A Nagy Tengerészet hivatalos története szerint a Nagy Tengerészet vezetői (azaz a Senior Leadership Team), felismerve a világtengereken megváltozott környezetet, például az általuk régebben soha nem tapasztalt szelet és hullámzást (Competitive Environment) , felkérték a Nagy Tanácsadócéget, hogy a nemzetükre jellemző újító szemléletben (Out of the Box) vázoljon fel egy korszerű (State of the Art), vezető szerepük megőrzésére alkalmas tervet (Long Term Strategy). Azaz megkértek néhány értelmesebbnek kinéző civilt, hogy mondják már meg, mi a fenét is kéne csináljanak, hogy elkerüljék a nagy leégést….

Megszületett a stratégia, melynek része volt, hogy új, olcsó (Cost Effective) kisegítő üzemeket (Non Core Business) nyitnak, amik a hadihajókon található csekély számú bútor állagmegóvó karbantartását végeznék, tehermentesítve a hajójavításhoz, atomreaktorokhoz és a fegyverekhez értő drága tengerparti szakembereket. A stratégiaformálás részeként, kerülhetett volna kiválasztásra a Kicsi Tó, mint potenciális helyszín a műhely számára. A Senior Leadership Team néhány tagja, megünneplendő az új stratégia megszületését, egy Team Event keretében részt vett egy Outdoor Activity-n, azaz elment leittasodni és csónakázni a Kicsi Tóhoz, ahol is a helyi kölcsönző életvidám tulajdonosától, Sanyától béreltek csónakot.

Sanya, aki a nem túl jól menő kölcsönzés mellett a helyi horgászcsónakok takarításával és festésével egészítette ki kicsiny cége jövedelmét, vendégszeretetéről volt ismert a Tó körül. Ez leginkább abból állt, hogy napokig itatta vendégeit, sőt, az igazán fontosakat még a városka egyetlen éjszakai klubjába is elvitte (Customer Relationship Management). Sanyának jórészt egy ilyen túra miatt sikerült megállapodni, a még kicsit kótyagos, az éjszakai kalandot szemérmesen felejteni igyekvő tengerésztisztekkel néhány mentőcsónak bérmunkában történő festéséről.

Amikor Sanyától a Nagy Tengerészet támaszpontjára befutott az első, épp csak járóképes IFA típusú teherautó a csónakokért, a Team Event-en résztvevő tisztek kicsit zavartan, lesütött szemmel morogtak valamit a költségekről, az Outsourcing előnyeiről, majd sietve kihajóztak a repülőgépanyahajóikkal és atom-tengeralattjáróikkal. Beosztottjaik jól nevelt, fegyelmezett, de azért valahol mélyen mégis gondolkodó katonák lévén felpakoltak néhány leselejtezett csónakot az IFÁ-ra, és úgy gondolták el is felejthetik a kínos közjátékot.

Sándor azonban meglátta a lehetőséget a Nagy Tengerészet kicsit lomha, behemót szervezetében, és becsületére legyen mondva, kitartóan és ügyesen felfejlesztette a Business-t. Igen! A Business-t. Mert egy idő után olyen szavakat kezdtek el használni Sanya festőműhelyében, hogy Business, Workload, meg Task. Ezeket a szavakat az öreg szakik elnéző mosollyal fogadták, mondván majd elmúlik ez a hóbort is, végül is az előző rendszert is kibírták valahogy, festeni meg mindig kell.

A festőtanoncok viszont úgy érezték ezektől a szavaktól, hogy valami nagy, komoly és fontos dolognak a részesei, ezért ezekkel a szavakkal például könnyen le lehetett szerelni minden, a fizetés emelésére vonatkozó kérésüket. Ezt felismerve Sándor egyre több ilyen nagyhatalmú szót vezetett be a köztudatba. Sőt miután a Workload, és ezzel párhozamosan a szükséges Human Resource is növekedni kezdett, Sándor (aki ekkor már valamiért Steve-ként kezdte magát bemutatni a tengerészet tisztjeinek) elkezdte kiépíteni a Managementet, majd a Quality Assurance System-et, mert mégiscsak rendnek kell lenni. Innentől kezdve például a beszáradt ecseteket a szakik kénytelenek voltak egy sarokba tárolni, és nem szerte szét a műhelyben.

A Management kiépítése jelentette azonban a nagyobb kihívást.

Steve érezte, hogy ez egy fontos döntés a cég jövője szempontjából, ezért igyekezett tudományos alapossággal előkészíteni azt. Először is elolvasott néhány az interneten található cikket a Leadership-ről, és ebben az sem zavarta, hogy ezek legtöbbje a Kisbegyed magazin világlátott tollforgatóitól származott. Végül felállított egy tudományos kritériumrendszert a vezetők kiválasztásához. Az egyértelmű volt, hogy a megfelelő látásmód, a kiemelkedő stratégiai és vezetői képességek nagyon fontosak: Jórészt ezek miatt választotta ki Totyát, a jóravalót.

Totya ügyes kezű villanyszerelőként kezdte pályáját kicsiny falujában. Elfogadható, és arrafelé igen ritka nyelvtudásának köszönhetően bekerült Steve növekedő cégébe, ahol gyorsan ívelt felfelé a pályája. Valahol mélyen Ő maga is érezte, hogy a elérte képességei határait a 73 négyzetméteresnél nem nagyobb családi házak újravezetékezése szintjén, de szeretett volna megmaradni a jól fizető új állásban és odahaza a faluban büszkén mesélni a Nagy Tengerészetben betöltött fontos szerepéről, így kidolgozott egy egyszerű túlélési taktikát.

Bármit hallott, amihez lövése sem volt (és ha őszinték akarunk lenni ez igen gyakran előfordult) mosolygott és bólogatott. Idővel nyak és bizonyos arcizmai, valamint ezekkel együtt népszerűsége is érezhetően megerősödött a műhelyben.

Totya viselkedését munkatársai ugyanis tévesen úgy értékelték, hogy Totya felismeri a bennük rejlő zsenit és nagyra értékeli véleményüket, tudásukat, személyiségüket, és úgy általában kedveli őket. Ezért tudat alatt hálásak voltak, tudatosan meg elkezdték elhitetni magukkal, hogy Totya minimum egy látnok, de talán zseni is. Miután Steve is úgy tudta, hogy ő maga tökéletesen érti a világot, és csak hibátlan döntéseket szokott hozni, Totya bólogatását az ő zseniális Leadership Skill jeleként értékelte, és megtette egyik helyettesének.

A másik fontos kiválasztási szempont a Soft Skills, azaz az emberek kezelésének, irányításának képessége volt. Ebben a tekintetben Adonisz volt a legerősebb a műhelyben, akit eredetileg a festéshez használt napi higító adagok kimérésére vettek fel. Nevét nem a vonzónak még jóindulattal sem nevezhető küllemének köszönhette, hanem annak, hogy valóban bírt valamiféle rejtélyes befolyással az emberek, de azon belül is leginkább az egész nap kéznél lévő kolleganői felett.

Ahogy azt a cég nyitottabb hozzáállással és elfogadható mellbőséggel bíró dolgozóinak karrierjében megfigyelhető, amúgy semmivel nem indokolható ugrások is sejtetni engedték, Steve maga is rendelkezett ilyen Soft Skillekkel, és így a „hasonlóság” alapján Adoniszban is felfedezni vélte azt a bizonyos általa keresett vezetői karizmát.

Amikor az is kiderült, hogy Adonisz hajlandó Steve unalmas és lélekölő adminisztratív feladatait ellátni, így lehetővé téve, hogy Steve teljes mértékben a Customer Relationship művelésének szentelje idejét, azaz hetente legalább háromszor zavartalanul elmehessen a Nagy Tengerészet tisztjeivel fellendíteni a városka éjszakai életét, vagy valamelyik lelkes új kolleganőt mentorálni, Steve érezte, hogy megtalálta a második csiszolatlan gyémántot.

Steve talán csak a harmadik vezető kiválasztásnál hibázott. Miután ő maga világ életében a Kis Tó körül dolgozott, és nem tudott bejutni az általa vágyakozva figyelt nagy cégek egyikébe sem, azokat, akiknek ez sikerült, némi irigységgel vegyes áhítattal kezelte, és titkon nagyon szertett volna ilyen emberek főnöke lenni.

Egy ilyen nemzetközi cég középvezetőinek csúfolt, és rövid idő alatt elbukott pozíciójából érkezett a céghez Iceman.

Icemannak két meghatározó tulajdonsága volt. Egyrészt bölcsész diplomával rendelkezett, aminek a megszerzésével töltött idő ugyan nem segítette a csónakfestés, vagy a világ megértésében, hogy az atomreaktorokról már ne is beszéljünk, azonban hozzászoktatta a kemény és teljesen céltalan feladatok igen alapos elvégzéséhez.

Iceman szótárában nem szerepelt a festők által használt „értelmetlen” jelző. Bölcsész karrierjét például azzal alapozta meg, hogy száztíz oldalas értekezést írt Petőfi Anyám tyúkjának első másfél versszakáról. Bármikor és bármely témában képes volt magasröptű, határozott szakértő benyomását keltő, valójában minden valós tartalmat nélkülöző előadás (azaz Presentation) tartására, amit a döbbent és kicsit megzavarodott munkatársak látnoki vezetői megnyilvánulásként értelmeztek. Érdekes képessége volt az is, hogy fejből tudta idézni a műhely munkavédelmi szabályzatából még a sárgalázzal kombinált lúdtalp megelőzésére vonatkozó nagyon apró betűs részt is, és azt hajlandó volt be is tartatni beosztottjaival.

Másik tulajdonsága, melyről a nevét is kapta, a bárminemű érzelem teljes hiánya volt.

Illetve ez így ebben a formában nem igaz, ugyanis pánikban őrjöngeni gyakran látták, amikor a Nagy Tengerészet Quality Managementjének küldendő, és ott senki által soha el nem olvasott ecsetszőr kopási statisztikák nem készültek el időben, veszélyeztetve a státuszriport szemrevaló fűzöld színét, valamint Iceman vágyott karrierjét a Nagy Tengerészet tengernagyi posztjáig.

Ugyan többen próbálták neki finoman jelezni, hogy ez a karrier a vidéki festőműhely művezetőjeként és bukott multikatonaként kevéssé valószínű, és ezért kár ilyen gyakran alsónadrágot cserélni, de Iceman tudta hogy ezeket a rendetlen, földhözragadt melósokat nem kell komolyan venni, így csak mint karrierjéhez szükséges eszközökre, azaz az ecsetek beszélő meghosszabbítására gondolt rájuk.

Steve a három helyettesével két csendes és vidám évig elvezetgette a Businesst, ám a harmadik év nagy változásokat hozott.

Ekkoriban történt, hogy egy Audit (leltár) során a Nagy Tengerészetnél döbbenten fedezték fel, hogy van egy ismeretlen műhely valami Kicsi Tó nevű eldugott helyen, amivel már olyan volumenű szerződéseik vannak, ami a szabályzat szerint csak a stratégiában meghatározott, Tengeri Kikötő minősítésű támaszponttal engedéyezett! Azaz találtak egy finoman szólva nem igazán tervezett Tengeri Kikötőt a szárazföld közepén, ahol a legnagyobb vízfelület a festői, ámde csak 1,3m átlagos mélységű Kis Tó volt.

A tisztek próbáltak mindenféle megoldást találni a probléma és a műhely eltüntetésére, például hosszan fontolgatták teljes Kis Tó atomcsapás által történő gyors felszámolását, de a Public Relation osztály szerint az ehhez szükséges médiakampány nem fért volna bele az arra évre tervezett keretükbe (Budget) így ezt a kézenfekvő lehetőséget sajnálkozva ugyan, de elvetették.

Végül is nem láttak más gyors és olcsó (Cost Effective) kiutat, mint kiutalni három szabványos zászlórudat, a hozzá egy évre járó zászlóadaggal, és pironkodva ugyan, de Tengeri Kikötővé és a Nagy Tengerészet hivatalos részévé minősítették a műhelyt.

Steve-nek és három helyettesének küldtek két váltás egyenruhát, egy tucat, a Nagy Tengerészet zászlajával díszített reklámtollat és egy kartonpapírból hevenyészve kivágott tizedesi rangjelzést. A Nagy Tengerészet innentől kezdve lassan átvette a hatalmat, és elkerülendő a további kínos meglepetéseket elkezdte központilag megrendszabályozni (Get to Green) a renitens műhelyt.

A zászlórudak után nem sokkal megérkezett egy rövid, kb. 22-24 teherautóból álló konvoly is, ami a Tengeri Kikötőkben betartandó legfontosabb szabályzatokat hozta. Ezekkel a szabályzatokkal a változás súlyát eleinte nem helyesen értékelő festők a műhelyt fűtötték, vagy Steve jó hangulatú bulijain raktak belőle örömtüzeket. Azonban ahogy egyre több ellenőrzés érkezett a Nagy Tengerészettől, néhányan rájöttek, hogy nincs mese, a még el nem tüzelt példányokat sajnos legalább nagy vonalakban el kell kezdeni alkalmazni.

Egyedül Iceman volt az, aki a helyzetben felismerte a lehetőséget, és bölcsész rutinját, karriervágyát valamint a józan ész teljes hiányát felhasználva estéit a szabályzatok megtanulásával töltötte a takarítószer raktár hátsó sarkában, a rágcsálóirtásra előkészített dobozok tetején ücsörögve.

Csodák csodájára, és mindenki azóta is tartó megdöbbenésére a terve bevált.

A Nagy Tengerészet ellenőrei a szabályzatok visszafelé történő hibátlan felmondása és általános iskolás logikai tesztek nem teljesítése után felismerték Iceman-ban a megfelelő lényt, aki alkalmas a szabályok alapos és gondolkodás nélküli betartatására. Azonnal felvarrták vállapjára egy igazi műanyag csillag felét, megtették a műhely főnökévé, és felköltöztették a műhely tetőterében lévő irodába, amit Iceman úgy mesélt ismerőseinek, hogy felsővezető lett.

Iceman nagy lendülettel látott neki felső vezetői tevékenységének. Például alig fél év alatt elérte, hogy a férfi wc piszoárjai közé szereljenek elválasztófalakat, amit csak a rosszhiszeműek magyaráztak úgy, hogy kínosan kicsiny méreteit igyekszik így is leplezni. De ez már egy másik történet, amit a Nagy Tengerészet történészei fognak megénekelni a lábjegyzet alatt, kicsi, a papír színével megegyező színű betűkkel….