Biztosítsuk a minőséget a la carte

2013. november 13. - Privatdetektiv Josef Matula

Írtam egy bejegyzést a projekt minőségbiztosításról: úgy, ahogy a kezemre, ujjaimra tolultak a gondolatok és egy kicsit vad lett, kicsit érthetetlen, így főnyomozó mestereim visszaverték, cselendzselték, ekként gondolkoztam rajta sokat. Már mint a témán. Végül bevillant: a projekt minőségét nem a projektiroda vezetésének, nem a cég és nem a megrendelő vezetésének kell "biztosítani", hanem elsősorban a projekt menedzsernek. A többiek csak segítenek (vagy nem).

A-master-chef-cooking-with-gas-and-wine.jpg

Aztán bevillant a fejembe egy vad párhuzam (tényleg az!): a projekt vezetői szerep olyan a projektben, mint étteremben a pincéré: érteni kell, mi történik a konyhán (kódolás), ráadásul van bejárásunk is a (boszorkány)konyhába, föl kell tudni venni a rendelést, eléggé tudni kell időzíteni, meg kell értetni a vendéggel, hogy igazából ő azt akarja enni, ami az étlapra van írva (és az lesz neki a legjobb), szóval van áthallás rendesen. 

Ezért most be is mutatok pár eszközt konyhai kifejezésekkel, amikkel a projekt minősége jobb lehet.

Konfitálás: a zsír erejével


A konfitálás nem más, mint a hosszú ideig, kíméletesen, alacsony hőfokon, zsír alatt főzés: a zsír alatt értsd, hogy a zsír teljesen befedi, elfedi, a levegőtől elzárva készül el az étel, általában a hús, ami így megőrzi saját zamatait, fantasztikusan puha lesz és a zsír által olyan nagyon lágy és krémes. 

Ugyanígy van egy IT fejlesztés is, azt gondolom: ha van egy megfelelő alapanyagunk (értsd a jó programozói gárda), akkor kontrollált körülmények között, a feladat ismeretében relatíve hosszú idő alatt együtt kiváló eredményre képések. Itt, ahogy az ételnél is, sok múlik azon a bizonyos alapanyagon és azon, hogy képesek vagyunk-e a körülményeket kellő ideig megvédeni a külső behatásokhoz a megfelelő eredmény érdekében. Általában persze nem vagyunk, de ha néha sikerül, az földöntúli boldogság, ahogy egy jó konfitált libamell vagy libacomb, neadjisten libamáj elfogyasztása (egy kis lilahagymával, kenyérkével, hagymás törtburgonyával).

Glasszírozás: fényezőműhely


Szó szerint idézem az internetes forrásokat: "a glasszírozás az étel fényezése valamilyen bevonattal, leggyakrabban karamellel, illetve sütés közben a hús gyakori kenegetése". Biztosan láttatok már szép egyenlet egészben sült húst vagy akár jószágot, amit bőszen kenegettek sörrel, borral, fűszeres páclével, esetleg mézzel vagy ezek kombinációjával. Attól olyan jó színe lesz és/vagy olyan márványos külseje. Ez egyfelől különleges zamatokat, illatokat eredményez, másrészt azt is könnyebben eladhatóvá teszi, ami nem biztos, hogy olyan tökéletes ízű vagy állagú. Magam elé képzelem az elégedetten falatozó vendégsereget, ahogy apró bólogatásokkal, egymásra nézve fejezi ki örömét, amikor egy grillparty-n eszegeti a gyönyörűen átkenegetett és egyenletes színűre pirult falatokat.

Aztán már látom ugyanezt egy stílusosan berendezett, feng shui vagy egyéb trendi enteriőr által pozitív energiákkal áthatott tárgyalóbqn, ahol a mélyen tisztelt projektirányító bizottság (leánykori nevén stíring komití) elégedetten, lopva egymásra sandítva konstatálja, itt bizony rendben mennek a dolgok (még ha esetleg nem is annyira fényes a helyzet igazából), mindezt a kimagasló prezentáció és a célzott kommunikáció eredményeként... Ugye egyetérthetünk abban, hogy a projekt marketingje és imidzse pont annyira fontos, mint a leszállított szoftver végső állapota.

 

Sous-vide: puhíts meg minden(ki)t!


A huszonegyedik század új főzési technológiája, aminek eredeti jelentése a franciából átvéve a vákuum alatt (szó szerint az "űr alatt"): leforrasztott vákuumzacskóba zárt, befűszerezett zöldségek és húsok, amik 60-80 fokos vízben sok-sok óra alatt puhulnak meg, semmit sem engedve ki belső levükből, sőt még a fűszerek ízeit is mindennél intenzívebben magukba szippantják. Ráadásul ebben a zacskóban akár hosszútávra is eltehetőek, faszthatóak, mivel később kibontva is ugyanazt az eredményt, állagot, ízt biztosítják.

Hogyan kötünk át innen a projektmenedzsmentre? Hogy máshogy, mint a szubjektív képességekre utalva: mindenkit, aki a projektben érintett lehet, meg kell "venni", meg kell "puhítani", hogy a szükséges helyzetben úgy lépjen színre, "kerüljön az asztalra" az illető, ahogy mi szeretnék: azt mondja, azt csinálja, úgy és akkor, ahogy az nekünk és a projektünknek a legjobb. Évek alatt meg lehet, sőt meg kell ismerni a minden projektben ismétlődő helyzeteket, amiket saját trükkjeinkkel, praktikáinkkal a magunk javára lehet fordítani. Ez adja meg a projektvezetés izgalmát, ha olyan helyzetbe kerül, amikor erre szükség lehet. ÉS kerüljünk olyan helyzetbe. 

Brézingelés: sütve-főzve, azaz húzd meg-ereszd meg

 

Ez a név talán idegen, mégis biztos vagyok benne, hogy a legtöbben használták már életükben, ugyanis - véleményem szerint - a brézingelés az, ahogy a pörköltöt készítjük: először nedvesség nélkül megpirítjuk, megpörzsöljük, esetleg megszárítjuk az ételt (húst, zöldséget, gombát, ezek kombinációját), majd saját szaftjában, esetleg más, finom ízű folyadékkal, folyadékokban készre főzzük, pároljuk.

Akárcsak az agilis módszerek mentén: kicsit összerakjuk, összekapjuk, aztán finomítjuk, kiegészítjük, ráépítünk,  modulárisan kiterjesztük. Esetleg sok rilízben szétszedve próbáljuk elérni, hogy a végén az "ízek" összeálljanak. De az is lehet, hogy fogjuk, nekiugrunk, amikor azt gondoljuk, hogy már biztos jó, akkor kipróbáljuk, de mivel összeomlik, ezért kiegészítjük és addig dolgozunk rajta, amíg "ehetővé" nem válik.

 

Frittírozás: jól kisütjük


A bő olajban sütés a magyar háztartások és a 20. századi magyar konyha mindentvivő csodafegyvere, általa a vénusz étolaja a magyar konyhaművészet Usain Boltja: erőtől sugárzó, egyenletesen jól teljesítő, megverhetetlen csodaszer. Nem csak azért, mert szokásos módon vagy szorult helyzetben mindig kéznél van a  rántott hús-rántott sajt-rántott gomba trojka valamelyik tagja, hanem mert a rántott palacsintától a rántott töltött káposztán át a sörtésztában sült halig (kb Orly módra) oly sok egyenízt vagyunk képesek asztalra tenni és jóllakni, jóllakatni vele, általa.

Ahogy ez kb. minden szoftverfejlesztő cég tulajdonosának álma is: lehet egy program fő funkciója a behajtási folyamat támogatása, számlázás vagy termelésirányítás, a lényeg, hogy az egyszer már létrehozott megoldás-raktárunkból pakoljuk bele a kért tartalmat a szokott keretbe, csomagoljuk ("bondázzuk") igény szerint és (s)üssük addig, amíg egyben nem marad és olyan nem lesz (első) ránézésre, amilyennek a kedves vásárló, megrendelő látni szeretné. Szükség esetén mártással (kedvezményekkel, felsővezetői golfozással, olcsó támogatással) nyakonöntve még "finomabb" lehet.

Ami pedig mindezekhez még kapcsolódhat, az ugye egy jó "desszert", hiszen édesség nélkül mit sem ér a "második", ergo jöhet egy kis árukapcsolás, hogy a fejlesztőink sose unatkozzanak. De erről talán majd egy következő szösszenetben...

 

facebook_small.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://derrickesharry.blog.hu/api/trackback/id/tr185563770

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.