Ilyet biztos ismer mindenki legalább hármat. SSADM, Prince2, PMBok,agilis, Scrum és még sorolhatnám. Fiatal koromban hittem bennük. Hittem, hogy olyan ez, mint egy IKEA szekrény, ott van minden, csak össze kell rakni az útmutató alapján és lesz nagy öröm, bódóttság. Hittem továbbá azért is, mert ugyanilyen forgatókönyvek megvannak például sales területen is, Target Account Selling, Solution Selling, Signature Selling. Ilyen egyszerű lenne? Van egy könyvem, követem pontról pontra és már tudok projektet vezetni, hatékonyan értékesíteni? Valójában csak olvasni kell tudni és kész? De hát akkor miért csúsznak a projektet, miért nem jönnek a számok? Valami itt nem stimmel.
Azután rájöttem, az ügyfelek képesek nem a módszertanokban leírt módon viselkedni. Nagy általánosságban biztosan igen, de itt nálunk Kelet-közép Európában nagyon nem.Vagy hogy írjam le azt a szituációt, amikor a Megrendelő nem a vállalati célok megvalósításában érdekelt – noha by definition mindannyiunk ez lenne a célja, akik egy cégnél dolgozunk – hanem saját székét fogja, a lehető legkevesebb felelősséget vállalva fel próbálja meg kibekkelni a nyugdíjig hátralevő alig 23 évet. Vagy amikor a vezérigazgató azt mondja, aláírja ő szívesen a Projekt Indító Dokumentumot, ha előtte ezt a Board minden tagja megteszi. Nesze neked vállalati célok. „Klasszikus” módszertanok szerint az ügyfél aláírja a specifikációt, ami lehet valamilyen eszközzel generált UML, ábra és táblázat hegyek, 200 oldal folyószöveg Word-ben. Nyilvánnem érti, ódzkodik tőle, ha le is nyomják a torkán, csak reménykedni tud abban, hogy az készül el, amit ő szeretne. (Lásd korábbi cikk: derrickesharry.blog.hu/2011/12/02/specifikacio_versus_eredmeny )
Hogy van ez akkor? Hülyeség az egész? Ennyire azért nem rossz a helyzet. Lehet ezeket használni csak egészséges kritikával, vagy ahogy a gyermekeimnek szoktam mondani „Mintha lenne eszetek…”. Nem bigott módon betűről betűre követve – garantált elakadás a 22.oldalon – de a főbb folyamatokat betartva. PMBok példánál maradva az öt meghatározó folyamat csoport az abszolút minimum: initiating, planning, executing, monitoring & controlling, closing. Jó esetben ez már evidencia, jön zsigerből, szinte figyelni sem kell rá, de nem árt néha felfrissíteni. Closing-ra például tipikusan kevesebb energia szokott jutni, vagy jelentkezzen, aki formális projektzárást és kiértékelést tart, majd pár hónap múlva visszaméri az eredményeket. Nem látom a kezeket… A 40-50 folyamat (ami az 5 csoportba van besorolva) természetesen nem egyforma súlyú, scope és change menedzsmentre valószínűleg mindenki figyel, kockázatokra általában kevésbé.
Megint csak a tapasztalat, hogy a projekt indításáig kitűnően működnek ezek az útmutatók. Mintaszerűen behozzuk az ügyfelet, tartunk kick-off-ot, futtatunk egy analízist, elkezdődik a tervezés és valahol itt szokott elkezdeni félremenni a történet. Számtalan oka lehet, egyet azonban kiemelnék. Eddig az ügyfél nagyjából értette mi történik körülötte, úgy érezte nála a kontroll, igen ezt szeretné, igen így. Most viszont az IT jut főszerephez, olyan terület, amit a misztikum leng körül és arról ismert, hogy soha nincs definit mondás. Mikorra lesz meg? Ha nem jön közbe újabb váratlan esemény, akkor talán kedd. És bizony most ők a főszereplők hónapokig, amitől az Ügyfél azt érzi, hogy kicsúszott a projekt az ellenőrzése alól, ettől ideges, igyekszik valahogy visszaszerezni, de legalábbis nyomást gyakorolni. Az egyik legkritikusabb szakasz a projektvezető számára. Másik az átadás, de az külön történet. És ezzel a teljesen szubjektív érzettel a módszertanok bizony nem számolnak. Vannak persze megoldások az érdeklődés fenntartására, az Ügyfél folyamatos - és persze számára érthető – tájékoztatására, de ez szinte már pszichológia. Részben ennek tudom be az agilis módszertanok előretörését, ami tényleg jó ebből a szempontból, de persze nem csodafegyver. Akit érdekel, részleteket itt talál: derrickesharry.blog.hu/2012/03/03/agilis_projektek_bullshit_vagy_csodaszer
Úgy fogom én ezt fel, mint egy ösvényt az erdőben, többé kevésbé járható, de időnként keresztbe dőlt egy fatörzs, ilyenkor letérünk kicsit, vagy átmászunk rajta, majd ha jobban járható, megint vissza. Az IKEA példánál maradva, nincs ott minden, vagy van ott, csak épp nem erre való. Részben neked kell kitalálni, mit használsz belőle, mit faragsz át kicsit, neadjisten megfelelő csavart keresel a saját fiókodból. És összerakod, és végül működik és csak lesz a végén öröm és bódóttság.