Bagoly Bácsi projektnép művelő sorozata egy expresszvonat sebességével száguld tovább, a mai részben végre helyretesszük a projektmódszertanokat, mégpedig az összeset egyszerre!

"Szervusztok, gyerekek! Üljetek le szépen, és nagyon figyeljetek, mert ma a projektvezetés egyik legfontosabb eleméről, a módszertanról lesz szó.

A projektmódszertan egy általános szabályrendszer, amit azért találtak ki okos nénik meg bácsik, hogy a projektet az emberek ne csak úgy csinálják bele a vakvilágba, hanem legyenek benne szereplők, meg felelősségi körök, szóval mindenki tudja szépen, mi a dolga. Meg hogy mikor minek kellene történnie persze. Ezek a módszertanok mindig általánosságokban beszélnek, hiszen minden projektre jónak kéne lenniük, kiegészítve okosabbnál okosabb besztprektiszekkel meg sablonokkal, menő három és négybetűs rövidítésekkel. Sok néni és bácsi él bizony abból gyerekek, hogy az egyik, vagy a másik módszertant magyarázzák mindenfelé: ők bizony lenyűgözően és remekül el tudják mondani, amit tudni kell a témában.

Itt van ám a gond is velük: olyan szépen és veretesen beszélnek a tréningeken meg workshopokon, hogy az ember hajlamos elhinni, hogy semmi más nem kell a sikeres projekthez, csak a módszertan követése. Ez persze nem igaz, mégis sokan elhiszik. Hogy értsétek, mire gondolok, elmondok most egy történetet.

Volt egyszer egy középiskolás, ott lakott valahol Jászberény kertvárosi részében, az egyszerűség kedvéért nevezzük Zsoltinak. Nahát Zsoltika nagyon szerette ám a zenét, azon belül is nagy rajongója volt Slash-nek, a nagy gitárosnak. Rongyosra hallgatta a gansz összes lemezét, kitapétázta a szobáját poszterekkel, még a telefonja is a szvítcsájldra csörgött.

De nem volt elég a rajongás Zsoltinak. Egy szép nyári nap, amikor a matek pótvizsgára készülés helyett aznap harmadjára nézte végig kedvenc Slash koncertvideóját úgy döntött, bizony ő is megtanul úgy gitározni, mint kedvence! Már látta is magát, ahogy sírnak a húrok az ujjai alatt, miközben rajongók ezrei hullámoznak előtte boldogságtól félőrülten. A tömegbe persze beleképzelte a harmadik C-s Boglárkát is, akinek domborulatai kitöltötték Zsolti fantáziáját is, meg egy D-s kosaras melltartót. Elképzelte, ahogy Boglárka könnyes tekintettel felé nyúl a tömegből, ő egy forró gitárszóló után hanyagul lenyúl érte, karjaiba veszi, majd a koncert végeztével luxuslimuzinon kettesben távoznak szerelmük kibontakoztatásának irányába.

Meg volt hát a motiváció Zsoltinak, azt nem tudta csak, hogyan is fogjon bele. A 10-15 éven át tartó napi nyolc órás gyakorlás nem tűnt vonzónak, úgy döntött hát, gyakorlatias oldalon fogja meg a feladatot. Maga a gitározás nem lehet nehéz dolog annyira, végül is arról van szó, hogy a megfelelő sorrendben kell fogdosni meg pengetni a húrokat: sokkal fontosabbnak ítélte meg Zsolti, hogy ugyanaz a cucca meglegyen, mint Slashnek. A többi meg már jön magától.

Hosszas internetes kutatás következett, aminek végére Zsoltinak pontos listája volt arról, hogy a híres gitáros melyik dal rögzítéséhez milyen gitárt, milyen előerősítőt, végfokot, effekteket, kábeleket, pengetőt, húrokat használt. Anyagi forrás híján itt véget is ért volna a történet, de szerencsére Zsolti apukája Jászberény legjobban menő használt autó kereskedésének boldog tulajdonosa volt: így nem okozott nehézséget a hárommilliós beruházás. Néhány hét, és már ott is tornyosultak a Marshall falak a pincében.

De Zsolti nem állt meg itt: pontosan megmérte, milyen szöget zár be a játék közben Slash gitárja a vállvonalához képest, szerzett egy cilindert meg napszemüveget, és még a haját is feketére festette és bedaueroltatta.

Végső csapásként pedig megviberezte Boglárkának, hogy

"Gyere át holnap, tolok egy ilyet neked:"

Boglárka vihogva továbbküldte az általa hülyének tartott Zsoltika üzenetét még hat másik barátnőjének, és meginvitálta őket is a bemutatóra. A csajok meg is érkeztek másnap, Zsoltika addigra összedugdosott minden kábelt és pedált, nyakába akasztotta a Gibson Les Paul Standard-ot, fejébe csapta a cilindert, bekészítette a félig üres whisky-s üveget a fal mellé, aztán belecsapott a húrok közé.

Sajnos azonban, ahogy Zsoltin kívül mindenki más számára várható volt, az eredmény így hangzott:

Hiába rázta a fejét metálosan Zsoltika, hiába volt a dauer meg a fekete hajfesték, a lányok a legkevésbé sem lettek lenyűgözve, inkább gyorsan röhögve távoztak. Hiába volt a sok effekt, meg hangfal meg a drága gitár, nem látta meg a fiú Boglárka domborulatait soha, a gitár meg ott porosodott a szoba sarkában, amíg el nem cserélte a gazdája egy használt Jet Skire.

Nahát gyerekek, tudjátok a projektvezető bácsik sokszor úgy vannak a módszertannal, mint Zsoltika Slash gitárjával. Azt hiszik, hogy attól lesz sikeres a projektjük, ha megveszik a legmenőbb projektmenedzsment szoftvereket, beíratnak mindenkit módszertani tréningre, kitömik magukat projektvezetési tanúsítványokkal.

Ahogy gitáros sincs gitár nélkül, úgy nincs jó projektvezető módszertani tudás nélkül sem, de ahogy a jó gitároshoz egy zsák tehetség és szorgalom mellé egy kiskanál jó felszerelés kell, ugyanúgy kell a sikeres projekthez egy zsák kemény munka mellé a kiskanálnyi módszertan! Na kicsöngettek, szervusztok gyerekek, legyetek jók, és a következő projekt kick-off előtt hallgassátok meg a  Welcome to the Jungle-t!"