Sok nehéz feladat vár a vállalatokban szegény vezetőkre: jelentéseket kell gyártaniuk, megbeszéléseken ülniük, okosakat mondaniuk, értékelő beszélgetéseket tartaniuk. De egyik teendő sem olyan nehéz és embert próbáló, mint a menedzsment csúcspontja, a vezetői lét kiteljesedésének végső állomása a döntéshozatal.

Döntést bizony csak a legjobbak tudnak hozni, és azt sem szabad sosem elhamarkodottan megtenni. Egy jó döntés komoly előkészítést, tudományos felmérést és megalapozottságot igényel. Fontos, hogy semmiképpen ne lépjük át a hatáskörünket döntés közben, megfelelő dokumentáltsággal dolgozzunk, és végül de nem utolsósorban: minél kevésbé legyünk felelősségre vonhatók egy esetleges hibás döntés esetén!

A kedves olvasó értetlenül állhat a hosszadalmasnak tűnő döntések előtt, akár elégedetlenséggel is töltheti el a nehézkes folyamat. Meg kell értenünk, hogy a hiba semmiképpen sem a döntést meghozókban, vagy a rendszerben van, hanem az elégedetlenkedőkben, akik nem képesek megérteni a döntések mögött húzódó leheletfinom vállalatpolitikai erővonalakat és évszázadok alatt kimunkált módszereket. Egy példán keresztül mutatjuk be most minden elégedetlenkedőnek a döntési folyamatok mélységét és komplexitását, hogy lássák, milyen nehéz is a döntéshozók munkája!

1. A vállalati büfében Marika néninek gondolata támad, hogy aszongya: "Mér' nem árulunk mink itt a büfében mogyorós csokoládét? Má sokszor akartak ilyent a népek."
2. Marika néni magvas gondolatát megosztja B. Károly üzletvezetővel, aki a Vidám Csótány Bt ügyvezetőjeként a büfében élet és halál ura.
3. Károlynak tetszik az ötlet, de belé mar a máig fájó emlék, amikor a vállalat (amitől bérli a büféhelyiséget, és a aminek dolgozói ügyfélkörének 99,6%-át kiteszik) kidobatott vele 240 kg zárjegy nélküli Turbo Rágót, mondván "a nem legálisan beszerzett termékek értékesítése ellenkezik a vállalati etikai kódex elveivel". Károly biztosra kíván menni: SMS-t küld a nagyvállalat infrastruktúra üzemeltetési menedzserének, Vilmosnak a következő szöveggel: "Mogyoros csokit tolhatunk, fonokom?"
4. Vilmos értetlenkedve nézi a talányos üzenetet. Szeretné tisztázni a kérdést, de mivel egész nap értekezleteken ül, nincs ideje hívni Károlyt, inkább küld neki egy meghívót megbeszélésre, ahová a biztonság kedvéért meghívja a vállalat jogi osztályának egyik képviselőjét is.
5. A mítingre három nappal később kerül sor. Károly előadja röviden az ötletet, miszerint "mogyorós csokoládét is nem-e lehetne-e árulni a büfében". Vilmos bizonytalan: élelmiszer biztonsági kérdésnek érzi a dolgot, míg a jogi osztályról érkezett Aranka azonnal a büfé és a vállalat közötti szerződés paragrafusait kezdi firtatni. Károly befeszül, érzi a mogyorós csokoládéban feszülő üzleti erőt, a vállalat képviselői elbizonytalanodnak, és az egyelten számukra lehetséges megoldást választják: eszkalálják a kérdést.
6. Arankának és Vilmosnak hat nappal későbbre sikerül a vállalat beszerzési osztályvezetőjéhez, Andráshoz időpontot szerezni. A hat nap alatt Vilmos egy rövid memoban összeírja az eddigi eseményeket, pro és kontra érveket a mogyorós csokoládé kérdés eldöntéséhez, de megoldási javaslatot már nem mer írni a téma kényesnek tűnő mivolta miatt.
7. Az Andrással szervezett megbeszélés sajnos rosszul sül el: a beszerzési osztályvezetőt lumbágója kínozza, így agresszív hangulatban van. Vilmos hevenyészett összefoglalóját fércmunkának titulálja, hiányolva belőle a megtérülés számítást, hatás- és kockázatelemzést. Kizavarja a megszégyenült és döbbent Arankát és Vilmost, és egy "normális anyagot" követel tőlük egy héten belül, a HR bevonásával.
8. Aranka teljes erejét latba vetve elkezd kihátrálni a témából, maga sem értve, hogy hogyan keveredett ebbe a kínos helyzetbe: megbeszélést hív össze a főnökével és Vilmossal, ahol két és fél órás vita eredményeként az egész témát Vilmos nyakába varrják, Aranka pedig véleményezőként mossa kezeit a témában.
9. Vilmos megkeresése épp jókor jön az ötlettelenségtől bénult HR csapatnak: a mogyorós csoki bevezetésének gondolatával megbeszélést szerveznek a külső szervezetfejlesztési tanácsadóval, akivel évek óta együtt dolgoznak. A tanácsadó egy átfogó dolgozói elégedettség és elkötelezettségi felmérést javasol, valamint "Boldog Cég, Boldog Világ" néven új program indítását javasolja, aminek egyik központi elemévé emelné a mogyorós csokoládét.
10. A két hónap alatt lezajló felméréssorozat napnál világosabban megmutatja, hogy a dolgozók 37%-a szereti, 22%-a utálja a mogyorós csokoládét, a többiek semlegesek a témában. Fontos eredmény, hogy egyesek allergiásak a mogyoróra, így a Boldogság Programot a tanácsadó és a HR közösen kiegészíti egy "Élet a mogyoróallergiával - ismerd meg munkatársad" tolerancia modullal, amely a mogyoróra allergiások és nem allergiások harmonikus együttélését hivatott erősíteni.
11. A programról fél napos workshopot tart a HR vezető, a beszerzési vezető és az operációs igazgató, akiknek a tanácsadó cég 45 oldalas prezentáción keresztül tálalja a témát. A workshop hatalmas sikert arat, az operációs igazgató úgy dönt, az igazgatótanács elé terjeszti a témát, hatalmas erkölcsi és vezetői sikert remélvén a profin előkészített anyagtól.
12. Két hét múlva az igazgatótanácsi ülésen az operációs igazgató fél órás prezentációt tart vezetőtársai előtt a Boldogság Programról, benne kiemelve a mogyorós csokoládé ötletét. Utal az általa irányított szervezeti egység lean folyamatainak példás működésére, miszerint egy apró ötlet is milyen gyökeres változásokat indíthat el. A vezérigazgató mogyorós csokoládét majszolva hallgatja az előadást, majd drámai bejelentést tesz: a csokit a büfében vette! Az operációs igazgató összeomlik, az ülést berekesztik.
13. Belső vizsgálat indul, ami három hét alatt kideríti, hogy a büfés Marika néni példátlan módon felhatalmazás nélkül elkezdett mogyorós csokit árulni. A jegyzőkönyv szerint a "Nem szóttak semmit, gondótam akkor mehet" mondattal válaszolt a dolog jogosságát firtató kérdésekre.
14. A vizsgálat hanyagságot állapít meg, de a mogyorós csoki árusítását betiltani már nem merik a belső ellenőrök, hiszen a vezérigazgató naponta a büfében szerzi be saját adagját. A döntést, miszerint mehet a mogyorós csoki a büfében, egy visszadátumozott vezérigazgatói utasítással lepapírozzák. Hosszas tanakodás kezdődik, míg végre megszületik a megoldás: a további kihágások megelőzése érdekében "Cégünk ütőere: a Szabályzatok" címmel tréninget szerveznek, amire a teljes büfé személyzetét kötelező jelleggel beiskolázzák.
15. Néhán csendes hét után Marika néninek gondolata támad: "Mér' nem árulunk mink itt a büfében melegszendvicset? Má sokszor akartak ilyent a népek."