkor óriási a baj, és egyenesen robogsz a szakadék felé. Az emberek néhány hét alatt kiégnek, és hét nap alatt annyit se termelnek, mint kipihent, lelkes emberek két nap alatt. Semmilyen projektet nem lehet hétvégézéssel megoldani: az emberek kikészítésén kívül semmit nem fogsz ezzel elérni. Vállald fel, hogy csúsztok, ne az embereid véráldozatán keresztül próbáld bizonyítani az ügyfél felé az elhivatottságot, hanem az őszinte és hatékony menedzsmenten és az eredményeken keresztül!

Óriásira nőtt a hegy, amit görgetsz magad előtt: Majd megoldjuk az utolsó fázisban, majd integráljuk tesztelés alatt, majd migrálunk pilot alatt. Az alacsony prioritású hibákat most nem javítjuk, aztán később a közepeseket sem, majd végül a kritikusokon kívül semmivel nem foglalkozunk. Egyik napról a másikra persze túl lehet ilyen trükkökel élni a projektet, lehet még néhány nyugodtnak tűnő hétvégéd, de a végén az egész úgyis rád borul. Ne söpörd a szőnyeg alá, mert büdös lesz, mozogni kezd, kimászik! Inkább nézz szembe vele mielőbb, és oldd meg, akkor is, ha fáj és ha ordítanak miatta!

Ismertek még vészjósló jeleket? Ne habozzatok, kommentezzetek bátran!

A bejegyzés trackback címe:

https://derrickesharry.blog.hu/api/trackback/id/tr305115881

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.