Csodálatos útjára indult ma éjjel a Télapó, hogy boldogságot, örömet és apró ajándékokat csempésszen milliónyi gyerek otthonába. Mai rohanó világunkban azonban ő sem egyszerű kis papírlistával felszerelkezve járja a világot: az ajándékok szétosztása egy igen komoly projektté nőtte ki magát, amit évről-évre sikeresen hajt végre a Mikulás.

Blogunk különleges kapcsolatain keresztül sikerült bennfentes információkat szereznünk, és így most büszkén tárjuk elétek a Télapó 2015-ös ajándékosztási projektjének történetét, amely projektmenedzsment szempontból is rengeteg tanulságot tartalmaz. Lássuk hát, hogyan dolgozik a Mester!

2015. január - április

A Mikulás a 2014-es projektje fáradalmait piheni ki egy norvég szanatóriumban. A kezelések során nyugtató- és izgatószer függőségétől próbálják megszabadítani, valamint haragkezelési csoportterápiára jár egy finn bíróság ítélete miatt. A büntetést amiatt szabtak ki rá, hogy előző évben az ünnepi hajrá egy feszült pillanatában egy szaloncukros zsákkal nyolc napon túl gyógyulóra verte bal kettes rénszarvasát.

2015. május 17.

A 2015-ös Mikulás Projekt projektnyitó megbeszélése. A Télapó kiegyensúlyozottan, magabiztosan ismerteti a projekttervet, mely szerint idén végre minden gyerek és felnőtt időben, az előirányzott költségkereten belül és megfelelő minőségben megkapja december 6-án reggelre az ajándékát, az egész világon. A siker záloga szerinte egy vadonatúj Manóütemező és Ajándéklogisztikai Rendszer (MAJ-R), aminek a bevezetése már folyamatban van, és a tervek szerint nyár végére üzembe áll. A rendszer szállítója szerint az új rendszerrel a manókihasználtsági mutatók 30-50%-kal javíthatók, az ajándékok regionális és lokális elosztása pedig teljesen automatizálható.

A meetingen jelen vannak a meghatározó játékgyárak vezérigazgatói, az ENSZ gyermekügyi bizottságának elnöke mint stakeholderek. Látogatóként ugyancsak beült az eseményre a húsvéti nyúl, aki már túl van az idei húsvéton, és okoskodó megjegyzésekkel terheli a tárgyalást, próbálván kiemelni saját menedzsment képességeit a Télapóéhoz képest.

2015. július 5.

A Mikulás Projekt irányító bizottsági ülése, ahol véglegesítésre kerülnek az idén előnyben részesített játékgyárak. A Télapó magabiztosan előadja saját, hosszas kutatáson alapuló listáját, amely a gyártók objektív költség-minőség-szórakoztató készség szempontrendszer szerint készült tízes toplistáját tartalmazza. A gyártók képviselői azonnal ízekre szedik a listát, telefonon még a Disney vezére is bejelentkezik. Ő üvöltve tudatja a Télapóval, hogy amennyiben ha nincs starwars-os ajándékgyártó a top 10-ben, akkor beszünteti a Rudolf Közhasznú Alapítvány támogatását, és "Rudolf mehet majd zuzmót zabálni a k**va tundrára".

Az egyik orosz játékgyártó érdekcsoport képviselője egyértelművé teszi, hogy elvárják a kínai leányvállalat csoportjuk bevonását a csomagolási folyamatba. A Télapó tiltakozni próbál a köztudottan gyenge minőséget szállító cégcsoport ellen, mire az orosz tárgyalópartner egy fekete terepjáró nyitott csomagjának fényképét teszi az asztalra. A csomagtartóban szigetelőszalag, kötél és csontfűrész fekszenek hanyagul bedobálva, űrtartalom tekintetében pedig jól láthatóan alkalmas a Télapó méretesebb idomainak befogadására is.

A beszállítói lista ezek után gyorsan véglegessé válik, az orosz fél teljes megelégedésére.

2015. szeptember 14.

A Télapó finnországi központjában a Mikulás Projekt csapata válságtalálkozót tart. A Manóütemező és Ajándéklogisztikai rendszer éles indulása beláthatatlan távolságba került, miután a szállító által dobozosnak nevezett szoftvertermékről döbbenetes tények derülnek ki. A megoldás alapját valójában egy türkmén cipőgyár gyártásirányítási rendszere adja, melyet pakisztáni, nagyrészt stackoverflown nevelkedett programozók gyaláztak használhatatlanra, testreszabás címszóval. A rendszer bevezetését bizonytalan időre befagyasztják, a Télapó azonnal válságstábot állít fel néhány senior manó vezetésével a krízis kezelésére.

2015. szeptember 26.

A manók vezette válságstáb bemutatja a kríziskezelési tervet. A fellépő munkaerőhiányt manók híján 80 busman vendégmunkással javasolják kezelni, a véghatáridőt pedig december 6. helyett február 15-re szeretnék eltolni. A Télapó üvöltve zavarja szét a senior csapatot a terv hallatán, rénszarvasürülékhez hasonlítva őket. Az alternatív megoldások helyett világossá teszi: a határidő kőbe van vésve, mostantól mindenki hétvégézik, a napi munkaidőt pedig nyolcról tizenegyre emeli.

2015. október 10.

Projekt irányító bizottsági ülés. A Télapó nem tudja tovább takargatni a projekt nyilvánvaló csúszását a beszámolója során. Az egyik játékgyár konzorcium vezetője bedobja a szokásos mentőtervet, miszerint az véghatáridőt bővítsék ki egy december 24-i második fázisos ajándékosztással mégpedig a Jézuska Zrt mint konzorciumi partner bevonásával. A Télapó megszégyenülve távozik, az irodájába visszaérkezve 13 órára emeli a napi normát.

A normaemeléssel szembesülő manók közül többen sztrájkot kezdeményeznek, felmondással fenyegetőznek. A Télapó ügyvédje gyorsan megjelenik a háborgó társaságban, szándékos károkozással való pereléssel fenyegetőzik, majd békülékeny hangnemet megütve folytatná a tárgyalást, amely azonban váratlanul félbeszakad, amikor híre megy, hogy egy végsőkig kimerült manó a puncsos tálba próbálja fojtani magát. Szerencsére sikerül meggátolni a tragédiát, a társaság morózusan szétszéled, a munka folytatódik. "Csak munkaügyi pert ne..." - nyögi a Télapó, miután magára zárta irodája ajtaját, és előkeresi a tavalyról megmaradt nyugtatótablettáit.

2015. november 25.

A készülődés hajrája. Az ajándékok jelentős része becsomagolva áll már, amikor a Washington Post botrányos címlapsztorit hoz le a Smaragdhercegnő című aktuális Disney rajzfilm férfi főszereplőjét szinkronizáló Hansjörg Steingriksson svéd színészről. A cikk szerint néhány hete Steingriksson bedrogozva betört egy new york-i áruház játékosztályára, majd meztelenre vetkőzve szexuális aktusba próbált bonyolódni egy életnagyságú Donald Kacsa bábúval.

Az eset nyomán a Disney azonnali hatállyal visszahívja az összes Smaragdhercegnővel kapcsolatos játékot. A Télapó számára ez az ajándékok negyedének cseréjét jelenti: az orosz játékgyár képviselője gonosz vigyorral ad ajánlatot az általuk gyártott "Oleg a vérmedve" babákra a hiány pótlására, a sürgősségre való tekintettel a megszokottnál 40%-kal magasabb áron. A Télapó könnyes szemmel elfogadja az ajánlatot, és beül Télanyóval együtt a csomagolósorra a munkától önkívületi állapotban levő manók közé.

2015. december 6.

A szán készen áll, az ajándékok bekészítve, a Télapó indulásra készen áll. A bal kettes rénszarvas az utolsó pillanatban pánikrohamban tör ki, amikor rátörnek a tavalyi erőszakos emlékek. Az állat vinnyogva elvágtat az éjszakába, pótolni csak Blökivel, a Télapó bernáthegyijével sikerül, akinek a tökéletes illúzió kedvéért műanyag szarvakat ragasztanak a homlokára.

Az ajándékok kiosztása már gördülékenyen telik, az egyetlen incidens a kanadai légierő gépeivel történik, akik külföldi agressziónak befogják a szánt, és figyelmeztető lövéseket adnak rá: a nehéz helyzetből a Télapó másfél tonna szaloncukor papír levegőbe szórásával szabadul, amellyel megzavarja a támadó gépek radarrendszereit.

2015. december 8.

Projektzáró megbeszélés. A Télapó kiosztja a bónuszokat az osztályvezető manóknak, megteszi Télanyót a panaszkezelési osztály főnökének. Utolsó mozzanatként ügyvédjével megfogalmaztatja a jogi lépésekről és kötbérezésről szóló levelet a csődöt mondott Manóütemező és Ajándéklogisztikai rendszer szállítójának. Majd elégedetten hátradől, nagyot kortyol a sorozatos elvonókúrák ellenére újra előkerült másfél literes vodkás üvegéből, és azt gondolja:

"Soha rosszabb Mikulás projektet!"