Az magukkal a baj kérem, hogy semminek se tudnak örülni. Itt volt ez a jó kis rendszer, dolgoztunk rajta, szeretettel és gondoskodással készítettük, éjt nappallá téve. Aztán tessék, meg lehet nézni: ahelyett, hogy örülne neki a sok ember, elkezdik szapulni!

Igaz, nem lett tökéletes. Itt-ott még ráfért volna egy kis csiszolás. De semmi sem tökéletes kérem, hát az ájfón is kifagy, a múltkor az enyémen sem tudtam megnyitni a levelezést. Pedig az egy nagyon okos telefon, nem is gondoltam volna, hogy egy telefon ilyen okos tud lenni!

Szóval igazán odaadással dolgoztunk kérem, és erre ahelyett, hogy megköszönnék, elkezdik hekkelni! Na hát az ám igazán mocskos dolog. Rombolnak, támadnak, rosszindulatúan ténykednek, és még utána nekik áll feljebb! Hova jut így a világ? Etikus hekker, persze, aztán meg majd jön az etikus rabló, meg az etikus gyilkos! Aki mindenkit meggyilkol kérem, aztán széttárja a kezeit, hogy csak azért csinálta, mert jót akart. Hát így ne akarjon jót senki!

Meg hogy a vásárlásnál átírta a termék árát. Hát ez meg milyen dolog már, kérem szépen? Ha én bemennék mondjuk a spárba vagy valamelyik boltba, aztán átragasztanám a 650 forintos belga sörön az árcédulát 150 forintra, akkor rögtön odajönne a biztonsági őr, és leverné a vesémet. Na ez kellene annak a rosszindulatú senkiházinak is, leverni a veséjét, aztán rögtön megtanulná, hogy ilyet nem csinálunk. Biztos nem volt az ilyen katona, ott megtanulta volna, mi a tisztesség!

És igenis rendesen megteszteltük a rendszert, bárki bármit is mond. Persze mi jóindulatú, rendes felhasználókra készültünk, nem pedig ellenségesekre. Olyanokra, akik képesek elsőre végigcsinálni, amit akarnak, nem pedig össze-vissza nyomkodják a Vissza gombot, meg direkt elrontják a bankkártyájuk számát. Aztán meg kárörvendően cikkeznek mindenfelé, hogy hibaüzenet jött, meg összeomlott, pedig ő tette tönkre a rendszert, készakarva! Ez pedig kérem szándékos károkozás, bárki bármit is mond.

A személyes adatok is végig biztonságban voltak, aggodalomra semmi oka nincs senkinek. Vagy ha néhány ki is került, akkor sem kell annyira izgulni: ez az egész személyes adat téma egy modern hiszti, hát mi a rosszabb, ha a lakcímünket olvassa el valaki, vagy ha feltörik az autónkat Békásmegyeren és elviszik belőle a rádiót meg a telefont? Na ugye, úgyhogy inkább aggódjanak a kocsijuk miatt!

A jelszót meg úgyis felírja mindenki a noteszébe, akkor meg nem jobb elküldeni emailben? Megnyitja az emailt a kedves felhasználó a számítógépén, tessék, máris fölösleges a noteszbe irkálnia, hatalmasat léptünk előre a digitalizáció útján! Tudják maguk, ezzel éves szinten mennyi papírt lehet megspórolni?

A folyton felugró hibaüzenet? Hát az nem hiba, az fjúcsör. Ugye így mondják maguk informatikusok? Azért ugrik fel újra és újra, mert az ostoba felhasználó mindig hibát vét kérem! Na akkor meg ki a hülye? Ugye, hogy ő! Inkább örüljön, hogy ilyen türelmesen újra szól neki a rendszer.

Aztán a sok okostojás a fészbukon meg interneten persze beáll a köpködők közé, boldogok, hogy valamin már megint lehet gyalázkodni. Ők bezzeg sose csináltak még semmit, csak utálkoznak. Miért kell mindig mindent ócsárolni? Miért nem lehet egyszer az életben valaminek örülni? Le is kellett most kapcsolnunk egy időre a rendszert, de nem adjuk fel, egyenes gerinccel állunk a viharban, és csak azért is megcsináljuk, mert tudjuk hogy a csöndes többség igenis várja, hogy használhassa!

Ilyen a pionírok élete kérem, hálátlan szerep, de az unokáink igenis áldani fogják a nevünket, mert a történelem minket igazol majd! Meg mire ők felnőnek, már minden bizonnyal a rendszer is működni fog. És ők már tudni fognak örülni neki, nem úgy, mint maguk!