Sanyi Projektországban 1. - Adatszállítás

2017. október 30. - Privatdetektiv Josef Matula

N. Sándort egy konferencia szekcióülésén ismertem meg. Ahogy utóbb megtudtam, barátai "Nyomás Sanyinak", míg azok, akik kevésbé szeretnek vele együtt dolgozni "Nyivák Sanyinak" hívják a háta mögött. Akárhogy is van, Sanyi talpig úriember élete minden megélt másodpercében. Most közzétett kalandjait egy későbbi, munka utáni panaszkodós, gőz leengedős sörözés keretében kezdte mesélni...

projectgenie.jpg

A 2013 márciusi javító csomaggal együtt egy szerver újraindítás is megvalósításra került Sanyi akkor munkahelyén, amely egy kiszervezett IT szolgáltatásokat nyújtó hazai középvállalat volt. A szokásos péntek esti időpont szokásos módon éjszakába fordult, mire minden nem várt eseményt sikerült kezelni. Sanyi - ahogy mindig - maradék cseresznyés kólájával a kezében körbejárta a projekt szobákat, és bekukkantott a szerverterembe is, hiszen ott is zajlott helyszíni munka. A pengék, a rendezők, a klímák rendben morogtak vagy duruzsoltak, a ledek és a kijelzők a rendes működés zöldes üzeneteit sugározták a megfáradt projektvezető vérbő szemei felé. A kis szerverterem ajtaja mögül azonban a szokásostól eltérő villogást vett észre, ezért odaballagott. A kilincs langyos volt, ahogy meghúzta. A légnyomáskülönbség tompa, szippantásszerű hangja után vakító fényt érzékelt, majd végtelen csöndet...

- Halló, Sanyi, te vagy az? - kérdezte az érces hang - Sanyi, minden oké?

Sanyi kinyitotta a szemét és teljes megdöbbenésére egy zöld babzsák fotelben feküdt, vele szemben pedig egy extra elegáns, ötven körüli szőke fickó guggolt. A haja és barkója olyan volt, mint Chris Isaak-é csúcskorában.

- Hol vagyok és honnan tudja a nevemet? - kérdezte Sanyi álmos hangon, pedig nem is aludt.

- PCSO-ban vagy, azaz Projekt Csodaországban. Bejöttél a 19c jelű kapun, ami erre a babzsák fotelre hoz el. A nevedet a belépőkártyádon láttam, ha ez a te kártyád. Az én nevem Kobit. Én leszek a key accountod, amíg itt vagy. - válaszolta az Isaak hasonmás figura - Akarsz körülnézni? Most egész nyugi van, szerintem érdemes.

Projekt Csodaország? Kobit? Biztosan ökörködik ez a csávó - gondolta Sanyi. De mivel az empirikus megtapasztalás híve volt, igent mondott és elindultak: kiléptek a szobából, majd az épületből is, ahol a babzsák fotel volt. Egy kör alakú téren sétáltak keresztül, majd a járda egy ligetben folytatódott. Ahogy fölnézett, a fák ágain a levelek között 2-3 decis papír kávés poharak lógtak. Nem tudta megállni és fölnyúlt egyért. Megdöbbenésére a pohár egyharmadik volt meleg kávéval.

- Kortyolj csak bele, rendes kávé. Arabicából. - magyarázta Kobit - A zöld teafák egy részét fekete kávé és latte fákra cseréltette az új COO. Szerint egy fának nem csak szépnek, de funkcionálisnak kell lennie. Így útközben is lehet kávézni, nem kell bemenni a büfébe, ha nincs rá időd. By the way, mivel akarsz továbbmenni? Mehetünk gyalog is, de van a Szervíz Busz és a Ruby kisvasút, azokkal hamarabb körbe tudunk nézni.

Sanyi a busz mellett döntött. A fás ligetből kiérve Kobit (akinek nem volt keresztneve) átvezette még egy irodaparkon, amit éppen építettek, ezért nem is volt neve. Majd egy lejtős, kavicsos úton egy kövekkel kirakott fal mellett találtak rá a sárga színű buszra, aminek az eleje üres volt, a hátulján leválasztott részbe pedig egy csövön keresztül legókockaszerű műanyagnak tűnő darabokat öntöttek be egy csövön keresztül. A cső másik fele egy vas ajtó mögött végződött, bent valaki a HipHopBoyz "A hegyekbe fönt" című slágerét dúdolta.

- Ez itt a forrás. Az Adat-forrás. Innen szokott adatokat vinni a Szervíz busz, ha van rá igény - foglalta össze Kobit. Közben a műanyagok kopogása a busz végében megszűnt. A csövet visszahúzták és a vasajtó mögül kilépett egy fiatalnak tűnő, vékony, magas, szögbajuszos férfi. Betolta, lelakatolta az ajtót, majd Kobittal köszöntötték egymást. Ezután Sanyinak is bemutatkozott: - SAPi vagyok, a Szervízbusz sofőrje. Örülök, hogy találkoztunk. Egy kisebb adatcsomagot, egy ügyféltörzset kell átdobnom ma az Agilis rétre. Két új programozó kolléga kezdett el ott dolgozni, Front Endre és Back Endre, ők várják nagyon. Remélem, gyorsan odaérünk.

Beszálltak a sárga busz elejébe. SAPi kulcs helyett érintő kártyát húzott le a vezető ülés oldalán, amitől a busz lassan mozogni kezdett. Kormány nem volt, csak pár gomb, mint egy villamoson, de mint Sanyi számára kiderült, a sofőr inkább csak felügyeli az önvezető járművet. Kobit folyamatosan beszélt a tájról, az országról, a lakókról, de az információk nem nagyon jutottak el Sanyi agyáig. Figyelte a lassan suhanó buszt, a telefonjával játszó vezetőt, miközben hátulról a kanyarokban ide-oda csúszkáló adatdarabkák ütődése szűrődött be az utastérbe. Hamarosan egy nagy, táblás kereszteződéshez értek, ahol a jelzőtábla balra a már említett Agilis rét, míg jobbra a Központi Vízesés felé mutatott. A busz megállt, majd mindhármuk megdöbbenésére jobbra, a vízesés felé fordult.

- Ha adatot viszünk, szinte mindig megbokrosodik - fintorgott Kobit - Hiába tudja a célkoordináták alapján, hogy hova kell mennünk, kerülőútra kanyarodik. Majd meglátjuk, mekkora kurflit tesz bele... 

Ködös, felhős hegyoldalban haladtak fölfelé egy szerpentinen, majd egy nagy fa kapu előtt a Szervíz busz megállt

- Ez az Input Tündér kertjének kapuja... Furcsa egy nő. Mindig szokta tudni valahonnan, hogy jövünk. Ráadásul kétszer ugyanolyan testben még nem láttam - mormogta SAPi és kinyitotta az ajtót, aztán elindult a busz hátsó része felé, a kulccsal a kezében. Sanyi is leszállt, hátrasétált. Kobit a buszon egy mátrixgeneráló appal játszott, nem kavarták föl az események. Sanyi épp kérdezett volna valamit SAPitól, amikor egy magas női hang élesen rájuk köszönt:

- No, Uraim, hadd lássam azt az ügyféltörzset! Szükség van egy kis beavatkozásra.

A hang gazdája egy 190-195 centi magas, kosárlabdázó alkatú, fehér köpenyes, fekete, hosszú hajú és fekete műanyag keretes szemüveges, negyvenes évei végén járó nő volt.

- A nevem, Input Tündér, de szóllítson csak IT-nak - bökte oda Sanyinak, aki kisebb sokkot kapott a látványtól

- SAPi, Maga meg nyissa már azt az ajtót! - kedveskedett a tündér a buszsofőrrel, aki olyan barátságos "persze"-vel válaszolt, mintha a Fradi-Újpest focimeccs szünetében találkoztak volna a rendőrségi kordon két oldalán. A tündér kihúzott a tabletje széléből egy hosszú műanyag ceruzát, kicsit beleturkált az adathasábok közé, majd egy kis üvegcsét vett elő, összerázta és szentelt víz fröcsköléséhez hasonlatos módon ráspriccelte az adathalomra

- Tárolt eljárás olajos oldata - mondta IT magyarázatként, majd az elektronikus ceruzával rábökött a táblagépre párszor, SAPi elé fordította és csak mutatta a ceruza hegyével, hol írja alá. A sofőr megtette, majd a tündér köszönés nélkül visszament a kapun.

- Fingom sincs, mit írtam alá - mondta a buszvezető a vállát megvonva - Általában jó szokott lenni, amit a nyanya hozzátesz a szállítmányhoz. Az elmúlt időszakban kicsit keményebb lett a stílusa, mert nagyon sokan nagyon sokat várnak tőle. Na, menjünk tovább!

A ködös hegyről szépen leereszkedtek és útelágazásoknál a busz már konzekvensen az Agilis rét felé vette az irányt. A táj képe is megváltozott. Az erdőket és a dombos vidéket fölváltották a sík részek, mezők, egyenes útszakaszok. Könnyen haladtak és egy gondozott, de alacsony sövény mellett haladva ugyanolyan magasságú, ugyanolyan színű és formájú épületek tűntek föl.

Hosszú idő után szólalt meg Kobit, hogy segítsen Sanyinak megérteni Csodaországot:

- Már közel vagyunk az Agilis réthez, a szomszédja az ITIL Park, ahol a  szépen megtervezett, jól kialakított informatikai szolgáltatásokat gyűjtötték össze. Azt nem nagyon tudjuk, hogy ami bent van, az hogy működik, mert elég nehéz bejutni. Kívülről mindenesetre szép... illetve a bent lakók, bent dolgozók nagyon okos és jó dolgokat tudnak mondani, ha kérdéssel fordulunk hozzájuk.

Ekkor kiabálásra lettek figyelmesek.

- Héj, héj, álljanak meg! - kiáltott feléjük egy alacsony, őszhajú, sűrű szemöldökű bácsi, aki a sövény túloldalán kinézetét meghazudtoló sebességgel futott a lassan haladó busz után. A kezében egy kisebb papírköteget lobogtatott: - Erre szükségük lehet! Vegyék át, vigyék el! - üvöltötte, de a busz nem állt meg, sofőrjük sem tudott semmit tenni, a jármű nem reagált a stop gomb megnyomására.

A bácsika lassított, majd nagy erőfeszítést téve rohanni kezdett (amennyire egy bácsi rohanni képes) és egy karkörzést követően a paksamétát a busz után hajította. A küldemény és egy annak súlyt adó kődarab berepült a busz bal hátsó részének egyik félig nyitott ablakán. Sanyi elkapta mielőtt a menetszél kirántotta volna, és izgatottan elkezdte kicsomagolni az ülésére visszahuppanva. Egy igazi részletes adatbetöltési utasítás volt, fedőlappal, jóváhagyó ívvel, tartalomjegyzékkel és szószedettel! Beleolvasott Sanyi és a Kobit is, de azt nem tudták előre, hogyan fogja ennek a szállított adathalmaz kapcsán hasznát venni bárki a címzettek közül. Ahogy ezen rágódtak, el is érték az Agilis rét déli oldalán lévő parkolót, ahova a Szervíz Busz be is kanyarodott. 

A busz megszokott parkolóhelyén többen várakoztak. SAPi a nála lévő leírás alapján azonosította is Front Endrét: a szolibarna, feltűrt ingujjú, új generációs borbély által megformázott szakállal és hosszú, de rendezett hajjal rendelkező izmos fiatalember is ott volt a megállónál várakozók között.

- Csokinyúl! - köszöntötte őket lezseren a srác és karbonszálas, ultrakönnyű  laptopját két ujjal maga mellett lóbálva elindult utánuk a busz végéhez. Mire az ajtó kinyílt, a fiatal programozó már összecsattintotta az USB bemenetes adat fölszippantó félautomata eszközét, de ő is elbizonytalanodott, amikor meglátta a rekeszben heverő ügyféltörzset. Nekifogott, de hiába volt az input tündér mágikus keveréke, az adathasábok nem illeszkedtek az adat porszívó nyílásához. Front Endre elsápadt, majd csetelni kezdett valakivel a rét egy távolabbi táborában. 

Addig Sanyi és két útitársa megnézte, ahogy a SCRUM Mester sprintelni tanított egy csapatnyit a Front Endre-féle jó megjelenésű, önbizalomtól duzzadó kódolót. A Mester megfontolt, lassú, de egyszerű szerkezetű mondatokkal kísérve magyarázta a sprint lényegét. Hallgatói között volt, aki a szépen lereszelt körmét rágcsálta, mások orrgalacsint gyúrtak, de olyan is akadt, aki csak nézett előre némán, faarccal, próbálva befogadni a gyakorlat eme egyszerű rendszerét elméjébe. Front Endre sápadtságát közben felerősítette az arcára kicsapodó jeges izzadtság. A betöltés egyre távolabbi lehetőségnek látszott.

Az utolsó esélyt Back Endre jelentette, aki időközben megjelent a rét lankáin. Dohányozva lépkedett, hátán olyan hátizsák, amiben egy legalább 19 colos kijelzőjű notebooknak kellett rejtőznie. Back Endre egy előző programozó generációhoz tartozott. A legutolsó hipermarketes fazonú farmernadrágját egy zöld, békamintás nadrágtartó fogta föl pocakja alá. Hosszujjú pólóján egy rövidujjú pólót hordott, szemüvege kicsit balra billenve ült az orrán.

- Szevasztok! Back Bandi vagyok, nézzük azt a betöltőt! - mutatkozott be és ugyanazzal a mozdulattal pöckölte el a még füstölgő csikket, amivel a hátizsákot ledobta maga mellé. Az első rekeszből kivett féltucat táblázatszerűséget, és elkezdte a az adathasábok méretével összesaccolni a saját adatporszívójának bemenetét. Harmadik nekifutásra meg is lett az illeszkedő darab. Fölpattintotta, beköltötte a gépébe, és már zümmögött is a beolvasás. Front Endre kezébe egy USB-USB összekötő került, hogy az adatok békésen áramló virtuális patakocskája hozzá, az ő felületére is elérjenek.

- Hát, ilyen rázós útja szokott lenni az ügyféltörzseknek, és most még el is kerültük az Adattisztítás Mocsarát - merengett Kobit - De induljunk tovább, sok csoda vár még itt rád Projektországban! - mondta Sanyinak, majd elindultak a SCRUM Mester Pagodája felé, ahol aznap éjszaka aludni terveztek...

 

Image copyright: malchev / 123RF Stock fotó 

A bejegyzés trackback címe:

https://derrickesharry.blog.hu/api/trackback/id/tr2713115616

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

qwertzu 2017.11.02. 15:18:25

Srácok, mit szívtok, és hol lehet kapni? :)

Silver6300 2017.11.03. 10:35:09

Nem tudom kik vagytok, de mától számítva 3,5 fél évig minden napot veletek fogok kezdeni, minden más helyett. Ne hagyjátok abba.