Rossz döntésekről biztosan mindannyian ezernyi történetet mesélhetnénk. Sokszor éreztem már úgy egy-két menedzserrel kapcsolatban, hogy legalább statisztikai alapon néha véletlenül el kéne találnia a helyes választ az előtte tornyosuló döntési helyzetben, de sosem sikerül nekik.  Gondolkoztál már azon, hogyan sikerülhet elérniük ezt a szinte emberfeletti teljesítményt? Segítségképp összeszedtem néhány tuti receptet, amelyek garantálják tetszőlegesen triviális helyzetben is a rossz döntés meghozatalát.

Persze azon is sokat lehet vitatkozni, mi számít rossznak és mi nem: a csirke levágása az ebédelni vágyók szempontjából remek választás, míg a csirke szemszögéből egészen rossz. Természetesen mivel projektmenedzsmentről beszélgetünk, a döntéseket a teljes projekt sikeressége szempontjából ítéljük meg.

Megbízhatatlan információforrások

Döntéseket mindig a projektre vonatkozó információink alapján hozunk. Hogy dolgoznak a programozók, hány hiba van a rendszerben, mennyi ideig tart a telepítés: ezek mind olyan információk, amelyek pontos ismerete szinte magában hordozza a megfelelő döntéseket. 

Hogyan döntsünk hát rosszul? Egyszerű: kérdezzünk olyan embereket a projekt státuszáról, akik magabiztosan, de megalapozatlanul állítanak ténynek vélt torzításokat és részinformációkat a projektről. Számíthatunk az egyik programozóját utáló tehetségtelen vezető fejlesztőnkre, a seggét védő tesztelőre, a frusztrált és fásult üzleti elemzőre: mindannyian tökéletesen alkalmasak arra, hogy akarva vagy akaratlanul is félrevezessenek minket. (Erre történelmi példát is hozott már groteszk nevű kedves olvasónk itt) 

Ha torz elképzeléseink vannak arról, mi is történik körülöttünk, már nincs is más hátra, mint a józan eszünkre hallgatni, és hamis adatok alapján értelmesnek tűnő, de szörnyű döntést hozni. 

„De tényleg biztosak vagytok benne, hogy harmadjára már egy nap alatt sikerül a telepítés, pedig eddig mindig egy hét volt? Hát jó, csináljuk!” 

„Szóval azt mondjátok, hogy elég egy hét tesztelés a három hónapos fejlesztés után? OK, akkor beírom a projekttervbe.”

Túlzott önbizalom és szakmai hiányosságok

Kellő mennyiségű önbizalommal és kellően alacsony szakmai hozzáértéssel akár mások segítsége nélkül is könnyen lehet rossz döntéseket hozni. Mindig is lenyűgözött, ahogy különböző menedzserek és igazgatók ellentmondást nem tűrő, a projekt teljes kimenetelére hatással levő döntéseket hoztak fejlesztési projektekről úgy tíz percnyi projektbeszámoló után, hogy ők maguk egyetlen sort sem programoztak egész életükben.

Jaaaaa persze, a menedzsment külön szakma igaz? Nem kell ahhoz tudni tejet adni, hogy tehenészetet tudj vezetni, mi? Persze azt nem is, de a tehenet meg kell tudni különböztetni a tehenésztől, a túrót meg a tehénszartól!

Szóval a recept a következő: hidd el nyugodtan, hogy a szakértőid csak azért látják bonyolultnak a helyzetet és magyaráznák három órán keresztül, mert nincs olyan tapasztalatuk és stratégiai gondolkodásmódjuk, mint neked! Azt is elhitetheted magaddal, hogy az egész programozás meg a körülötte levő informatikai körítés nem annyira bonyolult dolog, neked is menne, csak téged nem érdekel, te ennél sokkal többre vagy hivatott.  Ezek után bírálj felül, léptess elő vagy éppen rúgj ki szervezz át bárkit, jó esélyed van arra, hogy rombolj egy hatalmasat a projekteden!

Hamis illúziók és Pató Pál úr

Hányszor szerettük volna annyira, hogy valami igaz legyen, hogy el is hittük, hogy az? Hányszor volt, hogy azt gondoltad, a másik biztosan elolvasta a jóváhagyandó dokumentumot, és te nem olvastad el, miközben ő ugyanazt gondolta rólad? Hányszor mentél haza úgy pénteken délután háromkor, hogy tudtad, robog a projekted a szakadék felé, de nem érdekelt, mert még két hónapig úgysem derül ki, és addig akár egy csoda is történhet még? 

Számtalanszor érezzük, tudjuk a zsigereinkben, mi lenne a helyes döntés, de mégis illúziókba ringatjuk magunkat, és a kényelmesebb megoldást választjuk. A recept tehát egyszerű: gondold végig, mi a kényelmesebb, egyszerűbb, konfliktuskerülőbb megoldás számodra, és válaszd azt! Válaszd azt, amiért mindenki szeretni fog a projektszobában aznap! Válaszd azt, amitől hamarabb hazamehetsz! Válaszd azt, amit veszekedés és vita nélkül el tudsz fogadtatni! Esetleg keress valami kifogást, miért is nem tudtok a héten már érdemben haladni a munkával! A hatás nem marad el.

„Bár még 2234 nyitott hiba van, ne toljuk el csak egy héttel az élesítést, mert az üzleti oldal üvölteni fog! Majd belehúznak a srácok, és hátha mindent kijavítanak most!”

Személyes ambíció előtérben

A projekt sikere és a te személyes sikered korántsem ekvivalensek. Minden egyes döntés, amit a személyes nimbuszod fényezésére használsz, ami a saját segged levédése céljából hozol, ami azt szolgálja, hogy a főnököd szemében nagyobb király legyél egy-egy szög a projekted koporsójába.

Ennél még egy fokkal jobb, és tuti a hatás, ha egyszerűen az anyagiak vezérelnek: válaszd azt, aki jobban megken, aki a legtöbbet dicsér, szeresd azt, aki jobb wellness szállodába visz el, aki drágább üzleti vacsorákat szervez. Így nem kell a szakmaisággal a legkevésbé sem bajlódnod, és több időd és energiád marad az igazán fontos dolgokra, mint például önmagad! 

A legalja: a döntésképtelenség

És most, Hölgyeim és Uraim, mai cikkünk megkoronázásaként Minden Döntések Legrosszabbika: amikor nem döntünk egyáltalán! Bármilyen rossz döntést is hozol a projekt során, egyik sem lehet olyan rossz, mint amikor egy döntés halogatásával napokra, hetekre vagy akár hónapokra blokkolod a projektet. Kérj döntés előkészítő anyagot, lehetőleg jó bonyolultat, aztán mikor megkapod, dobd vissza, hogy ez alapján nem tudsz dönteni! Vonj be folyamatosan másokat a döntési folyamatba, hátha megtorpedózzák a korábbi döntéseket! A munka leáll, az értékes idő kifolyik a kezeid közül, az emberek motivációja a béka segge alá zuhan: kell ennél több? 

Bizonyos helyzetekben pattintsd vissza a kérdést („Nem igaz, hogy minden aprósággal hozzám kell fordulni, ezt már magatoktól is kitalálhatnátok, oldjátok meg, ahogy akarjátok!”), máskor eszkalálj fölfelé („Ez a kérdés túlmutat rajtam, össze kell hívnunk egy bizottságot, és döntés előkészítés után megtárgyalni a dolgot!”)! Mindkét esetben tuti a hatás.

Te is hoztál már rossz döntést? Láttál valaki mást orbitális hülyeséget dönteni? Ne habozz, oszd meg velünk mindannyiunk épülésére! (Természetesen anonim módon, személy és cégnevek nélkül, a sértődés és üzleti titkok kiszivárgásának elkerülése végett!)