Derrick és Harry Projektmenedzsment Blogja

A Lehetetlen Határidők értelme

2015. november 17. - TanacsLajos

Mint halnak a víz, mint mezei virágnak a rét, és mint programozónak a stackoverflow, olyannyira lételeme minden menedzsernek a határidők osztogatása. A kezdők persze azt gondolják, hogy ez egy egyszerű dolog. Felcsapják a projektmenázsment kézikönyvet, és már látják is, hogy megy ez: meg kell becsülni a feladathoz szükséges időt, figyelembe venni a belső és külső függőségeket, rátenni a szükséges biztonsági tartalékot, belekalkulálni a résztvevők tapasztalati szintjét, nem elfelejteni a felmerülő technikai, üzleti és humán kockázatokat, és már meg is van a feladat határideje.

herringgel.jpg

Annyira nem is hangzik egyszerűen, ugye? Kis feladatokra még csak-csak működhet a dolog, de hogyan adjunk határidőt mondjuk annak a feladatnak, hogy valósítsuk meg a Nemzeti Mágnesvasút Jegyrendelési és Menetrend Projektet? Előre szólok: reménytelen küldetés nekiállni, és jól becsülhető részfeladatokra bontani munkát:

  • Egyrészt annyi ideig tart, hogy beleőszülünk
  • Másrészt a végeredmény torokszorítóan távoli határidőt fog produkálni, mondjuk három és fél éves projektlefutást csak az első fázisra

Kinek jó ez? Senkinek. Úgyhogy a rutinos Nagyfőnök nem úgy áll neki egy nagy projektnek, hogy "Srácok, mondjátok már meg, hogy mikorra tudna a Nemzeti Mágnesvasút Jegyrendelési és Menetrend Projekt (NMJMP) elkészülni" hanem úgy, hogy "Fél éven belül legyen egy NMJM rendszer, vagy kitaposom a beleteket!!"

A felületes szemlélő azt gondolhatná, hogy ennek a hozzáállásnak semmi értelme, hiszen minden résztvevő számára hamarosan úgyis világossá válik a szörnyű valóság, miszerint a NMJM projektet képtelenség három és fél évnél hamarabb megcsinálni. Na de ki merné ezt a Főnöknek megmondani? Senki: egyébként is, a nagy cégekben a legnagyobb tabu a felülről jött döntések értelmét keresgélni.

Úgyhogy mindenki beáll a sorba, bólogatva mantrázza a lehetetlen határidőt, és elkezd véres verejtékkel dolgozni, hétvégézni, gyomorfekélyt növeszteni. Aztán eljön a határidő, amire persze még nincs kész semmi. Eltolják a határidőt fél évvel, megint őrjöngés következik, tovább nő a gyomorfekély, megint nincs kész, hatalmas drámák között újra határidőeltolás. Aztán következik egy kamu élesítés, ami után még egy úgynevezett utókövetési fázisban erőltetett menetben használhatóvá reszelik a résztvevők a rendszert. Végül pedig lefordulnak a székükről, és mennek a szanatóriumba.

De miért, miért csinálja ezt a Nagyfőnök? Mikor úgyis csak három év múlva lesz kész a rendszere, ahogy egyébként jósolták volna, ha megkérdezte volna valakitől?

Hát azért, mert a Nagyfőnök pontosan tudja: semmi nem veszélyesebb, mint a túl távoli határidők kijelölése. Tisztában van vele, hogy ha azt mondja, "Legyen kész a rendszer három év múlva!", akkor az első két és fél évet a résztvevők megvalósíthatósági tanulmányok készíttetésével, scope-on való vitatkozással és a következő síelés/nyaralás/fesztiválozás megtervezésével töltik. Lazán. Stresszmentesen.

Ami persze nekik jó, csak éppen nem készül el az égvilágon semmi, se fél év alatt, se három év alatt.

(Pontosan ugyanez a jelenség figyelhető meg az analízis szigorlatra való tíz napos felkészülésnél az egyetemistáknál: az első nyolc napban tanulják meg az anyag 10%-át, az utolsó kettőben meg a maradék 90%-ot. Legalábbis én mindig így csináltam. Meg mindenki más is, akit ismertem.)

A nagy cégeknél amúgy is benne van az általános mentalitásban a passzivitás, ha nincs nyomás, nincs eredmény se. Három és fél év múlva az ott dolgozók fele ráadásul már egy másik cégnél fog dolgozni, beleértve a vezetőség jelentős részét is, akkor meg minek erőlködjenek? A Nagyfőnöknek meg nincs más választása, mint kitűzni a lehetetlen határidőt és fokozni a nyomást.

Persze, ha az emberek ezekben a cégekben szeretnék, amit csinálnak, örömmel alkotnának, úgy éreznék, számítanak, motiváltak lennének, akkor minderre nem lenne szükség, de ez már egy másik történet.

A bejegyzés trackback címe:

https://derrickesharry.blog.hu/api/trackback/id/tr988086880

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zizzencs42 2015.11.18. 02:13:12

Az a néhány motivált hülye meg jól megszívja.

devilstrueface 2015.11.18. 10:02:36

nem csak cégeknél vannak határidők, hanem pl államigazgatásban a rabszolgáknak (nekem) is tulajdonképpen csak azokhoz igazodva kell dolgozniuk.
itt azt hiszem az esetek többségében ezek a napi operatív munka részei inkább, én legalábbis így találkozom velük. az átlag, hogy 1-2 napod van a dologra, de persze több ilyen van egyszerre.
mikor bekerültem ez tök furcsa volt, mondom nem létezik, hogy a dolgoknak nincsenek előzményei, legalább 1-2 hétre visszamenőleg...de elég hamar rájöttem magamtól is, hogy igen, az ember csak akkor vesz nagyon komolyan valamit, ha az égetően sürgős...
mondjuk az én szakterületem egy elég komplikált ágazat állami szinten, szinte mindegy ügyben másokkal is kell beszélnem akik nem az én részlegem, sőt sokszor nem is az én intézményemben vannak. ja és ugye alap, hogy mindenhol mindenhez csak egy ember ért. ha az éppen akkor nem érhető el akkor már lőttek is az egésznek, határidő ide vagy oda.

devilstrueface 2015.11.18. 10:07:49

@devilstrueface: na az utolsót hülyén írtam. nem mindenhez ért egy ember, hanem adott dologhoz (szakterülethez). és ugye sok-sok ilyen adott dolog van.

jacint70 · http://jacint.blog.hu 2015.11.18. 10:47:13

Szerintem nem az a baj, ha a véghatáridő távoli, hanem az, ha nincs enek részletesen meghatározva a projekt fázisai, amikhez normál és tartható részhatáridők vannak rendelve, és betartatva. Persze szívatni a dolgozókat egyszerűbb, csak a végeredmény lesz egy rossz rendszer meg egy csomó távozó kolléga. De ezt már elég régen megírtam... jacint.blog.hu/2011/12/20/az_excelhuszarok

Hmmm... 2015.11.18. 11:21:07

Mög osztán a teknologgia söm töljösön mindögy... :-DDD

efi 2015.11.18. 12:48:14

Mo-n nagyrészt semmi sincs időben készen. Ennél már csak az a rosszabb, amikor készen van időben, mert akkor meg nem működik/beázik/felpúposódik/lefagy/felforr.
És ennek fő oka nem a dúgozók lustasága hanem olyan dolgok, hogy hetente váltogatják az elérendő célt, havonta csökkentgetik a ráfordítható pénzügyi keretet (ezért állandóan kihúzkodnak belőle), meg értelmetlen időrabló meetingeken gereblyézik közben a vizet.
Ha egyszer nagyjából véglegesre elkészül, akkor pogácsa, ásványvíz mellett átadják, aztán ott hagyják 100 évig, mint eb a Szaharát, aminek következtében az már 2.évben kidől/beomlik/füstöl/felgazosodik.

xclusiv 2015.11.20. 00:48:57

Már bocsánat, de ez egy baromság.

A nagyfőnök nem azért mond fél évet, mert _tudja_ hogy 3 év a fejlesztési idő és így 3 év alatt el is készül. Lófaszt.
A nagyfőnök csak mond valamit, miközben fogalma sincs a valós megvalósítási időről. Ez önmagában nem is probléma, mert nem kell neki ebben szakértőnek lennie.

A probléma az, hogy nem kap valós visszajelzést. Ugyanis az alatta levő kisebb - de még mindig eléggé - nagyfőnök öltönyös-nyakkendős réteg bólogat neki, hogy kész lesz főnök, kész lesz.
És az alattuk levők pedig nekik, és az alattuk levők is felfelé, és mire leér a feladat a tényleges megvalósítókhoz (és itt akár hetekről is beszélhetünk, az alapban lehetetlen határidő mellett), azok meg csak fogják a fejüket, hogy "már megint hülyék vagytok bazmeg", aztán ennek örömére elolvassák az index címlapot, aztán hazamennek mert lejárt a munkaidő. Vagy elmennek inni.

És ez a többrétegű öltönyös réteg egy többrétegű "vízzáró réteget" alkot, ahol a valóság nem jut át lentről felfelé, és jellemzően fentről lefelé is torzul az információ rendesen. Minden egyes szinten.

(Erre a klasszikus példám az, hogy 2 cég mánágerei egyeztettek a két cég két kisebb rendszerének az összekapcsolásáról. Miután ez eljutott a tényleges szakemberekhez az egyik cégnél (nem tudom előtte mi történt, szerintem hetekig leveleztek és meetingeltek), kaptak egy több helyen egymásnak is ellentmondó, elnagyolt katyvaszt. Mentek a pontosító kérdések, pár nap múlva jöttek a válaszok.
Ezzel persze csak megint nagyobb lett a katyvasz, tehát mentek a további kérdések, aztán 10 nap múlva lett válasz, mert valamelyik öltönyös éppen nyaralt. Vagy sielt, akármi. Aztán lassan "muszáj volt" valamit csinálni a kérdéseken kívül, szóval lett egy interface, és érdekes módon nem "fütyült össze" a túloldallal. Aztán további kérdések, és válaszok minimum 1 nappal később, és további iterációk.
Végül valahogy sikerült kibulizni, hogy közvetlenül egyeztessenek a két cég szakemberei, öltönyösök nélkül, és érdekes módon másnap pöpecül kommunikált a két rendszer.
Az öltönyösök gondolom mindkét oldalon előadták a történetet sikerként, hogy a balfasz IT-saik ellenére a végén csak összehozták _ők_ a dolgot. Nélkülük persze tizedannyi idő alatt készen lett volna. És itt csak 1-2 rétegű "vízzáró rétegről" van szó, és egy picsányi feladatról.)

Mert normális esetben egy 3 éves fejleszési idejű rendszer első néhány hónapja, akár az első fél év is az igények felméréséről és a rendszer megtervezéséről szól. Az első kódsor csak ezután kerül megírásra.

És nem, kurvára nem ugyanazt a rendszert kapják a 2 módszerrel, még ha tényleg ugyanúgy 3 év alatt készül is el ugyanaz a funkcionalitás, amit amúgy kétlek.

Mert az egyik esetben lesz egy rendszer, amit a felhasználó igényeire szabtak, ő könnyen és jól tudja használni. A rendszer hw igénye optimális, a rendszer könnyen üzemeltethető, üzemeltetői doksi is van, meg minden apámfasza. Persze a rendszer alapban jól dokumentált, és a forráskód is, és ha bővíteni vagy módosítani kell (márpedig kelleni fog) akkor ez relatív olcsón, könnyen és gyorsan megvalósítható.

A másik módszerrel pedig lesz egy tákolt szarhalom, ami 20x akkora hw mellett is csak 5x lesz lassabb, és a user agyfaszt kap tőle és 10x annyi idő alatt végez el vele ugyanannyi feladatot. Üzemeltetni persze egy rémálom.
Ettől már csak a továbbfejlesztés lesz keményebb, mert dokumentáció sehol nincs, illetve valami nyilván van, de annak semmi köze a működő rendszerhez. Ami tele van redundáns interface-ekkel, de akár redundás táblákkal vagy akár adatbázisokkal is. A kód persze olvashatatlan, tele hardcode-olt mocsokkal, workaround workaround-jának a workaround-jával, meg ilyenek.
Szóval ha valaki feladatba kapja a módosítást, akkor két napig kurvaanyázva nézi a kódot, majd a harmadik nap be se jön csak felmond email-ben, és persze a maradék időre kiíratja magát a háziorvosával idegi kimerültségre, lumbágóra, isiászra, akut hasmenésre, vagy épp ideggyengeségre hivatkozva.

További olvasnivaló: Éles tesztüzem
wiki.javaforum.hu/pages/viewpage.action?pageId=8683616
süti beállítások módosítása