Az egész a nagyvállalati riportolási rendszer miatt van.

De nem csak az, hogy hiába kéred, nem jön az ember. Az is, hogy miért nem tud senki arról, hogy te már fél éve szóltál arról a rohadt nagy kockázatról, hogy egy veszélyeztetett terhes nő a projekt egyetlen üzleti elemzője. Meg hogy hiába jelzed hétről-hétre, hogy nem lehet úgy bevezetni az új CRM rendszert, hogy nem tudja a cég, hogyan szegmentálja az ügyfeleit. És ettől persze semmilyen specifikáció nem véglegesíthető hat hónapja.

A sokszintű, aggregációs jelentési rendszer felzabálja a lényegi információkat, a résztvevők a saját céljaira torzítják a tartalmat, az egyéni érdekek megfojtják a kollektív célokat.

Mert hát mi is egy hétköznapi erőforrás igény sorsa általában?

1. lépés: a probléma felüti ocsmány fejét

Hiába kínlódik a csapat, hiába túlóráznak a Biszbasz projektben, jól látszik, hogy a csillagháborús üzleti igényektől terhelt adattárház kapcsolati modul nem fog elkészülni az üzleti igények rohamos bővülése miatt akkor sem, ha a következő fél év minden hévégéjén bespeedezve dolgozik az egész csapat, világháborús német indulókat hallgatva. Jön a heti projektstátusz ideje, becsülettel el is mondja a fejlesztési csapat vezetője a projektvezetőnek, hogy:

"Úgy látjuk, hogy kell még legalább négy ember két héten belül, és legalább három hónapig a projekten kell lenniük, de leginkább a projekt végéig itt kéne maradniuk, ha jót akarunk. Különben tutira nem készülünk el."

2. lépés: a felvetés csiszolódik

A projektvezető bólogatva jegyzetel, érzi a vesztét, meg is tesz minden tőle telhetőt. A Biszbasz projekt emlékeztetőbe belekerül a következő:

"Kiemelt kockázat: az adattárház modulhoz nincs elég erőforrás, szükség lenne plusz négy emberre három hónapig"

Az emlékeztető kiküldésre kerül a projektszponzoroknak, PIB tagoknak, level 4 vezetőknek, szakterületi felelősöknek, akinél az üzenet gyorsan besimul a már mailbox-ukban található 4325 olvasatlan levél ragacsos masszájába.

3. lépés: egy apróbb torzulás

A mondat elhangzik a heti PMO megbeszélésen, ahol az összes projektvezető elmondja az összes sirámát a projektiroda vezetőjének. A két órás megbeszélés jelentős része a projektirodás kávégép használati szabályainak megvitatásával telik. A projektek témáira így kevés idő jut, a projektiroda vezetője a Biszbasz projetre jutó másfél perc alatt pedig éppen az üvegfalú tárgyaló előtt ellibegő 26 éves irodista Juditka domborulataival van elfoglalva, így a jegyzeteibe az kerül be:

"Biszbasz, +3 ember, 4 hra, projekt zöld"

4. lépés: kicsit vágjuk meg

A PMO vezető a projektvezetőktől kapott adatok alapján összeállítja a projektek erőforrás igényére vonatkozó tervet, amely siralmas képet mutat: 8 programozóra, 12 tesztelőre és 4 üzleti elemzőre lenne még szükség. 

"Ez túl sok, eszkalálnom kell... de sosem fog átmenni, a szponzorok kicsinálnak... kicsit vágjuk csak meg ezeket a számokat... 10-20% ide vagy oda, nem számít, úgyis mindenki túlbecsüli az igényeket folyton..."  - gondolja, majd elegánsan lefelé kerekíti a számokat 4 programozóra, 8 tesztelőre és 2 elemzőre. A számok a konszern szintű jelentés divízióra vonatkozó celláiba kerülnek.

A 23 futó projektből 17 "zöld" státuszt jelentett, így a projekt portfólió státuszát magabiztosan "zöld"-re állítja.

5. lépés: magas szinteken

A konszern szintű jelentés a board elé kerül ellenőrzésre, ahol a board tagok kidagadó nyaki erekkel visítva állapítják meg, hogy indokolatlan ennyi embert kérni a futó projektekhez, amikor azok általános státusza rendben van. Különben is nehéz időket élünk, válság van, ja már nincs, de majd lesz megint, mondják. A divízió szintű erőforrás igényeket megfelezik, és a költségmegtakarítási folyamatban éppen aktuális telephelybezárások engedélyeztetésére koncentrálnak.  

6. lépés: túl a csúcson

A külföldi anyavállalatnál a magyar vezérigazgató izzadva próbálja elkápráztatni hallgatóságát a stratégiai telephelybezárások sikereivel. A cégnél jelentkező erőforrásigényéről a probléma marginális jellege miatt szót sem ejt, ("minek fárasszam őket néhány ember felvételével, csak idegesek lesznek...") viszont hosszasan ecseteli az előző negyedév biztató értékesítési eredményeit, amelyek 3,4%-kal meghaladják a várakozásokat. A hallgatóság tompa apátiába süllyedve hallgatja a számára teljességgel érdektelennek tűnő mondatokat.

"3,4%?" - gondolják - "csukott szemmel a háromszorosát hoznám, ha én lennék ott, nem ez a tapír." - majd ásítva elfogadottnak minősítik az aktuális beszámolót.

7. lépés: a végkifejlet

A külföldiek elmondják a magyar vezérnek, aki megírja a divízióigazgatónak, aki elmondja a PMO vezetőnek, aki megsúgja a projektvezetőnek, aki közli a csapatvezetővel, hogy a magas szintű prezentáció mennyire jól sikerült. 

"A három izé négy ember, akit kértél?" - mondja a projektvezető a csapatvezetőnek - "ja, asszem arról most nem sikerült dönteni, de ne aggódj, kiemelt kockázatként fogom jelezni a jövő heti riportban!"