A vakond nadrágja, ahogy még nem olvastad/mesélted

2014. május 26. - Privatdetektiv Josef Matula

Jónéhány generáció számára volt és lesz meghatározó emlék a Kisvakond, eredeti nevén Krtek, akit 1956-ban talált ki és rajzolt el szülőatyja, a cseh Zdenek Miler. Az immáron csaknem hatvan esztendős vakondocska "A vakond nadrágja" című történettel indult el hódító útjára. Az elmúlt időszakban rendszeresen meséltem ezt a mesét a kisfiamnak és (nyilvánvalóan súlyos agysérüléssel rendelkezvén) pár hete rádöbbentem arra, hogy szegény kicsi vakondnak mennyi nehézségen kellett végigvinni a nadrág projektet, mire eljutott addig, hogy saját nagyzsebes nadrágja legyen. 

vakond1.jpg

Segítek mindenkinek abban, milyen projektmenedzsment elemeket tudunk könnyen és játékosan, a gyermekeinkkel együtt vagy az ő számukra azonosítani ebben a bájos történetben.

A vakond nadrágja - projekt (AVN)

Egyszer régen, az érintőképernyős üveghegyen még innen, de a kurtafarkú optikai kábelen túl volt egyszer egy kisvakond, akit megbíztak az AVN projekt vezetésével

A vakond ment mendegélt, amíg a Nagy Specifikációs Tó partjához nem ért. Ott leült és az első hamuban sült pogácsáját elmajszolva végiggondolta mi is a projektjével a teendő. A hamuban sült pogácsától jól elálmosodott és lepihent a híres-hírhedt Igénymegálmodó Rét lágy füvébe: álmában egy kék, két nagy zsebbel vart nadrágott látott, ami kantáros volt és még egy kis minta is volt hímezve rá. Ezzel a képpel a fejében ébredt és gyorsan fölkerekedett, hogy minél hamarabb megtalálja a nagyzsebes nadrághoz vezető ösvényt a közeli, sok labirintussal átszőtt Négyszögeltű Projekterdőben. 

Mivel sokat hallott arról, hogy ebben a rengetegben könnyen el lehet keveredni, sokat kérdezgetve és minden megoldásra nyitottan vágott neki az útnak. Az AVN ösvényének első tisztásán a színes Munkacsoport Keréknél ötöt pörgetett: a sajt-orientált egérkét, az elvarázsolt pillangót, a mindentszabó rákot, a fészekvarró nádirigót és a kékvirágú lenvirágot. Utóbbival akivel együtt nyitották a varázslatos workshop nagykönyvet, majd indítultak el a zsebesnadrág (AVN) megvalósítása irányában.

A vakond sok-sok érdekes dolgot húzott elő a tarisznyájából, amiket használva tudott igen jó eredményeket elérni: gazolt, locsolt, őrködött, tehát nem volt rest maga is dolgozni, nem csak menedzselni, vezetni. Aztán legegyszerűbb, leghatékonyabb módon, személyesen beszélt meg mindent azokkal, akikre támaszkodhatott. Jókor volt jó helyen és kis ráhatásokkal nagyon ügyesen teljesítette a feladatokat: barátkozott a békával, megtalálta a hangot a gólyával, kedveskedett a sünnek, együtt font a pókokkal, szövőgépet szervezett a hangyákkal... hogy utána már könnyedén érjen vissza rákhoz és a nádirigóhoz a korábban egyeztetettek érdekében az Implementációs Nádashoz, ahol megfelelően lett a részekből egy kész nadrág.

Persze a nadrággal is keresztül kellett mennie a szokványos úton. Óvatosan lépkedve a UAT-láp zsombékjain hamar kiderült, hogy derékban bő a nadrág, csőben szorít... Aztán föl kellett hajtani, hiszen még a mesében sem tökéletes a mesterek szemmértéke... De ahogy átért a vakond a tesztszagú mocsáron harmadszor is, az orrában érezte a projektzáró mézeskalács illatát, amit a híres nádasmenti Utómunka nevű pékműhelyben sütöttek meg mindenkinek, aki elégedett mosollyal lépett ki a nádszálak közül.

Így volt, mese volt, talán igaz sem volt, de minden jó, ha GO LIVE a vége... 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://derrickesharry.blog.hu/api/trackback/id/tr526127147

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.