Van egy jelenség, amely egyidős magával az emberiséggel. Soha, senki nem akarta, hogy létrejöjjön, mégis ott volt a piramisok megépítésénél, Amerika felfedezésénél, kísértett, amikor az első rádióüzenet recsegve útjára indult, és amikor ember lépett a Holdra. És ott van minden nap a híradóban, a munkahelyeden az évértékelésnél, a prezentációkban, de még az általános iskolai évzárón is, az igazgató néni beszédében.

A bullshitről van szó, nem másról.

Senki sem szereti, senki sem akarja, mégis, mintha nem tudnánk élni nélküle. Mi a bullshit egyáltalán, és miért kíséri végig életünket? Honnan jön, és hogyan szabaduljunk meg tőle? Vagy inkább tanuljuk meg szeretni és használni?

A bullshit definíciója

A bullshit jelentése a wikipedia szerint: “Leginkább szlengben használt profán kifejezés, melynek jelentése értelmetlenség, nonszensz, jellemzően elutasító reakcióként alkalmazva félrevezetőnek, hamisnak, megtévesztőnek ítélt kommunikációval vagy tettekkel szemben."

A hétköznapi használat során akkor van bullshit élményünk, amikor valaki valami okosat és fontosat akart mondani, és első hallásra talán jól is hangzik amit mond, de amikor végiggondoljuk amit hallottunk, úgy ítéljük meg, hogy a hallottaknak semmi értelme.

Például:

“A proaktív paradigmák erősítésének agilis formáit tartjuk jövőbiztos stratégiai iránynak” (üzleti bullshit)

“Nemzetgazdaságunk minden jelentős tekintetében kiemelkedőbb teljesítményt nyújt versenyképességi várakozásaink korábbi projekcióihoz képest” (politikai bullshit)

“Azt hiszem drágám, a kapcsolatunk elmélyítése érdekében fontos lenne, hogy redukáljuk a kognitív disszonanciánkat” (magánéleti bullshit)

A bullshit születése és formái

Amikor valaki bullshitnek ítéli meg azt, amit hall, akkor mindig az az alapvető élményt éli át, hogy

"Nem értem, amit mondasz.Nem értem, de ennek nem az az oka, hogy az én képességeimmel van a gond, hanem te süketelsz össze-vissza, és képtelen vagy érthetően megfogalmazni, amit mondani akarsz."

Szóval a lényeg az, hogy nem fogalmazunk világosan, aminek egy csomó oka lehet!

Okosnak akarunk tűnni

Okosnak hangzó dolgot úgy is lehet mondani, hogy az ember bonyolultnak tűnő szavakat rak egymás mellé, és máris kész a bullshit. Ez különösen hatásos akkor, ha olyan idegen szavakat használunk, amiket a hallgatóság nem ért, viszont ezt nem meri bevallani.

Persze arról is lehet szó, hogy a beszélő már régóta foglalkozik egy adott témával, és sokkal komplexebben, absztraktabban látja azt, mint a hallgatóság. Ilyenkor jóindulattól vezérelve is elkövetjük sokszor az a hibát, hogy a saját szintünkön, és nem a hallgatóság, érzelmi vagy ismereti szintjének megfelelően fogalmazunk: máris kész a szaftos bullshit.

Nem akarunk konkrétak lenni

Időnként kimondottan cél lehet, hogy a beszélő homályosan fogalmazzon, és lehessen így is, meg úgy is érteni amit mond. Például: “A projekt jelenlegi fázisában növekvő tendenciát mutat a nem kritikus kockázatok bekövetkezési valószínűsége, így esetleg megfontolandó az eszkalációs stratégia átgondolása”. Na, most akkor baj van, vagy nincs baj? Be kell avatkozni, vagy nem? Valószínűleg az a beszélő célja a példánkban, hogy elkerülje a pillanatnyi balhét, és ne üvöltözzenek vele, később azonban (amikor már óriási a gáz) hivatkozhasson arra, hogy ő megmondta, csak persze azok a hülyék nem értették.

Tapogatózó bullshit

Ugyancsak jól használható a bullshit olyan esetekben, amikor kockázatos a konkrét fogalmazás, és ki akarjuk tapogatni, mit gondol a másik fél egy témáról, például: “Drágám, képzeld mit olvastam: a nők szexuális fantáziái között vezető helyen van a két nő-egy férfi hármasszex, nahát, ki hitte volna.”

A beszélő szándéka nem a puszta információközlés, hanem annak konfliktusmentes kiderítése, vajon anyu mit szólna hozzá, ha apu a heti esedékes házastársi együttlétbe meginvitálná az alsó szomszéd Terikét is. A direkt kérdés ilyenkor kéthetes ajtócsapkodáshoz vezethet, nem véletlenül használja apu a homályos célozgatást, ami a bullshit egyik elemi formája. Figyeljük meg, hogy itt a homályos fogalmazáshoz idegen szavakra sincs szükség!

Lelkesíteni és parasztot vakítani akarok

Évértékelések, választási kortesbeszédek, magas szintű státuszriportok kedvelt bullshit típusa a konkrétumokat nélkülöző, pozitív hangulatot sugárzó, könnyen magunkévá tehető üzenet. Jellemzően ilyenek a “200%-kal jobbak vagyunk, mint korábban!” vagy az “Egységben az erő, együtt dobban a szívünk!” típusú mondatok. A beszélő ilyenkor mindig az elhangzottak érzelmi töltetére épít, illetve arra, hogy a hallgatóságnak nincs se kedve se ideje belegondolni abba, amit hallott: egyszerűen csak lelkesedni akar.

Bullshit mentesítés

Bár az eddig olvasottak alapján ügyes kis eszköznek tűnik, mégis azt javaslom, kerüljük a bullshit használatát. Az őszinteség, nyíltság és érthetőség sokszor rögösebb, de mindenképpen gerincesebb és erkölcsösebb úton fog majd vinni minket életünk során.

• Ha el szeretnénk kerülni, hogy bullshitnek hangozzék a mondanivalónk, akkor legjobb, ha visszakérdezünk és leellenőrizzük, hogy a hallgatóságunk érti-e, amit mondani akarunk.
• Keskeny határvonal választja el egymástól az általános, magas szintű, de értelmes gondolatokat a bullshittől: ha van rá mód, az ilyen üzeneteket ellenőrizzük vissza a célközönségünkből egy-két hallgatóval előzetesen!
• Érdemes a mondandónkat példákkal is megtámogatni, esetleg sztoriba csomagolni: sokkal nagyobb eséllyel célba ér az üzenet, mintha a tökéletes jelmondatot akarnánk megfogalmazni.
• Ha mi magunk úgy érezzük, hogy bullshittel szembesülünk, ne féljünk kérdezni! Ha konkrétumokra van szükségünk, ne elégedjünk meg általános mondásokkal! Ne legyünk felületesek, gondoljuk végig részletesen, mit is hallottunk: lehet, hogy értelmes és fontos az átadott üzenet, csak nekünk van több időre szükségünk ahhoz, hogy megértsük azt!

Az első 5 “Micsoda bullshit ez a cikk” megjegyzést elhintő troller között Derrick és Harry bögrét sorsolunk ki! 

Képek: Derrick és Harry Blog