A menedzserek azok az személyek, akik azon dolgoznak éjt nappallá téve, hogy a céges folyamatok minél hatékonyabban, gördülékenyebben működjenek. Döntéseket hoznak, támogatnak, célra tartanak, priorizálnak. Van azonban a menedzsereknek egy különleges válfaja, akik rejtélyes okokból éppen ellenkezőleg hatnak: ahogy a behúzott kézifék kényszeríti az autónkat szilaj száguldás helyett kínlódó vánszorgásra, hiába nyomjuk tövig a gázt, ugyanúgy töri meg a szárnyaló vállalati folyamatainkat (és vele együtt maradék motivációnkat) a Kézifék Menedzser! Lássuk, mik lapulnak az ilyen vezetők eszköztárában!

Image: Derrick és Harry Blog/Wunderplan Kft

Riportoltatás

Akkor támad, amikor te éppen már nyakig ülsz a munka mocsarában. Ír egy emailt, vagy instant üzenetet, egy csomó értelmetlen adatot kér tőled mondjuk arról, hogy hány nem kritikus, legalább három nappal a megtalálás után visszanyitott hibát generáltatok az elmúlt két évben a projektben. Vagy elküldi a holnapután határidős a Group Contingency Team Agility riport 12 oldalát, amit veled töltet ki. A levélben mindig benne van, hogy "ASAP," meg hogy  "top priós", illetve belecsempész egy emberinek szánt üzenetet is, miszerint "tudom, hogy el vagytok havazva, de". Ahol bármi áll is a "de" után, az azt jelenti: leszarom.

Értetlenkedés

Nem úgy haladtok, ahogy terveztétek, amitől a Kézifék Menedzser ideges lesz. Nem azért, mert nem haladtok, hanem azért, mert esetleg ez rá fog rossz fényt vetni. Úgy érzi, sarokba van szorítva, mert fogalma sincs arról, min is dolgozik a csapat, de nem haladtok. Ezért úgy dönt, meg kell értenie a problémát. E cél elérése érdekében kiveszi a legjobb embereket a csapatból, és hosszas workshopot tart velük, ahol a kályhától elindulva magyaráztatja el magának újra és újra a helyzetet, amiből persze semmit nem ért. De ez még a kellemesebb állapot, sokkal nagyobb lesz a baj, amikor azt hiszi, megértette (pedig dehogy), és elkezd beleokoskodni.

Beleokoskodás

Mikor azt hiszi, megértette, jön a következő csapás: beleugat. Mert persze ő is ért ám a programozáshoz, 18 éve egyszer ő is írt két Excel makrót, úgyhogy simán tudja, mi az az argolitmus. Vagy rákeresett a dologra a neten, és jön, és már olvassa is fel az első találatot. Esetleg volt egy konferencián, ahol pont erről volt szó. Lényeg az, hogy ellenállhatatlan kényszert érez arra, hogy beleszóljon abba a témába, amiben nyolc szakértő három hétnyi kutatómunkával még nem találta meg a választ, de valamiért ő elhiszi magáról, hogy ő náluk is jobb. Mert nem kell ide más, csak józan paraszti ész. JPÉ. Még mondja is. Aztán mikor már hosszú órákra feltartotta a szakértői csapatot, akik fojtott dühvel magyarázzák neki, miért értelmetlen, amit mond, sértetten távozik mondván, hogy ő csak jót akart. 

Mikromenedzselés

Nem úgy mennek a dolgok, ahogy a Kézifék Menedzser elvárta? Itt az ideje, hogy kézbe vegye az irányítást! Minden kommunikáció csak rajta keresztül mehet. Minden döntésről tudni akar. De legjobb, ha minden döntést ő maga hoz meg. Cécézni kell minden levélre, hogy mindenről tudjon (nyilván egyiket se fogja elolvasni, a jövő héten lebasz, hogy tudhatnád, hogy a cécés leveleket nem olvassa). Naponta többször tart villámstátuszt, amik aztán félórásak lesznek, és az egész csapatot feltartják. Ettől persze még szarabbul mennek a dolgok, amitől még szorosabb kontrollra lesz szükség...

Halogatás

"Amit ma megtehetsz, azt holnap is megteheted." Valahogy sosem alkalmas az időpont, ha döntést akarsz tőle kicsikarni. Hiába beszéltétek át már hatszor, kér egy döntéselőkészítő anyagot. Vagy lemondja a megbeszélést, amit már miatta háromszor áttettetek. Aztán másnap felhív, de azzal kezdi, hogy csak egy perce van, gyorsan beszéljétek meg, pedig pontosan tudja, hogy nem lehet. Amikor már majdnem eldönti, akkor eszébe jut egy újabb szempont. Vagy bedobja, hogy ezt nem lehet a Krisztián nélkül eldönteni, megkér, hogy szervezz vele, Krisztiánnal, az Emesével (nélküle Krisztián nem dönt), meg valakivel a Compliance-ről egy megbeszélést. Hja, az első mindenkinek jó időpont három hét múlva van? Hát ő erről nem tehet.

Ott vagyunk már?

A kézifékezés legzsigeribb formája, minden lassítások anyja, a bármikor bevethető fegyver. A nemcsak operatív, de lelki szinten is romboló kérdés:

"Kész vagytok már?"

"Na, hogy álltok?"

"Mikor megy már ki?"

Ahogy a hátsó ülésen ülő négy éves gyerek kérlelhetetlenül felőrli a szülei idegrendszerét a kétórás autóút alatt a mamáékhoz a "Mikojéjünkmáoda?" folyamatos kérdezgetésével, ugyanúgy kergeti az őrületbe a keményen dolgozó csapatot a Kézifék Menedzser folyamatos kérdezősködése. A kérdezősködés, amely megmutatja: neki vezetőként fogalma sincs arról, hogy mit is csinál a csapat, egy dolog érdekli csak: a kézifék legyen behúzva minél keményebben!