A felületes szemlélő számára talán tűnhet úgy, hogy a hétköznapi irodai munkakörnyezetnél nincsen biztonságosabb közeg, hiszen munkánkat fedett helyen, kellemes hőmérsékletben és páratartalomban végezzük, nehéz gépektől, éles tárgyaktól, magasfeszültségű vezetékektől és harapós állatoktól távol.

Nagyobbat nem is tévedhetne ez a felületes szemlélő! A vállalati projektek során számos helyzetbe keveredhetünk, amelyek életveszélyes terhelést jelentenek szervezetünkre. Egészségvédelmi és baleset megelőzési céllal gyűjtöttük össze számotokra a TOP 5 leggyilkosabb projektszituációt, íme!

A Gyilkos CR

Nem sok halálosabb pillanat van egy szakértő számára annál, mint amikor úgy érzi, az imént még karnyújtásnyira lebegő cél (miszerint készen lesz végre az az átkozott modul) újra kicsúszott a kezei közül, mert a megrendelő meggondolta magát, és változtatási kérelmet adott be. A jelenség különösen markánsan jelent meg az utóbbi években agilis csapatoknál, ahol a megrendelő egyes esetekben korlátlanul változtathatja az igényeit, újra és újra átszabatva a már elkészültnek gondolt feladatokat.

A gyilkos CR végzetes hatását leginkább labilisabb projekttagokon fejti ki. Az önmagában is veszélyes folyamat három lépéses változatában válik végzetessé: a "Csináljátok meg így" - "Ne is így legyen, hanem úgy" - "Most, hogy úgy van, meggondoltam magam, legyen inkább olyan, amilyen először volt" hármasa által okozott disszonancia, az értelmetlenül elvégzett munka által kiváltott stressz olyan terhet ró a központi idegrendszerre, ami kezdetben teljes motivációvesztéshez, ismétlődő terhelés esetén pedig az életfunkciók leállásához vezet.

A Végzetes Meeting

A megbeszélés olyan, mint valami alattomos drog: belekóstolunk, ráérzünk az ízére, úgy gondoljuk, néhány alkalomból nem lehet baj, aztán mire észbe kapunk, már másról sem szól az életünk. A sorozatos meetingek szervezetre gyakorolt hatása kumulatív módon jelentkezik, és a végzetes pillanat általában a maratoni, legalább három órás megbeszéléseken következik be: a folyamatos kontextusváltásoktól terhelt agy fokozatosan felmondja a szolgálatot, a záróizmok szorításától túlterhelt kiválasztórendszer összeomlik, a tudat elveszíti a kapcsolatot a valósággal, a tekintet üvegessé válik, majd beáll a halál, amikor a meeting eredetileg tervezett vége után 43 perccel a szervező megszólal, hogy "Akkor rátérnék a témára, amiért valójában ma összeültünk".

A Pusztító PPT

Nem sok károsabb dolog fordul elő munkahelyi közegben, mint mások prezentációjának hallgatása. A rutinosabbak  a kivetített diákra meredve ábrándoznak a következő netes cipőrendelésükről, vagy a hétvégén grillezendő marhaszegyről, védve magukat a prezentáció romboló hatásaitól. Kevésbé gyakorlott résztvevők viszont beleeshetnek abba a végzetes hibába, hogy megpróbálják követni az előadást, ami megállíthatatlanul szívni kezdi - korábbi meetingeken egyébként már megtépázott - életerejüket. Az áldozatok teste erőtlenné válik, kétségbeesetten küzdenek az zavaros témák követéséért, majd a "Slide 32 of 114" felirat megpillantásakor bekövetkezik a teljes összeomlás.

A Fatális Átpriorizálás

Köztudottan súlyos egészségkárosító hatása van a "sürgős", "ASAP" vagy "kurvagyorsankell" címkékkel megkapott feladatoknak, magas vérnyomást, szapora pulzust, szorongásos tüneteket és a tudat beszűkülését okozva. Halmozottan és hosszú ilyen jellegű kitettség önmagában is végzetes következményekkel járhat, de a helyzet  pusztító ereje megsokszorozódik abban a pillanatban, amint elhangzik a "ja, kösz, hogy megcsináltad, igazából ráért volna három hét múlva is". Az áldozat hajnali négyig tartó munkától beszűkült agyi erei a dühtől megtelnek vérrel, a tágulást pedig a memoírás által kizsigerelt agyi szövetek nem bírják el.

A Fagyhalál

Az irodai dolgozókra leselkedő legkegyetlenebb veszély pont az, ami minden pillanatban ott ólálkodik körülöttünk. A mit sem sejtő projekttag elkeseredetten dolgozik valami "ütős anyagon" vagy "komplex doksin", amikor beüt a tragédia, amely a következő menetrendben bontakozik ki és jut el a csúcspontra:

1. A szövegszerkesztő/táblázatkezelő/prezentációbaszkuráló szoftver homokórázni kezd

2. A dolgozó rádöbben, hogy már legalább 30 perce nem mentette a dokumentumot

3. Rettegett, hosszú perceken keresztül tartó várakozás következik: "Hátha magához tér..." (De nem tér)

4. Könnyek között dühödt mondatok hangzanak el: "Nem hiszem el bazmeg... nem lehet igaz... pont most..."

5. A dolgozó remegő kézzel kilövi a megfagyott szoftvert, esetleg újraindítja a számítógépet, majd reménykedve újranyitja a dokumentumot: "Hátha csak egy kicsi hiányzik..."

6. Ekkor azonban megérkezik a mindent elsöprő, halálos válasz a rendszertől: "Az XYZ dokumentum megnyitása nem sikerült, a fájl valószínűleg sérült.", ami után a dolgozó elsötétülő tudatának utolsó szikrájaként világosság válik számára: minden elveszett és az EGÉSZET újra kell kezdeni.

Ezt azonban a dolgozó már nem tudja megtenni: a leírhatatlan veszteség halálos szorítással markolja megtört szívét, ő pedig elhagyja az árnyékvilágot...