Mikor az első multi hetek után már épp beleszoktunk a jól fizető semmittevésbe, jobb, ha felkészülünk az események biztosan bekövetkező fordulatára. Egy nap, amint épp lóbáljuk lábunkat a nagy multi állóvízben, a délibábos horizonton megjelenik főnökünk, emberi vagy virtuális (emailes) valójában azzal a nem titkolt szándékkal, hogy javítson kihasználtsági arányunkon az első nekünk szánt feladattal.

Mosolya nem őszinte, de a miénk se lesz az, amikor megtudjuk, hogy egy könnyed ráhangolódó gyakorlat, betanuló jellegű szárnypróbálgatás helyett élesben kell tüzet oltanunk a cégnél védőfelszerelés nélkül. A tűzfészek a 2 év tervezés és fejlesztés után nem várt hirtelenséggel implementált új rendszer által támogatott ahhoz hozzátákolt üzleti folyamatban keletkezett, a tűzjelző pedig épp az iménti board meetingen szólalt meg. A robbanékony folyamati gap-ek detektálására ugyanis a management tagok rokonai, barátai a legalkalmasabbak, akiknek személyes élménybeszámolói által egy egész riadólánc aktiválódik.

Akár egy görög hősköltemény, in medias res kezdődik el tehát munkásságunk története a multiban. De tudatos túlélőként a legkevésbé se akarjunk hősködni, inkább szövögessük tovább az eposzi szálakat néhány hasznos irodalmi kellék segítségével!

Deus ex machina (Isteni beavatkozás)

Persze nem arra gondolok, hogy másnapra ott figyel az email a postaládánkban zeusz@ilyenolyanmulti.hu feladótól „all done” subjecttel. De egészen csodás módon a problémák egy része megoldja önmagát, anélkül, hogy bármit is tennénk érte a kiváráson kívül. Például kiderülhet, hogy a tűzjelzést kiváltó üzleti folyamat éppen egy mától megszüntetett termék értékesítési folyamatában volt, vagy egy váratlanul megjelenő kormányrendelet elsöpri a folyamattal kapcsolatos kukacoskodást.

Retardáció (Késleltetés)

Ha az isteni közbeavatkozás nem közvetkezik be másnapra, akkor sem érdemes rögtön nekiesnünk a folyamat leanelésének vagy a hat sigma méréseknek. Egy multiban az egyetlen állandó tényező a változás. Ami egyik nap még sürgős és fontos, az másnap egy még sokkal sürgősebb vagy fontosabb dolog miatt már simán átpriorizálható. Az átpriorizálás pedig olyan gyakori jelenség, hogy a végén a legtöbb kezdeményezésből never ending story lesz...

Ha ennek ellenére hajt minket a tettvágy, akkor nyomozzunk egy kicsit, és derítsük ki, hogy melyik az a legalább 2 másik terület a cégnél, akik párhuzamosan már dolgoznak a probléma megoldásán. Ha kutatómunkánk sikeres, akkor az eredmények riportolásán kívül nincs más teendőnk.

Invokáció (Segítségkérés)

Ha pár nap elteltével Zeusztól még mindig nem jött megnyugtató email, a várt átpriorizálás se következett be, és senkit nem találtunk, aki pörögne az ügyön, akkor lépjünk tovább! Válasszunk magunknak múzsát, egy ’árral szemben úszó’ szegmensbe tartozó kollégánk személyében, aki kreatív és innovatív válaszokat sugall majd nekünk a fennálló problémára. Ha az így kapott ötletekkel bekopogtatunk egy, a területen illetékes ’őskövülethez’, tételes inputjaink lesznek majd arra vonatkozóan, hogy melyik kezdeményezést MIÉRT NEM lehet megvalósítani, sőt, azt is megtudhatjuk, miért JÓ a folyamat úgy, AHOGYAN VAN. Nekünk nincs más dolgunk mint mindezt jegyzőkönyvbe venni, és átadni főnökünknek.

„Tűzre utaló körülményt nem találtunk. Időközben a füstszag magától megszűnt”.