Derrick és Harry Projektmenedzsment Blogja

Módszertanok

2012. április 21. - Oberinspektor Derrick

Ilyet biztos ismer mindenki legalább hármat. SSADM, Prince2, PMBok,agilis, Scrum és még sorolhatnám. Fiatal koromban hittem bennük. Hittem, hogy olyan ez, mint egy IKEA szekrény, ott van minden, csak össze kell rakni az útmutató alapján és lesz nagy öröm, bódóttság.  Hittem továbbá azért is, mert ugyanilyen forgatókönyvek megvannak például sales területen is, Target Account Selling, Solution Selling, Signature Selling. Ilyen egyszerű lenne? Van egy könyvem, követem pontról pontra és már tudok projektet vezetni, hatékonyan értékesíteni? Valójában csak olvasni kell tudni és kész? De hát akkor miért csúsznak a projektet, miért nem jönnek a számok? Valami itt nem stimmel.

Azután rájöttem, az ügyfelek képesek nem a módszertanokban leírt módon viselkedni. Nagy általánosságban biztosan igen, de itt nálunk Kelet-közép Európában nagyon nem.Vagy hogy írjam le azt a szituációt, amikor a Megrendelő nem a vállalati célok megvalósításában érdekelt – noha by definition mindannyiunk ez lenne a célja, akik egy cégnél dolgozunk – hanem saját székét fogja, a lehető legkevesebb felelősséget vállalva fel próbálja meg kibekkelni a nyugdíjig hátralevő alig 23 évet. Vagy amikor a vezérigazgató azt mondja, aláírja ő szívesen a Projekt Indító Dokumentumot, ha előtte ezt a Board minden tagja megteszi. Nesze neked vállalati célok. „Klasszikus” módszertanok szerint az ügyfél aláírja a specifikációt, ami lehet valamilyen eszközzel generált UML, ábra és táblázat hegyek, 200 oldal folyószöveg Word-ben. Nyilvánnem érti, ódzkodik tőle, ha le is nyomják a torkán, csak reménykedni tud abban, hogy az készül el, amit ő szeretne. (Lásd korábbi cikk: derrickesharry.blog.hu/2011/12/02/specifikacio_versus_eredmeny )

Hogy van ez akkor? Hülyeség az egész? Ennyire azért nem rossz a helyzet. Lehet ezeket használni csak egészséges kritikával, vagy ahogy a gyermekeimnek szoktam mondani „Mintha lenne eszetek…”. Nem bigott módon betűről betűre követve – garantált elakadás a 22.oldalon – de a főbb folyamatokat betartva. PMBok példánál maradva az öt meghatározó folyamat csoport az abszolút minimum: initiating, planning, executing, monitoring & controlling, closing. Jó esetben ez már evidencia, jön zsigerből, szinte figyelni sem kell rá, de nem árt néha felfrissíteni. Closing-ra például tipikusan kevesebb energia szokott jutni, vagy jelentkezzen, aki formális projektzárást és kiértékelést tart, majd pár hónap múlva visszaméri az eredményeket. Nem látom a kezeket… A 40-50 folyamat (ami az 5 csoportba van besorolva) természetesen nem egyforma súlyú, scope és change menedzsmentre valószínűleg mindenki figyel, kockázatokra általában kevésbé.

Megint csak a tapasztalat, hogy a projekt indításáig kitűnően működnek ezek az útmutatók. Mintaszerűen behozzuk az ügyfelet, tartunk kick-off-ot, futtatunk egy analízist, elkezdődik a tervezés és valahol itt szokott elkezdeni félremenni a történet. Számtalan oka lehet, egyet azonban kiemelnék. Eddig az ügyfél nagyjából értette mi történik körülötte, úgy érezte nála a kontroll, igen ezt szeretné, igen így. Most viszont az IT jut főszerephez, olyan terület, amit a misztikum leng körül és arról ismert, hogy soha nincs definit mondás. Mikorra lesz meg? Ha nem jön közbe újabb váratlan esemény, akkor talán kedd. És bizony most ők a főszereplők hónapokig, amitől az Ügyfél azt érzi, hogy kicsúszott a projekt az ellenőrzése alól, ettől ideges, igyekszik valahogy visszaszerezni, de legalábbis nyomást gyakorolni. Az egyik legkritikusabb szakasz a projektvezető számára. Másik az átadás, de az külön történet. És ezzel a teljesen szubjektív érzettel a módszertanok bizony nem számolnak. Vannak persze megoldások az érdeklődés fenntartására, az Ügyfél folyamatos - és persze számára érthető – tájékoztatására, de ez szinte már pszichológia. Részben ennek tudom be az agilis módszertanok előretörését, ami tényleg jó ebből a szempontból, de persze nem csodafegyver. Akit érdekel, részleteket itt talál: derrickesharry.blog.hu/2012/03/03/agilis_projektek_bullshit_vagy_csodaszer

Úgy fogom én ezt fel, mint egy ösvényt az erdőben, többé kevésbé járható, de időnként keresztbe dőlt egy fatörzs, ilyenkor letérünk kicsit, vagy átmászunk rajta, majd ha jobban járható, megint vissza. Az IKEA példánál maradva, nincs ott minden, vagy van ott, csak épp nem erre való. Részben neked kell kitalálni, mit használsz belőle, mit faragsz át kicsit, neadjisten megfelelő csavart keresel a saját fiókodból. És összerakod, és végül működik és csak lesz a végén öröm és bódóttság.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://derrickesharry.blog.hu/api/trackback/id/tr494465271

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

eckerman 2012.04.26. 14:18:30

Szerintem ez a folyamat minden bonyolult (értsd jól) készség megszerzésére általánosítható: aki már megszerezte, megpróbálja formálisan megfogalmazni, de teljes egészében nem lehet. A készség magas szintű ismeretéhez csak hosszú idő alatt, gyakorlással lehet eljutni. Leírtak elolvasása, kipróbálás a legegyszerűbb módon, működik, lelkesedés, gyakorlás, bukás, elkeseredés, folytatás, saját hibákból tanulás, mester-tanítvány viszony és így tovább. A módszerek változnak, de elsősorban azért, mert akik már megszerezték a készséget, azok különbözőképpen tudják elmondani: valószínűleg Grady Booch RUP használatával is nagyszerűen lemendzsel egy szoftverfejlesztési projektet, míg Robert C. Martin agilis módszert használva eléri ugyanazt az eredményt ugyanazon a projekten. De lehet hogy mi egyikkel sem jutnánk olyan messzire, mint ők. Malcolm Gladwell könyvében (www.hvgkonyvek.hu/index.php/Gazdasag-es-menedzsment/Kivetelesek/book_flypage.tpl.html?keyword=kiv%25C3%25A9telesek) olvastam a tízezer órás szabályról: úgy tűnik a szorgalom, a gyakorlás nagyobb szerepet játszik a sikerben, mint a veleszületett tehetség. Ez a jelek szerint igaz a szoftverfejlesztéshez kapcsolódó készségek megszerzésére is.

eckerman 2012.04.26. 14:22:14

Ja a tanulságot kifelejtettem :) Ha valaki sokat gyakorol, egy idő után valószínűleg megszerzi a készséget és ha van hozzá motivációja, akkor megpróbálja megfogalmazni a tanultakat: és lehet hogy születik egy újabb módszertan... De ez szerintem ne akadályozzon meg bennünket abban, hogy kipróbáljuk amit mások leírtak: úgysem fog egy az egyben működni, úgysem tudjuk a tanulással járó nehézségeket megúszni.

TanacsLajos 2012.04.30. 16:34:12

@eckerman: Van igazság abban amit írsz az egyén szintjén, sőt, ott egyet is értek a dologgal. Viszont tudományág szinten (kissé fellengzős, na jó, legyen "szakmai" szint) szerintem az informatika még mindig az útkeresés fázisában jár. A technológia folyamatosan változik, mi pedig - globális szinten mindannyian, akik IT projektekben dolgozunk - rohanunk utána, folyamatosan próbálva egyre jobban csinálni a dolgot. Sokkal hatékonyabb és komplexebb rendszereket építünk ma már, mint 20 éve, de az elvárás is egészen más megrendelői oldalról. Nem tartunk még ott, hogy meglegyen a tuti módszer, aminek a mesterévé kell csak válni.

eckerman 2012.05.02. 17:00:37

@Kriminalhauptmeister Harry: A technológia gyorsan valtozik, de én a modszertanra gondoltam, mint a jo szakemberi készség gyakorlati útmutatójára. De hiába fiatal tudományág a mienk, szerintem Szent Gral nem letezik: soha sem lesz tokeletes leiras, megpedig azert amit irtam - elkepzelheto, hogy a modszertan csak a megfogalmazojanak a fogalmazasi es egyeb kepesseget tukrozi. O mar rendelkezik A készséggel es megprobalta megfogalmazni: es igy sikerult.

Szoval nincs tuti modszer es szerintem soha nem is lesz. Kungfu iskolabol is van legalabb otven es mindegyik hasonlo celt akar elerni. A leiras keves a kungfu mesterre valashoz: gyakorolni kell lehetoleg egy mester iranyitasaval. Es ha mar jol megy, akkor lehet a megtanult eszaki shaolin iskola tanitasat tovabbfejlesztve leirni es esetleg szuletik egy uj iskola.

Meg az autogyartasra sincs egyetlen mindig mukodo modszer: a Citroen mas utat kovet, mint a Toyota.

De szerintem senki sem lehet mester legalabb egy meglevo modszer alapos megismerese nélkül.

További megközelítés a tudományfilozófiai felvetésed miatt: kerdes, hogy az objektiv valosagban (van e egyaltalan ilyen) letezik valahol a MODSZER avagy nem. De ennel is fontosabb kerdes, hogy a megfogalmazások, amikről beszélgetünk, ennek a Szent Gralnak a kulonbozo minosegu formalis megfogalmazasai vagy inkabb az van, amit mondok, hogy ezek a modszerek annyit tudnak amennyire a megfogalmazojuk meg tudja fogalmazni a sajat tudasat.

Regen abban hittem, hogy letezik objektiv valosag es például a matematika, mint tudomány ennek egyre tobb szeletet irja le a sajat eszkozeivel. Az olvasmanyaim alapjan most azt gondolom, hogy az elobbirol nem tudunk semmit, az utobbi meg ugyanolyan formalis rendszer, mint a többi, azok korlataival (lasd Godel).

vérpv_a_bűbáj 2012.05.25. 22:08:27

módszertanok, elméletek, tanulás, gyakorlás.
Igen, ez mind szükséges. Viszont van ez a mester-tanítvány dolog. Na ez nekem nagyon hiányzik! Én már abban a korban vagyok, h lassan nekem kellene tanítani a fiatalokat, de még én magam sem láttam soha olyan PV-t, aki "tanította" volna a mi szép szakmánkat a munkahelyi mindennapokban. Tudjátok, mint régen az öreg szakik: asztalos, kőműves, kovács, stb. Ezeka PV-k hol vannak? És én nem a trénerekről beszélek. Még az is ritka, hogy olyan kollegával dolgozok együtt, akivel el lehetne beszélgetni a szakmáról úgy, ahogyan most veletek. Nekem ez borzalmasan hiányzik. Voltam én is mindenféle szakmai konferencián. Na oda menjenek ezok, akik könyveket akarnak írni...
süti beállítások módosítása