Vajon mi a tuti recept? Az olyan, amit ha betartok, biztos a legjobb projektvezetővel fogok rendelkezni. Például ez?
http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/1540/hobo-blues-band/veszbanyak-dala-zeneszoveg.html
Olyan ez, mint a módszertanok. Jó sorvezetők, de pontról pontra betartani értelmetlen, nincs ultimate megoldás. A következőkben néhány önkényesen kiragadott szempont mentén írom le gondolataimat. Halványan tör fel az emlék, de mintha a statisztikában ezeket hívnák magyarázó változónak. Az elmúlt 20 év alatt szerzett tapasztalatok alapján, nekem ezek a domináns ismérvek, ami mellett persze van még száz másik, de vagy kevésbé találtam fontosnak, vagy észre se vettem őket.
Továbbra is szoftverfejlesztési projektekről beszélve két nagy iskolát különböztethetünk meg.
- A projektvezető minél jobban értse a szoftverfejlesztési folyamatot, ezért a legjobb, ha a szoftverfejlesztők közül kerül ki.
- A projektvezető értse a folyamatot, de mivel partnerei az üzleti életből kerülnek ki, elsősorban velük legyen kompatibilis.
Két, egymásnak eléggé ellentmondó szempontrendszer, teki legyen vagy business? Az extremitásig lehet példákat látni, strandpapucsos, rövidnadrágos, esetleg a személyes higiénia terén is kihívásokkal küzdő, szemüveges kocka, Java osztályokat magyaráz az ügyfélnek, vagy a másik véglet, az egyetemet éppen elhagyó, jól fésült, ifjú titán, Boss öltönyében kikezdhetetlen magabiztossággal állítja az ügyfélnek, hogy a hitelezési rendszer teszteléséhez két nap elég lesz. Bíznánk bármelyikben?!
Szerencsére az élet nem ennyire fekete vagy fehér. Azt gondolom a PM-nek nagy vonalakban értenie kell, amit csinál, de hibás gondolat az, hogy az utolsó csavarig tudja, mi miért van, pláne, hogy ő tudja a legjobban és ezért legyen PM. Ma már ez nem megy. Ha mégis, akkor az adott tag vagy egy zseni vagy a projektje túl kicsi. A rendszerek, folyamatok olyan komplexek, hogy nincs az az ember akinek a fejében 100%-osan összeérne a megvcalósítandó alkalmazás. Adott feladatra megvannak a megfelelő szakik. Háttérrendszerre, MQ-ra, portálra. PM-ként inkább arra kell figyelni, hogy az üzleti folyamatok/funkciók teljeskörűen megvalósuljanak, és azt azért érteni kell, hogy az egyes lépések/modulok mely rendszerekben/rétegekben hajtódnak végre.
Másik releváns szempont a hol nevelkedett, honnan jött? Szállító oldalon vagy a Megrendelőin? Jelentős a különbség a két oldal között, 10 perces beszélgetés után nagy biztonsággal megállapítható melyik oldalon dolgozik az illető. Tippeljük meg: „Feladatom volt az emlékeztetők elkészítése mellett a visszajelzések begyűjtése, a koordinálás a különböző stakeholder-ek között, a projekt portfólió havi áttekintése, beszámoló a szponzor felé.” Szállító vagy Megrendelő oldal? 5 perc után ásítottam magamban az ilyen bemutatkozáson. Figyeljük meg hányszor fordul elő a Megrendelő oldali PM-ek kifejezésében a koordinálás szó és mennyiszer kevesebbszer a felelősség. Nagyon más a két feladat. A Szállító oldalon egyértelműen eredményen mérnek, ezért általában az ilyen PM-ek célorientáltak, konfliktus vállalóbbak, szabályokat szabadabban értelmezők, ellentétben a Megrendelő oldali PM-mel, aki ugyanazon közegben dolgozik éveken keresztül, ezért számára az emberi/munkatársi kapcsolatok ápolása fontosabb, mint a határidő, ennek megfelelően diplomatikusabb, hosszú, udvarias leveleket író, konfliktus kerülő típus.
Természetesen a két oldal között van átjárás, mindkét irányra láttam példát eleget. Nagy általánosságban kijelenthető, hogy a Szállítói oldalról a Megrendelőire való sikeres átülések száma lényegesen meghaladta a Megrendelőiről a Szállítói való átmozgásokét. És nem csak az informatikában, ugyanezt erősítette meg egy közeli barátom aki HR, szervezetfejlesztési tanácsadó céget vezet. Kevés vállalati HR-es lesz jó tanácsadó, míg fordítva sokkal jobb az arány. Azt gondolom érthető, egy harcedzett, sok vihart látott kolléga könnyebben illeszkedik be a relatív kényelmesebb pozícióba, mint a jó melegből kibújó ember, aki adott esetben képtelen megszokni a puskapor szagát, vagy azt hogy a jövedelem, nem feltétlenül garantált, hanem direkt visszacsatolása az elvégzett munka sikerének.
Félreértés ne essék mindkét típus lehet adott feladatra jó, de egy idő után - Szállítói oldalon ülve - jobban bíztam az olyan CV-k tulajdonosaiban, ahol releváns Szállító oldali tapasztalatot láttam.
Harmadik ismérv lehet az alapvető megközelítési mód. Diplomata vagy sarkos? Hogy éri el a célját, lavíroz vagy berúgja az ajtót és úgy kér? Megint nem egyértelmű a helyes válasz, eset és ügyfélfüggő. Nagy, átpolitizált szervezetben nehezen megy a szigorú feladatkiadás és számonkérés, egyszerűen nincs hagyománya, bármennyire is igyekszik következetesnek lenni a PM egy idő után egy izgága kis görcs marad, aki körül elfogy a levegő. És van olyan eset is, mikor az ügyfél csak kemény „korbácsolás” árán mozgatható, de ez meg nem megy magas szintű támogatás, executive commitment nélkül.
Magam inkább a diplomatikus kategóriába sorolom magamat. Nagyon keresnék, találnék olyan tréninganyagot, ahol ez jól levezethető a személyiség jegyekből. Azt is megéltem viszont, hogy fejlődött ki az idők folyamán a “harciasabb énem”, egyszerűen szükség volt rá, egyértelműen tanult képesség.
Van-e tanulság? Nyilván, csak mindenkinek más. :)
Mivel én csak Szállítói oldalon dolgoztam, azt tudom jól megfogalmazni, hogy itt kit tartok ideális PM-nek. Nem lesz meglepő, Szállító oldalit.
Az a tapasztalatom, hogy hard core tekikből ritkán lesz jó PM. Nem tudnak felülemelkedni a technikai aspektusokon, kevéssé uralják a „business”-t, nem eléggé nagyvonalúak a szó jobbik értelmében. Nem kizárt persze, magam is ismerek több ellen példát, de ott olyan személyes tulajdonságok vannak jelen, amitől azt nem értem, hogy volt előtte teki. Nem akarom azt mondani, hogy baj, ha előtte valaki programoz kicsit, nem, sőt. De az én szememben egy jó mérnöki mentalitással nagyjából hozható az elvárt technikai tudás.
Gyakran látom, hogy nagyvállalatok 1-2 éves tapasztalattal bíró, közgazdász jellegű végzettséggel bíró fiatalokat alkalmaznak PM-nek. Vannak köztük jók is, de sokkal inkább jellemző rájuk az adminisztráció, mint a valós vezetés. Óhatatlanul felmerül a hitelesség kérdése is, pontosabban annak hiánya. Pár év tapasztalat mindenképp szükséges ennek eléréséhez és egy erős műszaki affinitás. Ne felejtsük el, mindkét oldal (fejlesztők és üzleti gondolkozású megrendelők) felé hitelesnek kell lennünk.
Stílusra pedig a kevertet szeretem, azaz legyen diplomata ha az szükséges vagy karcos, ha ez az eredményesebb.
