Ahogy Minarik Ede mosodás mondta volt a „Régi idők focija” c. filmben.
Projektvezető sem vezető ha nincs csapata. Nézzük kikből is állhat ez!
Ha már szoftverfejlesztésről beszélünk, eléggé logikusan merül fel a fejlesztők személye. Jó, kell belőle 5-10 és kész is vagyunk, de inkább 5, mint 10 és az sem baj, ha 80%-a kezdő, azok legalább húznak. Mai ínséges időkben legfeljebb ennyire futja, örüljünk, hogy elindul a projekt. Bár ne így lenne! Tragikus minőség, instabilitás, csúszás, végeláthatatlan hibajavító ciklusok, újra és újra felbukkanó egyszer már javított hibák, őrjöngő megrendelő, eszkaláció, kiabálás, kirúgott projektvezető. Körülbelül ez lesz a vége.
Ugyanis a fejlesztés paradox módon nem csak fejlesztésből áll. Kellenek mindenféle „töltelék” személyek, akiknek szintén fontos szerepük van a projektben. Mint ahogy a csatár sem egyedül játszik a pályán. Itt van például a rendszerszervező. Vagy tanácsadó, business analyst, többféle megnevezés alatt futó, improduktív egyed. Kódol? Nem. Akkor mi az ördögöt csinál?! Mint amikor a munkásszülők gyermeke bejelenti otthon, hogy a gimnázium után, ő bizony szociológusnak menne, szegény szülei nem is értik, ilyen szakma nincs is fiam, vagy ha van az biztos hogy nem becsületes. Hiszen nem kalapál, mit tehetne hát hozzá a termeléshez?! A rendszerszervező sem kódol, „csak” fordít. Képes kommunikálni a megrendelővel, IT-vel egyaránt. Láttam egyszer egy rajzot. Egy ember állt a hídon, a két part jelképezte a megrendelőt és az informatikát, a lényeg, hogy közelebb volt a megrendelőhöz, mint az informatikához. A rendszerszervező inkább üzleti fogalmakkal dolgozik, de nem ijed meg olyan kifejezésektől, mint adatbázis, kulcs, egyedi azonosító, szerepe, hogy megérti az üzleti igényt és képes ezt úgy elmondani a kockáknak, hogy azok örömmel ugranak neki a kódfaragásnak.
Azután jó lenne, ha a szervezőnek lenne informatikai párja, hasonlóképpen az üzleti átlátáshoz, valaki informatikailag is értse és tervezze meg a teljes rendszert. Őt hívjuk architect-nek. Első körben mindenféle gombócokat rajzol a flip chart-ra – eddig még nagyjából érthető – azután elkezdi összekötögetni őket és olyanokat mondogat, hogy perzisztáló réteg, SOA komponens, authentikáció, SOAP UI, meg hasonlók. A projektvezetőnek is erősen kapaszkodnia kell, hogy legalább részben megértse az elhangzottakat és két darab jól beszúrt kérdéssel fenntartsa a látszatot, miszerint az elhangzottak teljesen természetesek, nem is érti, mit kell róluk annyit beszélni. Szerepe mégis fontos, lángoló tekintetű forradalmárként vezeti a kódolók seregét, nekik ő az isten, ő felel azért, hogy az elképzelt rendszer megvalósuljon, közel azonos funkcionalitással, mint a megrendelő elképzelt. A többit a projektvezető kidumálja. Mert bizony régi az igazság: nincs hibás szoftver, csak rossz átadás.
Vannak továbbá a tesztelők. Mert ugye, mikor egy fejlesztő azt mondja kész valami, akkor a projektvezető némi rutinnal lefordítja magának: kód önmagában lefordul, más részekhez nincs integrálva, a funkcionalitás az életben kipróbálva nem volt, legfeljebb ha 60% a készültség. Na erről győzi meg a tesztelőt az első bejelentkezéskor. Pontosabban annak kísérletekor, mert az is csodaszámba megy, ha ilyenkor belépni sikerül. És akkor nem beszéltünk még performanciáról – szintén egy szép szó – ami azt jelenti, ki bír-e a szolgálni a rendszer 50 egyidejű felhasználót, vagy már a harmadik belépésekor elkezdi lassú halálhörgését.
Egy más nézetben vannak tapasztalt vén rókák, kiszámítható iparosok, feltörekvő ifjú titánok, és rácsodálkozó naívok. Nem baj, ha egészséges egyensúlyban szerepelnek a projekt csapatban. Minden szerepkörben jó ha van egy seniorabb munkatárs, elsősorban a tanácsadók és a fejlesztők között. Ifjú titánok és naívok képesek napi 14 órában dolgozni,de isten ments olyat várni tőlük, hogy határidőt vállaljanak valamire, vagy ne kezdjék egy funkció továbbfejlesztését az előző verzió gyökeres átírásával, mert az úgy szebb. Azt pedig már végképp ne várjuk, hogy olyan összefüggések legyenek világosak számukra, mint ha nem készül el a szoftver, nem fizet a megrendelő, nincs a cégnek bevétele, nem kapunk fizetést, nem lesz miből fizetni otthon az internetet. Pedig nem tűnik olyan bonyolultnak.
Meg persze van a „töltelék”, projekt mérettől függően asszisztens, jegyzőkönyv vezető, Quality Asurance, infrastruktúra felelős.
Kik azok, akik a legfontosabbak? Jó vezető tanácsadó és vezető fejlesztő nélkül a projektvezető fél karú óriás. Ha ezek a szerepek vatta emberekkel vannak feltöltve, baj lesz. Egy-egy ilyen elfér a sok fejlesztő és tesztelő között, de vigyázzunk arra, hogy megmondó pozícióban olyan emberek legyenek, akik szakmailag legalább jók, de ennél még fontosabba, a bizalom, tudjunk együtt dolgozni, értsük egymást képesek legyünk együtt felelősséget vállalni, bármilyen viharban is. Ha ez megvalósul nagyon nagy baj, már nem lehet. Még akkor sem, ha eredetileg szociológusnak tanultunk.