Új sorozatot indítunk útjára, amelyben megismertetjük kedves olvasóinkat azokkal a nélkülözhetetlen technikákkal, amelyek minden vezető eszköztárában megtalálhatóak, és elengedhetetlenek ahhoz, hogy sikeres menedzserré váljunk vállalatunknál. Elsőként bemutatjuk minden vezetői lépés legalapvetőbbjét, a megoldást, amely akkor is beválik, amikor minden más csődöt mond: az átszervezést.
Nem jönnek a kívánt számok? A dolgozói morál alulmúlja egy betépett lajhár lelkesedési szintjét, a cég hatékonysága alapján a paleolit érában is versenyképességi gondjai akadtak volna? Itt az ideje egy alapvető, mélyre ható, mindenkit érintő átszervezésnek!
Fontos, hogy megértsük: az átszervezés célja nem a hatékonyság vagy az átláthatóság növelése! Az ilyesmikre egy átlagos vállalatnál (különösen egy nagyvállalatnál) vajmi kevés hatással van egy reorganizáció. Ha sikerül is ilyesmi hatást kiváltani a történtekkel, akkor az csak a véletlenek bolondos játékának műve.
Az átszervezés célja az, hogy úgy tűnjön: most valami rohadtul nagy dolog fog történni, és azok, akik a céget vezetik, konkrétan csinálnak is valamit.
Az átszervezés után mindenképpen mindennek máshogy kell működnie, mint előtte. Ami eddig központosítva volt, az mindenképpen váljon decentralizálttá, ami pedig elosztottan működött, kerüljön központi irányítás alá. Ne legyenek osztályok meg főosztályok, legyenek divíziók meg részlegek. Vagy legyenek silók, mert milyen király ha minden terület csak a saját szakterületére koncentrál, illetve Jézusmária szüntessük meg a silókat, mert milyen rossz, ha senki nem vállal felelősséget a teljes termékért!
Ugyancsak nagyon menő egyes dolgok kiszervezése, mások házon belülre hozása. Ne legyen belső informatika, a kórbizniszre kell koncentrálnunk, és költséget kell megtakarítanunk! Azonnal belülre kell hozni az informatikát, nem függhetünk a szállítóktól, és költséget kell megtakarítanunk!
Az átszervezésnek rengeteg előnye van. Fűtőanyaggal látja el a vállalat közösségi kommunikációs vonalait: már hónapokkal előtte el lehet kezdeni róla pletykálni, lehet izgulni, aggódni, találgatni, kit hova mozdítanak el, kinek ki lesz az új főnöke? Amikor megtörténik, izgatottan lehet értékelni az új helyzetet: dolgozni úgysem kell heteken át, nyugodtan lehet az átszervezésre hivatkozva semmit tenni.
Új magas rangú vezető kinevezésekor szinte kötelező érvényű az úgynevezett rituális átszervezés. Ilyenkor az új nagyvezér szimbolikusan szakít az elődje által képviselt múlttal, és ennek bizonyítékaként érkezését követő fél éven belül drasztikusan átszervezi a rábízott részleget, vagy vállalatot. Attól teljesen függetlenül teszi ezt, hogy az jól működött-e vagy sem. Az esemény célja egy spirituális élmény átélése, a múlt elengedése, hiszen az átszervezés után semmi nem lesz már olyan, mint az előző vezetővel volt. Ha a vezetőnek szerencséje van, egy monumentális átszervezés akár egy-két évig is eltarthat, addigra ő pont kitölti az elvárt hivatali idejét, és szorgos méhecskeként röppenhet tovább a következő vállalathoz, beporozni annak átszervezésre éhező bibéjét.
Az az apró hátránya megvan azért a cég átstrukturálásának, hogy azoknak rendesen megnehezíti a dolgát, akik tényleg dolgozni szeretnének a szervezeten belül. Még nehezebbé válik a döntések kicsikarása, folyton olyanokba botlik az ember, akik már nem vagy akik még nem felelősek. Olyanokba, akik hirtelen nem is tudják, mi az érvényes szabályozás. Olyan folyamatokba, amiknek nincs is gazdájuk, vagy nem érnek össze. De csüggedni ilyenkor sem kell, mert úgyis hamarosan érkezik a következő átszervezés...
