Válasz Derricknek (és minden projektvezetőnek, akinek hasonló otthoni tapasztalata van), amikor arról érdeklődik otthonában, hogy miért is oly fagyos időnként a levegő, miért nem meleg az étel, és miért vádolják azzal, hogy igazából alig vesz részt a családi életben, pedig…..
Lássunk hát egy otthoni, mindennapi projekttörténetet. Nos, alig várja a Nő, hogy este hazajöjjön az Ember. Az Ember haza is jön, végigheveredik a kanapén, és ez így van jól, pihenjen végre ez a derék, értünk dolgozó, nagyszerű Lélek. A Nő csókot lehel a megfáradt Férfi gondoktól ráncos homlokára és arról ábrándozik, hogy ma, ma talán másképp lesz….
Aztán….a drága… maga elé veszi a gépét és elkezdi olvasni az e-mailjeit, egyre jobban megfeledkezik arról, hogy hol van, egyre inkább belefeledkezik az ügyeibe, a végén pedig projektként tekint a körülötte levő dolgokra. Keveredik benne a munkahelyi és az otthoni tennivalók listája. Keveredik benne a projektvezetői státusz és az otthoni családtag státusz, ahol neki fizikailag elvégzendő teendői lennének. Keveredik benne, hogy ő most főnöki vagy beosztotti viszonyban van. Ezt az állapotot a harmadik e-mail átolvasása, azaz kb. 2 perc alatt képes elérni.
Ekkor az asszonyállatnak elkezd szűkülni a tekintete. Nyomatékosan kijelentem, hogy nem a megérdemelt pihenést sajnálja a párjától. Nem. Az a fájó bánata, hogy egyrészt ott van az otthoni tennivaló, mégpedig garmadával és az édes ahelyett, hogy segítene, még őt is belerángatja az ő szeretett projektjeinek csodálatos világába.
A kedves ugyanis elkezd fekve pörögni és az e-mail olvasások és írások szüneteiben megpróbálja az otthoni projektet is végigvinni a maga legjobb tudása szerint.
Először jön a státusz meeting: „Hol vannak a gyerekek? Mit csinálnak? Mi volt a suliban? Hogyhogy négyes? Mire kell már megint pénz? És nálatok? Volt valami? Mikor lesz vacsora? Kell valamit csinálnom? Hogy áll a fürdőszoba projekt? Beszélték a Józsival? Mindjárt segítek, csak dolgoznom kell egy kicsit, de tényleg egy perc az egész. Közben alig emeli fel a tekintetét és vadul jár a keze, hogy válaszoljon néhány tíz levélre.
A projektszervezet már áll, szó szerint a kanapé mellett. A feleség némiképp villogó tekintettel, a gyerekek inkább szemtelenül, vigyorogva, tudják, hogy ez nem az a helyzet, amikor bármi is megtorlásra kerülhet..
Ebben az esetben az igények felmérése is könnyű feladat, hiszen a nej fejében már hazafele jövet összeállt a lista, hogy mit kell ma délután-este elvégezni és ezeket most némiképp emelt hangnemben meg is osztja - a két e-mail közt pár másodperc szabadidővel rendelkező élete párjával, - aki ha már ott van, csak megszokás végett, ki is osztja gyorsan a feladatokat a projektszervezet tagjainak, akik egyébként már rég végzik ezen tevékenységeket, csak azért hagyták abba, hogy csatlakozhassanak az előbbi meetingre. Ekkor Derrick, (és minden projektvezető, akinek hasonló otthoni tapasztalata van) világosan érzi valahol hátul az elvárást, úgyhogy bevállal pár feladatot ő is. „Mindjárt kiteregetek/ felporszívózok/ megolajozom az ajtót/ kiviszem a szemetet/ stb. drágám, csak befejezem ezt a levelet. Soha nem fog kiteregetni/ felporszívózni/ megolajozni az ajtót/ kivinni a szemetet/ stb., ha ez ilyenkor hangzik el. A férj mindenesetre elégedetten tér vissza másik életéhez, hiszen úgy gondolja, hogy az otthonihoz is hozzátett annyit, amennyit ilyen eseten el lehet várni.
A fejlesztés ideje alatt mindenki elvégzi a rá kiosztott feladatot, már csak azok maradtak meg, amit a projektvezető úr vállalt be, de ezekkel sem lesz gond, mert minden apró szünetben biztosít róla, hogy ez is el lesz végezve, csak egy pillanat már, de tényleg. Közben azért itt is felmerülnek új igények, mert időről-időre elhaló hang érkezik a kanapé felöl, miszerint egy kávé nagyon jól esne a projektvezető úrnak, meg a telefonját is odavihetné valaki, meg egy takaró a lábára se lenne rossz (arra a kis időre)
A tesztelés és élesítés a legkritikusabb rész a nej számára. Ekkor a gyerekek már elszivárogtak különböző ürügyekre hivatkozva, miszerint tanulniuk, facebook-ozniuk, kell. A férj pedig láthatóan hosszú távra kezd berendezkedni a kanapén, lám már betakarózva, egyik kezében a tea-kávé, fülén a telefon és miközben hallgatja valamelyik szerencsétlen céges projekttag dadogását, másik kezével levélben írja dörgedelmeit, vagy okosságait egy másik szerencsétlen beosztottnak, közben fél szemmel rá-rásandít a feleségre, egyrészt hogy az látja-e hogy ő aztán mindent megtesz, hogy gyorsan végezzen, másrészt, hogy nincs-e a nej kezében valami nagyobb tárgy, ami kemény és dudoros és egyértelműen rosszallást jelent a használata. A feleség világosan érzékeli, hogy ebben az állapotban nem zavarhatja holmi kiteregetés/ felporszívózás/ az ajtó megolajozása / a szemét kivivése / stb apró-cseprő tennivalókkal. De mivel már élesbe fordult a projekt és mindjárt kész a vacsora, de megterítve még nincs, meg a konyha is még tök rendetlen, a ruháról meg ne is beszéljünk, ami csak gyűrődik a mosógépben…hát ő is felpörög és sorra megcsinálja szép csendesen (persze csak kívülről tűnik csendesnek) azt a részt, amit az ő drágája vállalt magára.
A projektzáró vacsorára és az azt követő tévénézés, fürdés, lazulás, alvásra már a projektvezető úr is csatlakozik, bár kissé késve, de mindenképpen elégedetten, hogy ma is mindent megoldott.
