Egyszer volt, hol nem volt, még az üveghegyen, meg a kurtán túró furcsa farkú malacon is túl, volt egyszer egy nagy kerek erdő. A nagy kerek erdő a kis négyszögletes tó, a közepes háromszög formájú mocsár, és az annál alig kisebb, banán alakú rét között terült el, valahol középtájt.

Az erdőnek sok lakója volt: éltek benne kismadarak, mókusok, szarvasok, szarvasbogarak, a szarvasokban bélférgek, meg mindenféle más állat boldog szimbiózisban. A legnagyobb és legerősebb állat mind közül a medve volt. A medve egy szép, napsütéses nyári délelőtt éppen az odúja előtt heverészett, a körmét piszkálgatta, amikor szárnycsapkodásra lett figyelmes. A szemközti fára leszállt az erdei postás, a szarka, egy borítékkal a csőrében.

“Szevasz medve!” - kerregte kissé idegesítő hangon - “Levelet kaptál!”
Nagyon megörült bizony a medve ennek:
“Hohó, hát levelet kaptam, ki írhatott nekem? Évek óta nem kaptam egy fia fizetési felszólítást sem, nem hogy igazi levelet!”
Feltétpte hát izgatottan a borítékot, amiben ez állt:
“Kedves Rokon! Hogy szolgál kedves egészséged? A mienkkel minden rendben, és úgy döntöttünk, meglátogatunk téged a közeledő Erdei Ünnepségek alkalmából az egész családdal. Forró üdvözlettel a jeges hómezőkről: Jegesmedve és Családja”

Boldog lett a medve határtalanul, hiszen a jegesmedve a kedvenc unokatestvére volt, akit már a Nagy Rénszarvas Dögvész óta nem látott! Azonnal töprengeni kezdett, hogy hova is szállásolja el majd vendégeit, mivel kínálja őket, és milyen szabadidős tevékenységekkel kápráztassa majd el a családot. Ahogy mindezen morfondírozott körmét rágcsálva, a szennyvízelvezető árokra tévedt a tekintete.

Az árok az odú bejáratától vezetett a bozótos felé, és a medve ügyes-bajos dolgaiból származó végtermékek elvezetésére szolgált. A gaz már szinte mindenhol felverte, egy vihar rádöntött egy kisebb fát, és a szél is telehordta mindenféle szeméttel. A medve lassan rádöbbent, hogy skandináv rokonai érkezése után a szánalmas kis árok már az első méz-lazac-erdei bogyó kombinációjú bélmozgató vacsora után sem fogja állni a sarat. Nincs mese, ide komoly szennyvízcsatorna kell!

Az erdőben többen is foglalkoztak szennyvízcsatorna projektek kivitelezésével, de a medve egy korábbi, teherautóról lezuhanó raklapnyi méz beszerzését célzó üzlet során közelebbi ismerettséget kötött az üregi nyulakkal, akikről úgy tudta mindenki, remek lyukakat tudnak fúrni. Oda is rendelte a medve a nyulakat még aznap, hogy megtárgyalják a csatornaépítés részleteit.

“Valami extrát szeretnék, komoly kapacitással. Bírnia kell a terhelést, ezek az északi rokonok acélos emésztőrendszerrel bírnak” - mondta ábrándosan a medve. A nyulak bólogatva hallgatták.
“Nem gond, laza itt a talaj, jól lehet fúrni, végigvezetjük a csatornát a bükkfák mentén, csavarunk rajta egyet a rekettyésnél, aztán az egészet kifuttatjuk a mocsárig. Prémium minőség, bírni fogja a terhelést!” - fölényeskedett a legnagyobb nyúl.
“Ez remek, de kész legyen ám az Erdei Ünnepség előtt két nappal, mert ha nem, benneteket etetlek meg a jegesmedvékkel!” - vette fenyegetőre a figurát a medve.
A nyulak hümmögtek valamit az előre nem látható nehézségekről, de aztán gyorsan egymás markába csaptak a medvével.

Másnap bele is vágtak a munkába, persze csak óvatosan, ráérősen: félóránként egy-egy káposztalevél, ebédre dupla adag répa, aztán szieszta, hiszen hol volt még a határidő? Teltek-múltak a napok, készülgetett a csatorna, amikor egy hosszúra nyúlt ebéd során azt mondja a középső nyúl a másik kettőnek:
“Srácok, nem azért mondom, de lesz egy kis gond azzal a rohadt nagy sziklával, ami ott az útban van. Pont a rekettyés előtt van, hogy fogjuk megcsinálni azt a csavarást? Ha így folytatjuk, pont nekimegyünk a csatornával, ki kell kerülnünk.” - mutatott rá a munkálatoktól jó harminc méterre fekvő hatalmas kőtömbre.
“Nemtom, kicsit engem is idegesít. Körülötte kell mennünk, alatta nem lehet.” - mondta a másik.
“Hívjuk a medvét, beszéljük meg vele a témát!” - dobta föl a javaslatot a harmadik, és így is tettek.

“Engem aztán nem érdekel semmiféle szikla! Ássatok ezerrel, vagy kinyúvasztalak benneteket!!” - orított kivörösödött fejjel a medve, amint szembesült a csatornatechnológiai problémával.
“Nade az izé, szóval ha tovább ásunk, neki fogunk ütközni, és inkább kerülni kéne... Mielőtt odaérnénk, csinálnánk egy félkört... ” - hebegte a művezető nyúl
“Kerülni? Megnetuggyam! Akkor tutira nem lesztek kész!!! Ássatok éjjel-nappal, vagy mit érdekel engem, legyen meg és kész!”

A nyulak megszeppenve eloldalogtak, és nekifeküdtek a munkának. Ástak keményen, de amint a sziklához értek, nem bírtak továbbhaladni.
“Nem lesz ebből így semmi, szóljunk a medvének!” - nyekergett a legkisebb nyúl.
“Meghülyültél? Az az állat kicsinál minket azonnal. Én inkább ások éjjel-nappal, de nem szólok neki.”
“Várjatok csak! Mi lenne, ha segítségül hívnánk a Bölcs Baglyot?” - dobta be az ötletet a középső nyúl, aki a három közül egyben a legokosabb is volt. Bár lássuk be, abban a mezőnyben ez nem jelentett sokat.
“Ez az, ez az! Majd ő segít!” - ujjongtak a többiek, és el is szalajtották a legkisebbet a bagolyért.

A bagoly az erdő közepén lakott egy korhadó fenyőfában, napjait egérfogással, és az erdő többi lakójának megoldhatatlannak tűnő feladatok megoldásával foglalkozott. E tulajdonsága miatt köztiszteletnek örvendett, és az egerek kivételvel mindenki áhítattal beszélt róla, köztük persze a medve is. A bagoly meghallgata a kis nyúl panaszáradatát, köpött egy kis bagolyköpetet, hümmögött, majd így szólt: “Nyugi, elsimítom az ügyet. Hívjatok össze egy megbeszélést a medvével, ti ne legyetek ott, csak ő meg én!”

A találkozóra a medve is, a bagoly is pontosan érkeztek. A megbeszélt helyszín az erdei tisztás volt, ahol előre lefoglalták maguknak az egyik exkluzív fatuskót. A bagoly döglött egérrel kínálta a medvét:
“Remek évjárat, kóstold csak meg!” - traktálta.
“Egy kis méz nincs esetleg, hogy tunkolgathassak vele?” - kérdezte reménykedve a medve.
“Dehogynem, akad az is” - sóhajtott a bagoly, majd belevágott a mondandójába:
“Hallom, van egy kis gond a csatorna projekttel.”
“Van ám! De mennyire!” - mondta a medve tele szájjal - “Azok a kis nyamvadt nyulak át akarnak verni! Késni fognak, és még több pénzt akarnak kihúzni a zsebemből!”
"Nade azért az a szikla tényleg útban van, nem?"
"Mit érdekel engem. Oldják csak meg! Persze az elején nagy volt a pofájuk!"
A bagoly tartott egy drámai szünetet, csak úgy a hatás kedvéért, majd így szólt:
"Figyelj, van erre jó megoldás, elmondom neked, mit csináljatok."
"Télleg?? Mi az?"
"Igazad van, tényleg nem kell a csatornával nagyot kerülni. Annyit kell csinálni, hogy a nyulak, mielőtt a sziklához érnek, 45 fokot balra fordulnak, tovább ásnak, amíg a szikla közepének síkjába nem érnek, majd 90 fokot jobbra fordulnak, és az eredeti nyomvonalig ásnak. Ezután 45 fokot újra balra fordulnak, és az eredeti terv szerint ásnak tovább."

A medve elhallgatott, összeráncolt homlokkal emésztette a hallottakat, majd így kiáltott:
"Ez az! Zseniális vagy bagoly! Ez a tökéletes megoldás! Megmondom a nyulaknak, hogy csinálják ezt!"

A medve elszáguldott a csatornaásó nyulakhoz, utasításba adta nekik a további teendőket, aminek azok megkönnyebbülten neki is láttak. Az Erdei Ünnepségre el is készült az új szennyvízcsatorna, csodájára járt az erdő népe: a jegesmedve család látogatása is remekül sikerült, a csatorna bírta a terhelést, a medve melle csak úgy dagadt a büszkeségtől, és minden északi rokonának egyenként elmesélte, hogyan mentette meg a csatornaépítő projektet a bagoly bölcsessége és nagy tapasztalata. Itt a vége, fuss el véle!

A kérdés a történet végén a következő: Ugyanazt a megoldást javasolta a bagoly is a csatornaépítési projekt problémájára, mint a nyulak. Mégis, amikor a nyulak mondták, elutasítóan reagált, mikor a bagoly, boldog lett, és belement a korrekciós tervbe. Mi ennek az oka?

Válaszokat ide kommentben, a derrickesharry@gmail.com címre, de leginkább a csütörtöki születésnapi bulinkon egy sör mellett várunk szeretettel!