Na kérem, egyszer csak bejön a vezetője a embereknek, és azt mondja: agilis módszertan! Hát nóóóóórmális? Hát a módszertan, az kérem nem agilis! Az elfekszik kérem a módszertani könyvben betű formájában, nem izeg-mozog az sehovase, nem motoszkál meg matat kérem, pláne nem agilisan! Nyugszik a módszertan ottan csendben a könyv lapjain, meg néhanapján kivetítődik a falra, mikó prezentálják őtet a bemutatón. De akkor is, csak úgy világít ottan a vetítővásznon, néz vissza bután statikus kép formájában, nem agiliskodik, még csak éppen el se mászik az kérem!!!

Na de mindegy, aztán persze a pogramozók meg csak elhiszik neki, hogy agilis a módszertan. Aztán el is kezdik, tudják kérem, hogyan? Hát sprintet terveznek!!!! Úristen!!!! Sprintet???? Tervezni??????? Hát nóóóórmális kérem, nóóóórmális??? Hát hogy jön ide a sprint egyáltalán? Hát számítógépes pogramoknál minek a embereknek futkosni egyenes vonalban? Még futás közben elbotlanak, kibicsaklik a ujjuk, asztán nem bírják nyomkodni a gombokat! Meg a sprinten különben is mit kell tervezni?? Rohanni kell az atlétikai pályán egyenesen előre tiszta erőből. Még kanyarodás sincsen benne, vagy közlekedési lámpa, vagy mondjuk tábla, hogy "Jászberény jobbra", ahol el lehet tévedni!

Nakérem, aztán ezek meg beülnek a szobába mindannyian, és egyáltalán nem az atlétikáról beszélnek, hanem a számítógépes pogramírásról. De akkor meg hol a sprintelés meg szaladgálás?? Sehol!

És micsinálnak kérem??? Na MIT??? Megbecsülik a feladatot!!! Híííjjjjjjjááááájjjjjáájj!!! Meg-be-csü-lik!!!! Aszongya a vezetőjük, hogy eztmegezt kell csinálni a pogramnak, és azt az ember megbecsüli, hogy mennyi idő!! Hát noooormális???? Hát nem tudja kérem, mennyi idő!!! Hát nem tudja kérem, mit is kell csinálni! Az ember meg csak úgy mondja, hogy hatóra, meg tízóra, de nem is tudja mire!! A vezetője meg elhiszi neki!! Hát normális?? Felírja hogy annyi, és asziszi annyi lesz, pedig hát hogyan lenne pont annyi kérem, nem bír pont annyi lenni, hát nem tudja a ember, mit kell pontosan csinálni, meg kávézni is kimegy közben, meg hívják majd a telefonon, hogy a szomszéd mosogépe eláztatta kérem a fürdőszobáját, és ezzel fog majd foglalkozni, nem a munkával!!! Később meg majd szomorkodik mindenki, hogy így meg úgy, ejnyeejnye, már megint nem annyi lett, mer az elején elhitték, pedig tudhatták volna, kérem!

Na aztán meg van ám olyan is, hogy a ember nem tudja, mit is mondjon ha becsülnie kell. Kérem, ilyenkor mit csinálnak?? Na mit??? KÁRTYÁZNI KEZDENEK!!!!! Hát nóóóórmális??? Kikártyázzák a időbecslést? Mint a jósnőnél? Hogy majd kiolvassa a kártyából? Hát ki hiszi azt el kérem??? Kártyalapokat emelgetnek, amire rá van írva, hogy kinek mi a becslése. Hát de minek??? Hát ha egy ember nem tudja megbecsülni, akkor az összes se!!! Hát minek oda a kártyalap, csak összezavarja a embert, még asziszi a kaszinóban van és pénzt akar nyerni.

Na így megy ez kérem egész nap, atlétikáról egy szó se esik, hiába hazudták azt, hogy sprintet terveznek, de jobb is, hogy hazudták, mertugye azt meg tervezni hülyeség kérem. A végén már mindenki csak azt mondja mindenre, hogy nyolcóra, nyolcóra, mer a belük meg már üres nekik, hát ott ülnek a emberek öt-hat órája a terembe zárva, nem a pogramra gondolnak már egyáltalán, csak a mákos gubára meg a rántotthúsra. Na aztán amikor már mindent végigbeszéltek, akkor meg csak nézik amit összeraktak, nééézik meredten, és aszongyák: hát ezt nem is lehet megcsinálni. Hát nóóórmális kérem??? Darabonként elhiszi hogy meg tudja, egészben meg nem??? Hát mintha a pörköltet nézném, hogy hát a piros lábosban gőzölögne, aztán arra gondolnék, hogy meg bírok ám enni ebből 45 kanállal, de az egészet nem bírom megenni, pedig az egész is 45 kanálnyi lenne, hát értik, ugye???

De aztán hiába nem hiszik el, már olyan éhesek kérem, hogy kitakarodnak ebédelni, és butára eszik magukat, és már nem is emlékeznek az egészre.