Derrick és Harry Projektmenedzsment Blogja

A vállalati döntések nehézségeiről

2017. január 08. - TanacsLajos

Sok nehéz feladat vár a vállalatokban szegény vezetőkre: jelentéseket kell gyártaniuk, megbeszéléseken ülniük, okosakat mondaniuk, értékelő beszélgetéseket tartaniuk. De egyik teendő sem olyan nehéz és embert próbáló, mint a menedzsment csúcspontja, a vezetői lét kiteljesedésének végső állomása a döntéshozatal.

Döntést bizony csak a legjobbak tudnak hozni, és azt sem szabad sosem elhamarkodottan megtenni. Egy jó döntés komoly előkészítést, tudományos felmérést és megalapozottságot igényel. Fontos, hogy semmiképpen ne lépjük át a hatáskörünket döntés közben, megfelelő dokumentáltsággal dolgozzunk, és végül de nem utolsósorban: minél kevésbé legyünk felelősségre vonhatók egy esetleges hibás döntés esetén!

menzadontes.png

A kedves olvasó értetlenül állhat a hosszadalmasnak tűnő döntések előtt, akár elégedetlenséggel is töltheti el a nehézkes folyamat. Meg kell értenünk, hogy a hiba semmiképpen sem a döntést meghozókban, vagy a rendszerben van, hanem az elégedetlenkedőkben, akik nem képesek megérteni a döntések mögött húzódó leheletfinom vállalatpolitikai erővonalakat és évszázadok alatt kimunkált módszereket. Egy példán keresztül mutatjuk be most minden elégedetlenkedőnek a döntési folyamatok mélységét és komplexitását, hogy lássák, milyen nehéz is a döntéshozók munkája!

  1. A vállalati büfében Marika néninek gondolata támad, hogy aszongya: "Mér' nem árulunk mink itt a büfében mogyorós csokoládét? Má sokszor akartak ilyent a népek."
  2. Marika néni magvas gondolatát megosztja B. Károly üzletvezetővel, aki a Vidám Csótány Bt ügyvezetőjeként a büfében élet és halál ura.
  3. Károlynak tetszik az ötlet, de belé mar a máig fájó emlék, amikor a vállalat (amitől bérli a büféhelyiséget, és a aminek dolgozói ügyfélkörének 99,6%-át kiteszik) kidobatott vele 240 kg zárjegy nélküli Turbo Rágót, mondván "a nem legálisan beszerzett termékek értékesítése ellenkezik a vállalati etikai kódex elveivel". Károly biztosra kíván menni: SMS-t küld a nagyvállalat infrastruktúra üzemeltetési menedzserének, Vilmosnak a következő szöveggel: "Mogyoros csokit tolhatunk, fonokom?"
  4. Vilmos értetlenkedve nézi a talányos üzenetet. Szeretné tisztázni a kérdést, de mivel egész nap értekezleteken ül, nincs ideje hívni Károlyt, inkább küld neki egy meghívót megbeszélésre, ahová a biztonság kedvéért meghívja a vállalat jogi osztályának egyik képviselőjét is.
  5. A mítingre három nappal később kerül sor. Károly előadja röviden az ötletet, miszerint "mogyorós csokoládét is nem-e lehetne-e árulni a büfében". Vilmos bizonytalan: élelmiszer biztonsági kérdésnek érzi a dolgot, míg a jogi osztályról érkezett Aranka azonnal a büfé és a vállalat közötti szerződés paragrafusait kezdi firtatni. Károly befeszül, érzi a mogyorós csokoládéban feszülő üzleti erőt, a vállalat képviselői elbizonytalanodnak, és az egyelten számukra lehetséges megoldást választják: eszkalálják a kérdést.
  6. Arankának és Vilmosnak hat nappal későbbre sikerül a vállalat beszerzési osztályvezetőjéhez, Andráshoz időpontot szerezni. A hat nap alatt Vilmos egy rövid memoban összeírja az eddigi eseményeket, pro és kontra érveket a mogyorós csokoládé kérdés eldöntéséhez, de megoldási javaslatot már nem mer írni a téma kényesnek tűnő mivolta miatt.
  7. Az Andrással szervezett megbeszélés sajnos rosszul sül el: a beszerzési osztályvezetőt lumbágója kínozza, így agresszív hangulatban van. Vilmos hevenyészett összefoglalóját fércmunkának titulálja, hiányolva belőle a megtérülés számítást, hatás- és kockázatelemzést. Kizavarja a megszégyenült és döbbent Arankát és Vilmost, és egy "normális anyagot" követel tőlük egy héten belül, a HR bevonásával.
  8. Aranka teljes erejét latba vetve elkezd kihátrálni a témából, maga sem értve, hogy hogyan keveredett ebbe a kínos helyzetbe: megbeszélést hív össze a főnökével és Vilmossal, ahol két és fél órás vita eredményeként az egész témát Vilmos nyakába varrják, Aranka pedig véleményezőként mossa kezeit a témában.
  9. Vilmos megkeresése épp jókor jön az ötlettelenségtől bénult HR csapatnak: a mogyorós csoki bevezetésének gondolatával megbeszélést szerveznek a külső szervezetfejlesztési tanácsadóval, akivel évek óta együtt dolgoznak. A tanácsadó egy átfogó dolgozói elégedettség és elkötelezettségi felmérést javasol, valamint "Boldog Cég, Boldog Világ" néven új program indítását javasolja, aminek egyik központi elemévé emelné a mogyorós csokoládét.
  10. A két hónap alatt lezajló felméréssorozat napnál világosabban megmutatja, hogy a dolgozók 37%-a szereti, 22%-a utálja a mogyorós csokoládét, a többiek semlegesek a témában. Fontos eredmény, hogy egyesek allergiásak a mogyoróra, így a Boldogság Programot a tanácsadó és a HR közösen kiegészíti egy "Élet a mogyoróallergiával - ismerd meg munkatársad" tolerancia modullal, amely a mogyoróra allergiások és nem allergiások harmonikus együttélését hivatott erősíteni.
  11. A programról fél napos workshopot tart a HR vezető, a beszerzési vezető és az operációs igazgató, akiknek a tanácsadó cég 45 oldalas prezentáción keresztül tálalja a témát. A workshop hatalmas sikert arat, az operációs igazgató úgy dönt, az igazgatótanács elé terjeszti a témát, hatalmas erkölcsi és vezetői sikert remélvén a profin előkészített anyagtól.
  12. Két hét múlva az igazgatótanácsi ülésen az operációs igazgató fél órás prezentációt tart vezetőtársai előtt a Boldogság Programról, benne kiemelve a mogyorós csokoládé ötletét. Utal az általa irányított szervezeti egység lean folyamatainak példás működésére, miszerint egy apró ötlet is milyen gyökeres változásokat indíthat el. A vezérigazgató mogyorós csokoládét majszolva hallgatja az előadást, majd drámai bejelentést tesz: a csokit a büfében vette! Az operációs igazgató összeomlik, az ülést berekesztik.
  13. Belső vizsgálat indul, ami három hét alatt kideríti, hogy a büfés Marika néni példátlan módon felhatalmazás nélkül elkezdett mogyorós csokit árulni. A jegyzőkönyv szerint a "Nem szóttak semmit, gondótam akkor mehet" mondattal válaszolt a dolog jogosságát firtató kérdésekre.
  14. A vizsgálat hanyagságot állapít meg, de a mogyorós csoki árusítását betiltani már nem merik a belső ellenőrök, hiszen a vezérigazgató naponta a büfében szerzi be saját adagját. A döntést, miszerint mehet a mogyorós csoki a büfében, egy visszadátumozott vezérigazgatói utasítással lepapírozzák. Hosszas tanakodás kezdődik, míg végre megszületik a megoldás: a további kihágások megelőzése érdekében "Cégünk ütőere: a Szabályzatok" címmel tréninget szerveznek, amire a teljes büfé személyzetét kötelező jelleggel beiskolázzák.
  15. Néhán csendes hét után Marika néninek gondolata támad: "Mér' nem árulunk mink itt a büfében melegszendvicset? Má sokszor akartak ilyent a népek."

A bejegyzés trackback címe:

https://derrickesharry.blog.hu/api/trackback/id/tr88745404

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rushman 2017.01.08. 15:03:48

Csodálom, hogy Marika néninek még nem mondtak fel unortodox gondolatai miatt.

Nyilvánvalóan túlképzett a most betöltött pozíciójában, a vezetés helyében én felfelé buktatnám. Na majd akkor a saját bőrén érezhetné hanyag beosztottjai felelőtlen gondolatainak hatásait.

I_Isti 2017.01.08. 18:07:22

Nemnem, nem ilyenkor nem mondanak föl Marika néninek, hanem a büfé üzemeltetésre új tendert írnak ki, amin mondjuk alapkövetelmény, hogy a cég kettő darab különböző telephelyén ugyanazt a választékot kell a büfében biztosítania a tendert végül is megnyerő vállalkozásnak. A probléma csak az, hogy az egyik telephely mondjuk a cég több száz főt foglalkoztató központi irodája, a másik telephely meg egy raktár, ahol kb összesen húszan dolgoznak, akik ráadásul sosem egyszerre vannak ott, és az ottani büfé tulajdonképpen csak egy irodai konyha átalakítva néhány deszka segítségével. Emiatt aztán a büfés tendert természetesen az eddigi üzemeltető nem nyeri meg, hanem megnyeri egy jó nevű, tőkeerős cég, amiről az egész univerzumban tudni lehet, hogy roppant drágán adják a kávét, és mindent, ráadásul rosszat. Így aztán - mivel a jó nevű tőkeerős cég is profitból él, a nagy büfének a választéka is lecsökken kb felére a tender előttinek, a dolgozók meg morognak jól, hogy nem csak szar a választék, de még drága is...
De mire ez kiderül, természetesen a hr kiosztja a sikeres tendereztetés sikerdíjait saját magának, és örül, mint majom a farkának.
Marika néni pedig a cég bejáratól egy saroknyira árul ezentúl olyan dolgokat fele annyiért, mint eddig a büfében árult, viszont mivel még mindig nagyobb a választék nála, mint az új üzemeltetőnél, az új üzemeltetőnek sohasem jön be a tenderen neki igért forgalom, ezért aztán nem is töri magát különösképpen a büfé fejlesztésére, úgyhogy mindenki szív. A cég, mert a dolgozók dolgozói elégedettség indexe csökken, az új üzemeltető, mert nincs meg az a haszna a bizniszben, mint amire számított, Marika néni meg ugyan elvan, de mégse annyira kényelmes az élete, meg jó, mint amikor a jól fűtött büfében osztotta a kávét...

tsb 2017.01.09. 08:55:40

Mikszáth Kálmán: A korlátfa c. novellája rémlett be. 1886-ban írta...

BNati 2017.01.13. 15:36:18

jól szórakoztam, de kínosan ismerős a helyzet :) Mindig ráakadok valahol egy gyöngyszemre, most épp nálatok. A múltkor például az elvesztegetett időről olvastam, de nem mindennel értek egyet, viszont volt neki alapja: www.cegmegalapozas.hu/hogyan-vesztegetik-el-a-termelesi-idot/
süti beállítások módosítása