Ez ugye, az a prémium szerű kifizetés, amit sikeres projektzárás után szokás osztani. Tényleg ilyen egyszerű lenne? Akkor biztos megvan a sikeresség egyértelmű definíciója is, így egyértelműen eldönthető, sikeres volt-e a munka, és kinek mennyi bónusz jár. Ugye, mindenki így dolgozik?

Nos, hát korántsem. Egy olyan ingoványos területről szólunk most, aminél nem láttunk igazán jó gyakorlatot, ellenben sokkal több feszültséget, rossz megszokást, groteszk keveredését az üzleti megközelítésnek és gondoskodó menedzsmentnek.

Mert hogy is megy ez a gyakorlatban? A projekt elején nincs ilyesmiről szó, miért is lenne, egy egyszerű feladatról van szó, amit csináltunk már jó párat. Azután a projekt kezd „besárgulni” majd pirossá válik. Állandósul a napi 12 óra munkavégzés, a hétvégi meló. A csapat zúgolódik, egyre nagyobb a feszültség. Valamit ígérni kell, és ilyenkor jön a „klasszikus megoldás”, fizessünk projekt bónuszt!

Álljunk meg egy pillanatra! A projekt sikerességéről van szó?

Ha elég messziről nézzük, persze arról, de közelebbről ez sokkal inkább látszik a túlmunka kompenzálásának, ami ugye „alapból” nem szokás, de akkora már a nyomás, hogy ellenkező esetben a csapat szétesését kockáztatjuk. Hibás gyakorlatot viszont nem lenne szerencsés meghonosítani, ezért nem nevezzük annak, ami, hanem legyen projekt bónusz. Egy szépségtapasz.  A tizenkét órázást és hétvégézést ritkán élik meg az egyes dolgozók saját gyenge teljesítményük okán, sokkal inkább fogják fel, mint a menedzsment és értékesítési szarvashibák kompenzálását célzó kétségbeesett próbálkozás.

Mit okoz ez? Extrém esetben az önmagában veszteséges projektet tovább lökjük a szakadék felé a fejlesztők bónuszának kifizetésével. De a zúgolódás, konfliktus, rossz szájíz minimum garantált. Nincs olyan lezárása ennek a helyzetnek, amiben legalább valamelyik fél érdekei ne csorbulnának. A fejlesztők „természetesen” kevesellni fogják a bónuszt, összehasonlítva ezt a az elmúlt hónapok x darab hétvégézésével. A tulajdonosok szívják a fogukat, mert a projekt már enélkül is a nullszaldó határán mozgott. A projektvezető mindkét oldalról hallja az érveket és ellenérveket, teljesen tudathasadásos állapotban van már, a legszívesebben rég elfelejtené már egészet, de az újabb és újabb kimutatások elkészítése lassan több energiáját viszi el, mint a szakmai irányítás. Mégis mi lenne a megoldás? Nem tudom megmondani, leírok viszont pár alapelvet, melyeket legalább fontoljunk meg, mielőtt a bónusz bevezetése mellet döntünk.

1. Nehéz azt mondani, hogy ne keverjük a sikerdíjat és a túlórát, de próbáljuk meg.
2. A legtisztább megoldás az lenne, ha a projektelszámolás teljesen transzparens lenne a projekttagok számára, azaz a profit előre kalkulálható, a sikerdíj ez alapján egyértelműen számolható. Itt persze nem csak a modell a kérdés, hanem a folyamatos monitorozás is. Bonyolultnak tűnik, de elkötelezett menedzsment mellett, megugorható.
3. Túlmunka előfordul. Van, mikor ez olyan mértékű, amit kompenzálni kell, tegyük ezt meg, de legyen egyértelmű a kommunikációban, hogy ez kivételes helyzet, illetve legyen világosan elválasztva egymástól a sikerdíj és a túlóra pénz.

Legutóbbi példám a következő: A projekt vége felé kiderült, hogy egy olyan fokú architektúrális benézés történt, amitől alapjaitól kellett újragombolni a rendszert, azaz csomó plusz fejlesztés keletkezett, korábbi részmegoldások pedig kidobásra kerültek. Sok hétvégét és agysejtet áldoztunk fel, de egy huszáros rohammal megugrottuk. Per pillanatban harcban állok a menedzsmenttel némi plusz pénzért :)

• Kiknek? Azoknak a dolgos kezeknek a tulajdonosainak, akik nem tehettek a hibáról, de munkájuk - akár fejlesztés, akár tesztelés, - nagyban szükséges volt ahhoz, hogy kihozzuk ebből az extrém helyzetből a maximumot.
• Milyen elv alapján? Ez eléggé egyértelmű, ki mennyit tett bele. Azaz mennyit túlórázott,  hány napot töltött bent hétvégén. Tisztán túlóra pótlék.
• Volt-e összefüggés a bónusz és a siker között? Őszintén szólva, nem hiszem. Mindenki tette a dolgát és bízott abban, hogy a cucc végül összeáll.

Az érvelésemet tehát láthatóan a túlóra kompenzálására építettem fel, itt és ebben a helyzetben ezt láttam célszerűnek.Amint megvan az eredmény, megírom.