A Titanic elsüllyedése modern korunk egyik legdrámaibb katasztrófája volt. Blogunkon most rekonstruáljuk a tragédia utolsó óráit, amelyből egyértelműen kiderül: nem egyszerű emberi, hanem menedzsment hibák egész sorozata vezetett az emberéletek ezreit követelő eseményhez. A halottak iránti tiszteletből a szereplők neveit megváltoztattuk, de ezen túl az utolsó vészterhes percek minden mozzanatát tökéletes történelmi hűséggel tárjuk elétek.

1912. április 15. 22:52, Titanic

Jenkins navigációs altiszt lélekszakadva ront a kapitányi hídra.

- Kapitány úr, kapitány úr! Azonnali jelentenivalóm van!
- Jenkinks, nem látja, hogy éppen Hajóirányító Bizottsági Ülésünk van?? Nagyon jól tudja, hogy ilyenkor az utunkkal kapcsolatos legfontosabb kérdéseket tárgyaljuk meg a vezető tisztekkel.
- De uram, a megfigyelőállásokból jelentették, hogy…
- JENKINS!! Ha jelentenivalója van, készítse elő a szokásos hajóstátusz jelentést, és nyújtsa be írásban. Végeztem! Kifelé!!

Jenkins navigációs tisztet kikísérik a hídról.

23:14
A navigációs tiszt idegesen, kapkodva kitölti a hajóstátusz jelentést, amiben röviden összefoglalja, hogy a megfigyelőállások egyöntetű jelzései szerint a Titanic 50 percen belül jéghegynek fog ütközni. A megfelelő pontokon a jelentést “AZONNALI ELBÍRÁLÁSÚ” és “KRITIKUS” jelzőkkel látja el, majd visszatér a hídra, ahol időközben véget ért a HIBÜ (Hajóirányító Bizottsági Ülés). Smith kapitány nem tartózkodik a hídon, helyette Müller első tiszt van szolgálatban, Jenkins késlekedés nélkül hozzá fordul.

- Uram, azonnali jelentenivalóm van, a megfigyelő...
- Lassabban, lassabban Jenkins. Először a hajóstátusz jelentést szeretném látni.
- Íme, uram! - nyújtja át remegő kézzel az altiszt a papírt.
- Mi ez, Jenkins?? Viccel velem? Hol van erről a gépház és az élelmiszer ellátó egységek ráfordításjelentése??
- Uram, az a helyzet, hogy kritikus szituációban vagyunk, és a szabályzat szerint ilyenkor eltekinthetünk a teljes körű státuszjelentés benyújtásától.
- Óvatosan a kifejezésekkel, Jenkins! Jól tudja, hogy milyen fontos ez az út a társaságnak, a kritikus szót nem szeretném meghallani. Maga is jól tudja, hogy az igazgatóság egyhangú elvárása az, hogy a hajó késés nélkül megérkezzen New Yorkba, és mi a legjobb úton haladunk efelé. Nem kell fölöslegesen pánikot kelteni.
- De uram, a jelentésben is megírtam, hogy a megfigyelőállások szerint egyenesen egy óriási jéghegy felé tartunk!
- Figyeljen, látta maga ezt a jéghegyet?
- Nem uram, de a megfigyelő...
- Akkor meg mit ugrál itt nekem? Ma este homár van vacsorára, a kapitány kedvence, egy ilyen nehezen értelmezhető probléma miatt nem szívesen zavarnám meg őt evés közben. Hatáselemzést készített a várható kockázatokról?
- MIT? Dehát ha nekimegyünk, elsüllyedünk! Mind meghalunk!
- Ne vicceljen már, ilyen pongyola fogalmazással sosem tudunk a HIBÜ-ből döntést kicsikarni. Menjen el, dobjon össze egy prezentációt a látható kockázatokról, tegyen bele néhány javasolt ellenintézkedést, én meg akkor - ha tényleg ilyen fontos a dolog - összehívom a bizottságot! Gyerünk, ez parancs!

23:30
HIBÜ ülés, Jenkins altiszt prezentációja véget ér.
- Jenkins, szórakozik velünk? Ezért kellett otthagynom a homáromat?? - kérdi elfúló hangon Smith kapitány
- Uram, azért bátorkodtam, mert a megfigyelőállások észleléseit jómagam is megvizsgáltam, és egyértelmű, hogy egy XL osztályú jéghegy felé tartunk, és amennyiben nem végzünk azonnali korrekciót...
- Mégis, hogy érti, hogy korrekciót? Mi a pontos javaslata? A prezentációjában egyáltalán nem tért ki a kockázatelkerülő intézkedések költségvonzatára. Hogyan hagyjuk jóvá erőforrás- és ütemterv nélkül ezt az egészet? - kérdi Smithson pénzügyi tiszt.
- Nos uram, gondoltam, hogy mivel az egész hajó elsüllyedését kockáztatjuk, semmilyen elkerülő intézkedés nem lehet túl drága.
- Nananana azért ne egyszerűsítsük le ennyire a dolgot. A befektetők ezt biztosan egész másképp látják. Egyébként meg fölösleges végletekkel riogatnia! Ez az anyag félkész, ez alapján hogyan hozzunk érdemben döntést?
- Így igaz Jenkins, kapja össze magát! Csináljon egy normális megtérülés számítást, lehetőleg kérjen be ajánlatot néhány külső szállítótól!
- De uram, erre most már tényleg nincs idő, 20 perc múlva a jéghegynek ütközünk, ha nem csinálunk valamit!
- Még magának áll feljebb?? Ha maga szerint ennyire fontos ez, akkor csinálja meg érthetően az igazgatósági javaslatot, definiálja pontosan mit ért jéghegy vagy mi alatt, legyen benne világos költségterv, és az Isten szerelmére, NE A TAVALYI PREZENTÁCIÓS SABLONT HASZNÁLJA!!

23:40
A Titanic hatalmas csattanással jéghegynek ütközik.

23:47
Második HIBÜ ülés, a menedzsment Jenkins prezentációját várja unottan a kissé megdőlt hídon, az elektromosság ki-kihagy, a fedélzetről sikolyok szűrődnek be a helyiségbe.

- Na gyerünk Jenkins, vágjon bele, remélem nem tart sokáig - mondja Smith kapitány fintorogva.
- Uraim - kezdi Jenkins drámai hangon - a katasztrófa megtörtént, azonnal meg kell kezdenünk a mentési munkálatokat!
- Mi? Most ez már a kockázatelemzés? - kérdezi a gazdasági első tiszt
- És mi van a kért költségtervvel?? - veti fel vörösödő fejjel Smith kapitány
- Hát nem értik? Süllyed a hajó! Azonnal menekülnünk kell!!! - kiabálja magából kikelve Jenkins
- Eddig nem volt képes egy normális vezetőségi anyaggal előállni, most meg magának áll feljebb?? Fél órával ezelőtt még valami jéghegyről hadovált, azzal mi van? Most kikerüljük, vagy ne? - kontráz a személyzetis főtiszt.
- Javaslom, készítsünk egy összefoglaló státuszriportot az eseményekről a társaság számára, amiben jelentjük az eseményeket, megjelöljük a felelősöket. Ez esetben természetesen magát, Jenkins. A hajó általános státuszát én rendületlenül zöldnek látom, erről nem nyitok vitát, nincs kedvem a bónuszomat kockára tenni - zárja le a vitát Smith kapitány.

Jenkins sikítva kirohan a hídról. Smith kapitány töprengve utána néz, majd végül így szól:
- Nézzenek utána, Jenkins mikor volt utoljára vállalati kommunikációs és asszertivitás tréningen! Úgy látszik ideje lenne, hogy összeszedje magát. Uraim, mára végeztünk!