Derrick és Harry Projektmenedzsment Blogja

8+1 dolog, amit a banki projektekből tanultam

2012. december 15. - TanacsLajos

Kezdődik egy banki projekt, és nem tudod, mire számíts? Összegyűjtöttem a legfontosabb tudnivalókat, amik segítenek érvényesülni a banki informatika rejtélyes, veszélyekkel és kihívásokkal teli világában!

1. Aki belül van, tegezzük

Mindenki mindenkit, mindenhol! Lehetsz takarítónő vagy főosztályvezető, 19 éves, 23 piercinges gyakornok vagy nyugdíj előtt álló veterán, aki még Kádár alatt tanult meg rubelből dollárt varázsolni, teljesen mindegy. Mindenki sziával köszön a liftben, a folyosón, a garázsban, az ebédlőben. Érdekes, színes kis szabály: az öltönyösöknek előre köszönnek a nem öltönyösök. Egyetlen egy ember van, akit senki sem tegez: a vezérigazgató, akire mindjárt visszatérünk.

2. Totya és Herr Brückenwalder

Szinte mindenkinek hülye beceneve van, különösen az IT-n! Vannak klasszikusok, mint Pupu, Fityesz, Hali, Frinci, menő modernek, mint Johnny, Freddy, Blackie, vagy kockák, akik valami idétlen számítógépes szerepjátékban választott nevükön hívatják magukat a valódi életben is. A vezérigazgató itt is kivétel, az ő elnevezésének külön életciklusa van! Kinevezés előtt "az új vezér", mert akkor még nagy titok, hogy ki lesz az, a kinevezés után szigorúan XY ÚR (Spuckenmeyer ÚR, Frondiletti ÚR, Szépalmási ÚR), őt nem tegezzük, nem nevezzük a keresztnevén, még hulla részegen otthon sem! Varázserővel bíró személyről van ugyanis szó, aki mindenhol mindent lát, és az ellene elkövetett bűnök nem maradnak megtorlás nélkül. Szerencsére varázserejét leváltása után (ami előbb-utóbb bekövetkezik) elveszíti, ettől kezdve nosztalgikus becenevet kap, vagy Laciként, Gyusziként emlékeznek rá, mintha mindenki haverja lett volna.

3. Projektütemezés, igények

Minden projektben az idő 80%-a megy el arra, hogy kitalálják, mit csináljon a rendszer, 20% marad a megvalósításra, tesztelésre, bevezetésre. A 80% kitalálás tulajdonképpen nagyrészt sértődésig, személyeskedésig, esetleg ordítozásig fajuló veszekedést jelent. Soha semmilyen igény nem végleges, és minden informatikai rendszert szarnak gondolnak, amiben tetszőleges igényt nem lehet 1 óra alatt megvalósítani. Valójában minden informatikai rendszert szarnak gondolnak.

(Ebben nagyot nem is tévednek.)

4. It's not business, it's personal

A bankos kollégák szenvedélyesen szeretik szakmájukat, amit abból lehet látni, hogy bármilyen szakmai témán képesek egymással végletesen, személyeskedésig fajulóan, ordítozásig, csapkodásig és kirohanásig összebalhézni. Ugyanezek az emberek két héttel később hullarészegen összeölelkezve fognak táncolni a nyári céges bulin, ugyancsak túláradó érzelmektől fűtve!

A részlegeknek saját öntudatuk van, és bár a szállítókat is utálják (akik talicskával hordják ki a pénzt a drága banktól a semmiért), sokkal jobban utálják a bank más részlegeit! Klasszikus és soha be nem temethető lövészárkok húzódnak az IT és az üzleti területek között, egész projektek és programok buknak el és süllyednek bele a homályba ezen ellentétek miatt.

5. Motiváció

A dolgozói motiváció ugyancsak kétarcú és végletes szokott lenni: a pozitív oldala együtt dobbanó szívű, családként összetartó 2560 fős családot sulykol, ahol mindenki egyformán számít, a vezetők féltő szülőként vigyázzák beosztottjaikat, akik büszkén viszik tovább apáik örökségét. A negatív motiváció ugyanilyen végletes. Ugyanezek a korábban féltő szülőként pozícionált vezetők visítva közlik, hogy ha nem csinálod meg bazzeg, neked véged, ki leszel rúgva, sőt, a következő munkahelyedről is kirúgnak, tönkremegy a karriered, a gyerekeid éhen pusztulnak, te meg le leszel darálva és kutyaeledelként végzed a Pedigré Pál gyárban.

6. Csak a változás állandó

Mindig minden bank éppen a következő szervezeti átalakítást várja, és soha egyetlen szervezeti átalakítás sem végleges. Ha a szervezeti átalakítás várat magára, akkor legalább az osztályokat és részlegeket költöztetik máshova épületen belül. Hatékonyabb persze soha semmi nem lesz, de a változás érzése jóleső borzongással vagy jeges rémülettel tölt el mindenkit, és senki nem mondhatja a menedzsmentre, hogy nem csinálnak semmit. A változás és bizonytalanság a projektek sorsára is igaz: mindig van egy következő steering committee, ahol lehúzhatják a süllyeszőbe, vagy mégis csak elindíthatják a projektedet.

7. Meeting az utolsó emberig

A megbeszélések nem csak információcserére, döntések meghozatalára szolgálnak: a szervezet szociális hálójának működtetése is a céljuk. A megbeszélés mindenképpen kemény munkának számít, akkor is, ha az adott résztvevő a telefonján éppen az Angry Birds 17-es pályáján döntött kemény 2 és fél órás munkával rekordot a meeting során, az asztal alatt. Minél magasabb szinten van valaki a hierarchiában, annál inkább tele van a naptára megbeszélésekkel: a legmenőbbeknek 8-10 van egy nap, átfedik egymást, és megengedhetik maguknak, hogy kolibriként szálldossanak egyikről a másikra mindenbe beleszólva, mindenről véleményt alkotva, de semmihez sem értve. A mindent elborító megbeszéléstömeg természetesen lehetlenné teszi a termelő munkát, ezért "meeting mentes napokat" hirdetnek, amit aztán soha senki nem tart be.

8. Ők is csak emberek

Bár egy bank monumentális épülete előtt állva a biztonsági őrök kordonával kívül rekesztve néha nem így tűnik, az ott dolgozók is ugyanolyan emberek, mint bárki más. Nem öltönyös pénzügyi robotok, vagy szállítósanyargató hisztizőgépek. A gyerekekért kell menniük az oviba, influenzásak lesznek, izgulnak az unokájuk mandulaműtétje miatt, szeretnek sütit sütni vagy éppen veterán autókat szerelni. Aggódnak a jövő évi adók miatt, féltik az állásukat, szeretik a családjukat, nyögik a devizahitelt. 

Bár nagyon sokan vannak, akiknek a munka semmi másról nem szól, csak hogy valahogy érje már el a mutató az 5 órát és menekülhessenek haza, közöttük is vannak kivételek. Kivételek, akik nagyobb szívvel és elhivatottsággal küzdenek a projektekben, mint a jól megfizetett szállítók, tiszteletre méltó kitartással és kötelességtudattal dolgoznak a mai nagyon nehéz körülmények között is. Az együtt töltött projektek és évek alatt nem csak ősz hajszálakkal, hanem nem egy értékes barátsággal is gazdagabb lettem.

Ja, és a csoki! Hát azt általában imádják. Úgyhogy ha jóban akarsz velük lenni, csokival sose fukarkodj :)

+1

A legfontosabbat majdnem elfelejtettem. Lehet a fentieken vitatkozni, de egy biztos: minden igazi bankban van egy webkamera, aminek a képe a dolgozói intraweben látható, és az ebédlőbe vezető sor hosszát mutatja.

 

facebook_small.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://derrickesharry.blog.hu/api/trackback/id/tr664965796

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

phaidros 2012.12.18. 14:11:06

+1 : basszus, erről nem tudtam.

Deborah 2013.02.26. 10:31:58

nalunk nincs, akkor en nem is igazi bankban dolgozom...:( A tobbi persze igaz, foleg a csokin nevettem. Hogy az milyen igaz.... s mennyi cski beszallitoja volt a PM:D

TanacsLajos 2013.02.26. 14:24:13

@Deborah: Lehet, hogy van, csak titokban tartják! Szobanövénynek, vagy felmosóvödörnek álcázva! Légy résen, hátha kiszúrod! :)

Deborah 2013.02.26. 14:39:12

@Kriminalhauptmeister Harry: Azt mondod, hogy az intran keressek szobanovenyt vagy felmosovodrot s rakatttintva mogotte meglelem az ebedloi sorrol a kepeket? Erre valoban nem gondoltam:D

bobijub 2013.03.01. 10:25:29

az első ponthoz: amikor az előző munkahelyemre beléptem (kábé 23 éve) , akkor ott, soktízéves berögződött viselkedés szerint tényleg, idézőjel nélkül mindenki szivesen látott szaktársnak minősült. úgy anblokk, szervezeti viselkedésként, ritka egyéni kivételekkel. nemhogy ugyanabban az épületben, de egy másik telephelyen, egy másik szervezeti egységben is úgy fogadtak, mintha legalább ugyanoda járnánk pecázni (focimeccsre, operába, diszkóba, könyvtárba, urológushoz, kocsmába válasszon ki-ki stílusa szerint amit akar). és ehhez nem kellett csapatépítő tréningen, szakember által moderált alkoholizálással is támogatott ismeretség-összeboronálás. segítettek, együttműködtek. amikor 13 éve eljöttem onnan, akkor az igazi összetartás már csak a régi ismerősök között működött, de az együtt nem dolgozó ismeretlenek még köszöntek egymásnak a folyosón. amikor később üzleti partnerként kerültem oda, már SENKI nem köszönt a másiknak a folyosón.

jobb ez, mint a stílusában idétlenül eltúlzott, tartalmában álszent, általános tegeződés, ami azért azt eredményezi, valami emberi kapcsolat mégiscsak van?

Hammer · http://car-pencil-etc.blog.hu/ 2014.04.04. 21:31:50

Minden pontot meg tudok erősíteni saját mintavétel alapján.
süti beállítások módosítása