Bizony a nagyvállalati életben sokszor az apróságnak tűnő dolgok is nehezen mennek, hiába a sok dolgos kéz és a töménytelen jóakarat. A következő történetünk jól példázza, hogy a céges információk, feladatok és folyamatok dzsungelében mennyire nem könnyű kiigazodni, és hogy néha mennyire sokat segítene helyettük egy csipetnyi rugalmasság és józan ész.

Lássuk hát, hogy is szerzett magának Józsi fikuszt a munkahelyére!

0. nap
K. József 47 éves üzleti elemző hosszú hónapok vívódása után úgy dönt, életközepi válságtól és huszonöt évnyi nagyvállalati tipródástól tépett munkahelyi morálját megpróbálja a munkakörnyezetének javításával felvirágoztatni: ő bizony szeretne egy szobanövényt, egész pontosan egy fikuszt az asztalára. Csoportvezetőjéhez fordul reménnyel szívében, aki biztosítja Józsit: utánanéz, kieszközöl, s ha kell, feleszkalál.

Hat nappal később
A csoportvezető örömhírrel érkezik: a cég HR részlege éppen dolgozói elégedettségi felmérést tervez, amelyben fontos szerep jut majd a munkakörnyezetnek is, így Józsinak hivatalos formában is lehetősége nyílik kifejezni fikusz iránti vágyát. A buzgó kolléga hosszasan ecseteli a felmérés fontosságát, a vállalat iránti elkötelezettségre gyakorolt kiemelkedő hatását, majd boldogan távozik.

Két hónappal később
Hosszas csönd után a belső vállalati portálon végre meghirdetésre kerül a dolgozói elégedettségi felmérés, amely nyolcvan kérdésből áll, és részletesen boncolgatja a dolgozók felettesükhöz fűződő viszonyát, valamint a vállalat iránti lojalitásukat. A munkakörnyezetre csak a hetvennyolcadik kérdés vonatkozik, miszerint:

"A céges munkakörnyezet számomra A) messzemenőkig megfelelő és motiváló B) kimondottan motiváló és kielégítő C) jelentősen motiválóbb, mint egy olyan helyen, ahol nem lenne ennyire motiváló"

Józsi hosszas töprengés után a C választ adja, majd a kérdőív végén található általános megjegyzés mezőbe bátortalanul beírja, hogy "A munkakörnyezettel elégedett vagyok, de örülnék egy fikusznak".

Két héttel később
Bár Józsi már türelmetlenül várja, sem a felmérés eredménye, sem a fikusz nem érkezik meg, viszont a részleg igazgatója újabb felmérést hirdet, "Hallasd a hangod, figyelünk rád, fontos vagy nekünk!" címmel. A kérdések között nem szerepel munkakörnyezetet firtató kérdés. Józsi reményvesztetten kitölti a kérdőívet, majd pótcselekvés jelleggel másnap beviszi egy aranyozott képkeretben az otthoni kaktuszának fényképét. Amikor senki sem hallja, beszélget is kicsit a fényképpel.

További öt hét múlva
Józsi egy motivációról és önmegvalósításról szóló könyv elolvasása után vakmerő lépésre szánja el magát: a közeli virágüzletben vásárol egy kisebb méretű fikuszt, és úgy dönt, beviszi magával az irodába. A növénnyel azonban csak a földszinti liftekig jut, ahol három kemény kötésű biztonsági ember feltartóztatja, és a növénybehozatali engedélyét követelik.

Hősünk ilyenről még csak nem is hallott, mire az időközben a konfliktus színterére érkezett biztonsági főnök felvilágosítja, hogy a belga anyavállalat szabályzataival és a hatályos járványügyi szabályokkal összhangban a cég területére csak a hivatalos engedélyezési procedúrán átesett organizmusokat lehet behozni. A fikusz a nyolcadik emeleti karanténba kerül, ahol Józsi hetente háromszor látogathatja, de direkt kontaktust nem létesíthet vele az engedélyeztetési folyamat végéig. A végletesen csüggedt férfi a "Tartani fogjuk a szabályzatban meghatározott határidőket" választ kapja, amikor növénye esetleges szabadulási időpontjáról érdeklődik.

Két héttel később
Józsi asztalához két overallos munkás érkezik egy hatalmas terráriummal reggel fél 10 körül. Azt mondják, hogy a hónapokkal korábban végzett HR felmérés eredményeként jöttek a Józsi munkakörülményein javítani. A terráriumban két zsibbadt teknősbéka fekszik, a döbbent férfinak pedig gratulálnak, hogy az első között részesülhet a program konkrét eredményeiből. Józsi tiltakozása ellenére a két férfi elhelyezi a terráriumot az asztalon, aláíratják a teknősátadás-átvételi jegyzőkönyvet, majd emlékeztetik Józsit, hogy feltétlenül jelentkezzen a jövő héten induló vállalati hüllőápolási webináriumra, aki rettegve rákeres az interneten a teknősök étrendjére, remélve, hogy nem esznek fikuszt.

Hét nap múlva
Megérkezik a növény engedélyeztetési folyamatának eredménye Belgiumból, a növény íróasztalon történő elhelyezését részben engedélyezik csak, globális irányelvekre hivatkozva. Így a fikuszt délután 13:00 és 16:00 óra között lehet az asztal tetején tartani, az ezen kívüli időszakban az asztal alatt, egy erre a célra rendszeresített papírdobozban. Józsi jobb szeme kontrollálhatatlanul rángatózni kezd a hír olvasására, de elindul kiszabadítani növényét a karanténból.

Fél órával később
A fikusz végre K. József íróasztalán áll, gazdája elégedett tekintetében fürödve. Az irodában csend honol, a kora délutáni napfény megcsillan a leveleken, a teknősök sem mozdulnak, és Józsi egy pillanatig boldog.

De a pillanat tovaszáll, amikor a szomszéd asztalnál ülő Etelka irigységtől fortyogva megszólal: "Egyesek nagyon jól fekszenek a főnöknél, hogy teknőst ÉS fikuszt is kaptak!"