Svájci bicska a garázsban

Kis cégnél a projektvezető nem csak projektet vezet, hanem mindent, akár háztartást is. Kis cégnél mindenki mindent csinál: nincs hierarchia, nincsenek folyamatok, eltűnnek a határok az emberek között. Státusz emailt kalapálsz össze az ügyfélnek, utána leprogramozol három osztályt, lecseszed a két programozódat (mert ennyi van összesen), hogy miért nem bírnak 11 előtt beérni. Közben hív a csajod, hogy fizesd be a villanyszámlát, te szólsz a főnöknek, hogy kimész, aki erre odaad neked még 8 csekket, hogy „lécciakkormáreztisfizesdmárbejóóó?”

Visszajössz az irodába (ami persze valami hat méteres belmagasságú lakás a belvárosban), újra lecseszed a programozókat, hogy ne torrenttezzenek meg fészbukkozzanak hanem dolgozzanak már, eszedbe jut, hogy a múlt havi teljesítési igazolás még nem érkezett meg, felhívod az ügyfél pénzügyesét és balhézol vele, megeteted az irodai aranyhalat (aminek valami mocskos kreatív neve van), jön egy telefon egy éles hibáról persze közvetlenül a te mobilodra, rohansz a gépedhez és beletúrsz az ügyfél éles adatbázisába.

Fél órát vitatkozol azon a többiekkel, hogy honnan rendeljetek pizzát, és a rendelést is te intézed, de közben már csinálni kéne a céges weblapot, ehhez torrent oldalról lelopod a fotósopot, installálod, nem megy, kérdezed: kinek van meg, mindenkinek megvan.

Kötetlen a munkaidő, azaz mindig munkaidő van, mindenki hív mindig mindenkit, mindig mindenki mindennel foglalkozik. Kis csapatnak kis projekt, garázsban nem készülnek űrrepülőgépek. A pénz a hó végén meg általában jön, csak nem tudni, melyik hó végén.

Kisfelnőtt, nagykamasz

Közepes, feltörekvő cégnél projektvezetőnek lenni a skizofrénia magasiskolája. A szervezetben és a projektekben a múlt és a vágyott jövő harcol egymással, a cég kettős személyiségének arcai akár perceken belül váltogathatják egymást: az egyik percben a kaotikus garázscéget látod, ahogy a titkárnő a virágcserép alól túrja elő a pótkulcsot a raktárhoz, a másikban a vágyott jövőt, amikor órák hosszán át tartó mítingeken (már azokat tartotok, nem „beszéljük már meg”-et) céges folyamatokat tervezgettek.

Megjelennek a projekteket kontrollálni hivatott Excelek, amelyek persze minden két hónapban gyökeresen átalakulnak, mikor rájön valaki, hogy bizonyos szempontból már megint fogalma sincs senkinek, mi történik a cégben. A cég weboldaláról megnyerően mosolyog a menedzsment beállított fotókon, közben meg a mezítlábas programozók a céges háló warez szerverén cserélgetik a pornógyűjteményüket.

A projektedben vegyesen vannak az új időket gyűlölő, a szabályoknak fittyet hányván az ügyvezetőhöz direktben bejáró őskövületek, valamint nagy cégektől átcsábított, kérgessé merevedett munkamódszereiket sikertelenül adaptálni próbáló, helyüket nem találó, vagy kifinomult helyezkedési és felelősséghárítási tudományukat sikerrel használó multikatonák. A projektjeid közepesek lesznek, aztán nagyok, aztán túl nagyok, és megakadnak a szervezet torkán.

A múlt kísért, a fényes jövő a ködbe vész, és valahogy mindig az a terv, hogy a nagy dobás pont jövőre sikerül majd.

Another brick in the wall

Ha multinál vagy projektvezető, tégla vagy. De nem ám olyan tégla, mint abban a Tégla című húdeizgalmas filmben, nem fogsz kettős ügynökként szövevényes cselt szőni és kalandos életet élni.

Pont olyan láthatatlan egységsugarú tégla vagy, amit be szoktat építeni egy rohadt nagy falba, kismillió ugyanolyan tégla mellé. Ha egy tégla kicsit gyengébb, vékonyabb, ferdébben áll, ne adj Isten elreped, vagy ki is esik a falból, azt senki se veszi észre. Egy téglát legyen könnyű cserélni, legyen ugyanolyan, mint az összes többi, ne szolgáljon meglepetésekkel. Nem kell, sőt, TILOS neki gondolkozni, újítani, csak be kell állni a sorba, és tartani a hátát.

Reszeld le a státuszriportot a megfelelő formátumban, ne felejtsd el a TPS riport új fedlapját, öltözz üzletemberszerűen, óvatosan húzogasd a szálakat, amiket a kezedbe adtak. Ne hozz döntést, csak készíts elő, terjessz elő, odázz el, tussolj el. Védd a segged, védd a segged, védd a segged! Ne vállalj felelősséget, soha semmiért, semmilyen fórumon. Sose mondd, hogy rosszul csináltál bármit. Támadj sokat, vádaskodj, ordíts, ha kell! Élj megbeszélésről megbeszélésre, tömd tele a naptárad! Érdemi munkát, munkaterméket, produktumot sosem fogsz felmutatni. Kétévenként válts egy ugyanolyan nagy céghez, mint az aktuális: így jó eséllyel mindig egy félkész nagy projekten dolgozhatsz: csak az ütemezésen múlik, és sosem kell elvinned a végén a balhét.