Na kérem, volt már minden, tervezés meg beszélgetés, meg állvabeszélgetés, dolgozás, persze énszerintem mind hülyeség. Mer megy ott minden kérem, csak a munka nem! Hát én tudom, mi a munka kérem! Például az, hogy ellapátolom a havat, az munka, mer előtte ott van a hó, utána meg máshol, arrébb van a hó, nem útban a embernek mikor kitolja kérem a kerekes bevásárló szatyrot a utcára aztán botorkálna el a boltba kérem megvenni a párizsit meg a diannás cukorkát! Na az munka! De beszélni állva, meg ülve, hát kérem, attól még minden ugyanúgy marad! Nem megy arrébb a hó se, ha beszél neki az ember, lapátolni kell vasmarokkal!!

Aztán a sok nemdolgozásnak meg is van az eredménye: jön a sprint végén a bemutató, ott meg nem működik semmi se. Persze tudják már előre, hogy nem fog, két nappal a bemutató előtt már idegesek, forgatják a szemüket, próbálják megjavítani ami rossz, de akkor már nem lehet kérem. Nem olyan ez, hogy a végén gyorsan beírom a pogramot a számítógépbe, amit addig nem írtam, mer’ elbeszélgettem az időt! Hát ki kell találni kérem, az a nehéz! Hát Petőfi Sándor is mikor a anyámtyúkját csinálta, hát nem attól fáradt el kérem, meg lett ideges, hogy sok betűt kellett neki a papírra leírni! Hanem hogy kitalája kérem, hogy a tyúk felrepül a szekrényre, meg az asztalra, na az a nehéz benne! Amíg ezt kitalálta! Kitalálhatta volna azt is, hogy nem a tyúk felröppen, hanem a zsiráf uzsonnázik, lehet, hogy ki is találta, de aztán tudta ő, a költő, hogy ez hülyeség! Hát először mondjuk hogy kitalálta a zsiráfot, az is idő, meg rájönni, hogy ez hülyeség, hát az is idő! És akkor még a tyúk nincs is sehol!! Ezér’ sok idő a pogramozás kérem.

Na aztán ugye jön a bemutató, beülnek a emberek a terembe, hogy nézzék, mi lett, mi nem lett a sprintbe’. Aki meg bemutatja, az meg mán reszket kérem előre, tudja, tiszta rossz a pogram, akárhova nyom, mindenhol csak jönnek a hibák, szégyelli is magát, meg nevetgél is, hogy ne haragudjanak rá annyira. Mert az elején persze aszonták kérem, hogy itt aztán minden két hétben lehetne élesíteni a pogramot, úgy fog nőni mint a gomba, hogy már azt is amikor kisebb gomba akkor is meg lehetne enni, de mikor meg nagyobb lesz, akkor is, csak akkor nagyobb a gomba, és több ami benne van, nagyobb paprikást lehet főzni belőle. De persze a pogram, az nem ilyen, mert sose működik közben, nem lehetne abból kérem élesíteni egy fikarcnyit se. Még sokszor a egész projekt végén se! Hát akkor meg!!! Minek akarni közben!!!!

Na mindegy, megindul a bemutató, hogy mi van új a pogramban, nem sok az biztos! Amit akartak az ugye sose akkorra készül el, meg nem is úgy. De a bemutató mégis jól sikerül. Hát miiii?? Hát hogyan lehet, kérem??? Egyszerű kérem: aki hallgatja, az nem az, aki a múltkor is ott volt, vagy az, de nem emlékszik! Hát így könnyű! Hát annak minden új lesz!! Az mindennek örülni fog, ugye? Na ugye! Örül is.

Csak az a baj, hogy annyira örül, hogy még kitalálja, hogy ne is úgy legyen a pogram ahogy korábban kitalálták, hanem máshogy! De ez roooossz kérem, nagyon rossz! Hát ez hülyeség! Hát ez olyan, mintha azt mondanám: Margit, menjünk el Kecskemétre. De mikor má’ majdnem odaérnénk a Margittal, azt mondanám: menjünk inkább Belgrádba! Aztán oda is elindulnánk nagy dérrel-dúrral, mennénk sokat, kopna jármű, és mikor má’ majdnem ott lennénk és már látnám, hogy Belgrád, azt mondanám: inkább menjünk Vlagyivosztokba, Margit! Há’ noooormális?? Nem érnénk így oda soha! Ezért nem szabad a nézőnek megengedni, hogy kitaláljon mindent. Az csak nézze a pogramot, hümmögjön, hogy nem tetszik annyira, meg mi került ebben ennyibe, aztán menjen utána a dolgára.

Na mosmár mindenki tudja, mi a agilis. Vagy még mindig nem?? Akkó eljönnek a agilis partira, ott megtudják. Vagy ha már tudják, azér eljönnek, hogy megmondják, miért nem olyan, amilyennek ott mondják! Vagy de olyan! Ugye? Naugye!