Szerző: Rákos Péter

Tokió, atlétikai világbajnokság, 1991. augusztus 30.

A regnáló távolugró világbajnok, a 10 éve veretlen Carl Lewis a közönség egyre hangosabb ovációja mellett az 5. ugrásához készülődik. Lewis kirobbanó formában érkezett a világbajnokságra: a 100 méteres síkfutásban néhány napja világcsúcsot repesztve már megvédte világbajnoki címét és most a távolugrásban is erre készül.

Hajtja őt a becsvágy, hiszen az előző ugrásával végre túlugrotta Bob Beamon 23 éve fennálló, legendássá vált 890 centiméteres világrekordját. Hajtja őt a düh is, mivel ezt az ugrását az erős hátszél miatt érvénytelenítették, ráadásul ezt követően honfitársa, Mike Powell szinte a semmiből érkezve 895 centiméterig jutott és az ő ugrását érvényesítették is. Carl Lewis hosszasan koncentrál és rohamra indulna, amikor…

Ez nem lehet igaz! Nem hiszek a szememnek, hiszen most kocog be a stadionba Tóni bácsi, a mi jó öreg Tóni bácsink és odaáll a távolugró futópályán Lewis elé. Lassan nekiveselkedik, kicsit ugyan rozsdásnak látszik a mozgása, de óvatosan végigszalad a pályán, toppant egyet a rugaszkodólécen és …

… és 216 centiméterig jut.

Némileg csalódottnak látszik, de kollégánk már ott is áll mellette, hogy interjút készítsen vele.

- Mire számított Tóni bácsi, amikor nekiindult az ugrásnak?
- Aranyérmet vártam magamtól. Szerintem benne volt a lábamban egy világcsúcsot jelentő 9 méteres ugrás is.
- 9 méter??? Hát ez hihetetlen! Ugrott már korábban ilyen nagyot?
- Az igazat megvallva még a közelében sem voltam, de bíztam benne, hogy most sikerülni fog.
- És mire alapozta ezt a bizodalmát?
- Nézze, nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy lecsap a stadionra egy tornádó és elrepít a távolugró gödör másik sarkába. Így akár még a 10 méteres ugrás is elérhető lett volna.
- Tóni bácsi, hiszen már egy gyengébb hátszélben is érvénytelenítik az ugrását, egy tornádó meg az egész stadiont lebontja!
- Hohó, nem oda Buda! A szélsebességmérő berendezés a pálya mellett van és elképzelhető olyan keskeny tornádó is, amely nem lóg ki a futópályáról és így a mérőkészüléknél meg sem mozdul a levegő.
- Tehát Tóni bácsi arra építette fel a stratégiáját a világ legjobb távolugrói ellen, hogy Tokióban ma pont lecsap egy tornádó, amely pont abban a 20 másodpercben fog érkezni, amikor Tóni bácsi következik, pont végigseper a távolugró futópályán, pont olyan keskeny lesz, hogy ne érintse a szélsebesség mérőt és önt pont a távolugró gödör távolabbi sarkába hajítja?
- Igen, vázlatosan ez volt a stratégiám. És most nézze meg, hát nem elrontotta az a nyüves tornádó?

Vajon jogosan bízott Tóni bácsi a stratégiájában? Hát, körülbelül annyira jogosan, mint abban bízni, hogy a napi üzemeltetéshez szabott csapattal a napi munka mellé fel lehet vállalni még több tucat projektet is határidőre. Elképzelhető az a keskeny tornádó…