Visibility Man bemutatása óta tudjuk, hogy a szuperhősök nem csak a képregényekben meg az amerikai filmekben szerepelnek, hanem közöttünk járnak az informatikai projektekben természetfölötti erőkkel megáldva.

Ezek a csodálatos hősök alkotják az IT Szuperhősök Ligáját, akik között különleges helyet foglal el egy elszánt harcos, akinek barázdált vonásait a kegyetlen sors metszette sok ezer órányi kódolás során, aki örökös magányos farkasként rója az IT projekteket: bemutatjuk Lone Codert!

Származás

Lone Coder egy egészen átlagos lengyel kisfiúként kezdte földi pályafutását, aki Kristof Walszkievic néven látta meg a napvilágot, jómódú értelmiségi pár egyetlen gyermekeként. A kis Kristof visszahúzódó, csöndes személyiségű óvodásként különös érdeklődést mutatott a műszaki témák iránt: autós és kalózos játékok helyett inkább órákig elmélyülten játszott az óvoda sarkában az ott található játék laptoppal.

A kisfiú élete azonban hétéves korában drámai fordulatot vett. Kristof édesapja az ázsiai országok nagy rajongójaként úgy döntött, negyvenedik születésnapját egy távol-keleti körutazással szeretné megünnepelni. A család hosszas készülődés után belevágott az utazásba, amely azonban végzetesen megpecsételte mindannyiuk sorsát.

A körút második hetének harmadik napján a terveknek megfelelően a kis Kristof és szülei felszálltak a Japan Airlines 3445-ös járatára, amely Tokióból a Jangce partján fekvő Csungking városába tartott. A gép máig tisztázatlan okból lezuhant Hupej tartomány vad, hegyekkel tarkított vidékén: a hatóságok két hétnyi megfeszített munka után lezárták a túlélők keresését, és hivatalosan mind a 233 utast és a 12 főnyi személyzetet halottnak nyilvánították.

Kicsin múlt, de a jelentés tévedett: a katasztrófa egyelten túlélője az akkor hétéves Kristof Walszkievic volt, aki két ülés közé bújva csodával határos módon túlélte a repülőgép hegyoldalba csapódását. A kisfiú sokkos állapotban, de sértetlenül mászott ki a roncsok közül.

Óriási szerencséjére a repülőgép a Hszincsien-Wu hardvergyártó konszern teljesen automatizált gyárai mellett nem sokkal zuhant le, és másfél napnyi bolyongás után Kristof rátalált az egyik ilyen monumentális üzemre. A létesítmény teljesen automatizált jellege miatt emberi felügyeletet nem igényelt, mind a gyártási, mind a szállítási folyamatot robotok vezérelték. A humán személyzettel nem rendelkező gyár ideális búvóhelynek bizonyult az egyébként is visszahúzódó, és a katasztrófa miatt még mindig zavart lelkiállapottal rendelkező fiúnak. Hetek, hónapok, majd évek teltek el, a fiúból kamasz, majd fiatal férfi lett, de ő még mindig nem hagyta el a gyárat, amely a teljes világot és az otthonát jelentette. Az emberek nélküli, gépek dominálta környezetben Kristof egyre inkább az őt körülvevő robotokkal, számítógépekkel kezdett érzelmi kötődést kialakítani, és teljesen elidegenedett a fajtársaival való kapcsolatfelvétel gondolatától, valamint a ördögi programozási ismeretekre tett szert.

Magányos éveinek a Hszincsien-Wu konszern kártyavárszerű összeomlása vetett véget. A gyár elektromos hálózatát egyik napról a másikra lekapcsolták, a gépek, a futószalagok megálltak. A sötét helyiségekben bujkáló férfit a gépek leszerelését végző csapat találta meg. Az ekkor 19 éves Kristof emberi beszédre alig emlékeztető hörgésekkel kommunikált, és nyüszítve bújt a sarokba az őt felfedező döbbent csapat lámpáinak fénykörében.

Első megjelenés

A férfi több hónapnyi szanatóriumi és pszichológiai kezelés után egy rehabilitációs program keretein belül került vissza a lengyel társadalomba, ahol egy lámpagyár informatikai rendszergazdájaként helyezkedett el. A sok éves elszigeteltség alatt Kristof emberfeletti képességeket fejlesztett ki az ember-gép kommunikáció terén, és a munkába állása utáni második hét végére operációs rendszer szintig újraprogramozta a lámpagyár teljes gyártásirányítási rendszerét.

A döbbent tulajdonosok hitetlenkedve álltak az egyik hétvégéről a másikra megháromszorozódott kapacitású üzem előtt. A menedzsment az éppen aktuális havi termelési értekezleten ki szerette volna tüntetni a "Hónap Dolgozója" díjjal Walszkievic-et, aki azonban képtelen volt elviselni a rá irányuló kitüntetett figyelmet: pánikban tört ki, amikor a neve elhangzott az üzem dolgozói előtt, majd üvöltve kirohant a teremből.

Az eset nyilvánosságra kerülése után a férfit egy nagy hírű informatikai cég vette szárnyai alá, ahol lassan ráébredt különleges képességeinek erejére. A cégnél eltöltött néhány év alatt programozói tudása emberfelettivé fejlődött, és hihetetlen erőfeszítéssel sikerült kiépítenie magában a képességet más emberek közelségének rövid ideig tartó elviselésére. Walszkievic ereje teljében elhagyta a vállalatot, és eldobta saját korábbi énjét is: a világ azóta Lone Coder néven ismeri.

Tulajdonságok

Lone Coder legszívesebben fejlesztőként csap le olyan IT projektekben, ahol komoly büdzsével új rendszerek készülnek. Ínséges időkben, csak a legvégső esetben fanyalodik rá mások által írt rendszerek módosítgatására. Lehetőség szerint kerüli az open office jellegű munkatereket, sokkal nagyobb valószínűséggel találkozhatunk vele zárt, egyszemélyes irodákban. Asztalát jellemzően papírfecnik, kólás és pizzás dobozok borítják: ez a két alapvető táplálék tartotta életben a kínai üzemben töltött évek alatt, és különlegesen módosult agya a mai napig sem működőképes ezek nélkül.

Munkáját észrevétlenül végzi, gyors és látványos kezdeti eredményeit azonban csak arra használja ki, hogy elaltassa a gyanútlan megrendelők és menedzserek figyelmét. Naív környezete legtöbbször csak akkor veszi észre, hogy Lone Coder átvette a hatalmat a készülő rendszerek fölött, amikor már túl késő. Gyilkos hatalmával visszaélve attól a pillanattól kezdve szadista élvezettel utasít vissza üzleti igényeket és hibajavítási felkéréseket, vagy végez kénye-kedve szerinti funkcionális módosításokat.

Alapvető célja saját felsőbbrendűségének bizonyítása: áldozatait addig nem engedi ki a markából, amíg el nem éri a projekt főarchitekti pozícióját, és így technikai élet és halál urává nem válik.

Különleges erők

Lone Coder több különleges képességet is kifejlesztett, amikkel valóságos műszaki géniusszá nőtte ki magát:

• Keretrendszer Csapás: Lone Coder tetszőleges informatikai projekt bármely fázisában képes saját gyilkos Keretrendszerének bevetésére, amely sokszorosan egymásba ágyazott, dinamikus, típusmentes adatszerkezetek, önmódosító kódrészletek és az operációs rendszer saját memóriakezelési stratégiáját is felülíró modulok iszonytató egységéből áll. A Keretrendszer első ránézésre könnyű módosíthatóságot és rugalmasságot ígér, de bevetésével az áldozatul esett szoftver végleg Lone Coder hatalmába kerül.
  
  
• Érthetetlen Algoritmus Támadás: Ha sarokba szorítják, Lone Coder azonnali ellentámadásként ezernyi helyen képes a fejlesztett, akár több millió soros szoftver algoritmusaink kicserélésére. Az új kódrészletek bár nem változtatnak a rendszer működésén, teljesen érthetetlenek és felfoghatatlanak a hétköznapi halandók számára, így azokat módosítani is kizárólag Lone Coder tudja, sakkban tartva ellenfeleit.
  
  
• Elbizonytalanító Vértezet: A férfi különleges erejét egy saját fejlesztésű, nanotechnológiás high-tech vértezet is erősíti, amely a külső szemlélő számára egyszerű linuxos pólónak tűnik. A vérzetet folyamatosan tudatmódosító hullámokat bocsájt ki, amely sugározza viselője mindenki fölött álló műszaki képességeinek képzetét. Technikai kérdésekben hozott kinyilatkoztatásai megfellebbezhetetlenné válnak, ellentmondást nem tűrően kerülnek azonnal bármilyen fórumon elfogadásra. 

Gyengeségek 

A Lone Coder által okozott kegyetlen pusztításnak két lépéssel lehet véget vetni: az első a számára elengedhetetlen folyamatos kóla-pizza bevitel megakasztása. Módosult agyi struktúrája így képtelenné válik a különleges képességek gyakorlására, Lone Coder ebben a legyengült állapotban képtelenné válik az ellenállásra, és bevihetjük a végső csapást: meg kell bíznunk egy prezentáció megtartására, legalább 25 ember előtt.

A feladat pánikkal tölti majd el a meggyengült férfit, csökevényes kommunikációs és társas interakciós képességei mellett a helyzet elviselhetetlen teherként nehezedik rá. Az egyetlen kiút számára ilyenkor a menekülés: nagy valószínűséggel felmondás nélkül távozik a projektünkből majd. Az általa okozott kár ettől persze nem enyhül, elveszett rendszereinknek búcsút mondhatunk, de legalább a további károkozást megfékezhetjük.