Az informatikai projektek sajnos sokszor igen kemény, embert próbáló körülmények között zajlanak. A külső szemlélő számára sokszor érthetetlen, milyen heroikus erőfeszítésekre és áldozatokra van szükség a sikerhez: a gyilkos körülmények sokakat megtörnek. Ugyanakkor sokan vannak olyanok is, akik már kisebb nehézségek után úgy érzik, a világ minden terhe az ő nyakukat nyomja, pedig ők még épp csak belekóstoltak a dologba. Hogy könnyebb legyen a viszontagságokat elviselnetek, és hogy ne sírjatok annyit és lássátok, nem is olyan rossz nektek, most bemutatjuk egy tesztmenedzser fiktív naplója segítségével, milyen lenne a világ legkeményebb projektje!
2014. január 12.
“Kedves Naplóm! Ma a cégnél megtartották a projektnyitó megbeszélést. A projektvezetőnk optimistán nyilatkozott a kilátásainkról, bár a bemutatott projektterv állítása szerint ‘nagyon feszített’ és ‘nincs benne tartalék’. Kissé aggódunk a sok párhuzamos feladat és a szállítói függőségek miatt: amikor ennek hangot adtunk, a szponzor képviselője csak annyit mondott: ‘Ez egy top prioritású projekt, kőbe vésett határidőkkel, úgyhogy nincs más választásunk, meg kell csinálnunk!’. Azért ez kemény lesz, gondoltam. A projekt státusza természetesen zöld. Ma délután fél 7-re moziba megyünk a srácokkal, majd ott még biztos téma lesz, hogy mi vár ránk…"
2014. május 8.
“Kedves Naplóm! Ma drámai hangulatú státuszmegbeszélésünk volt. Az igényspecifikációkat még mindig nem sikerült lezárni, újabb és újabb alapvető kérdések merülnek föl a megvalósítandó feladatokkal kapcsolatban, egyre inkább úgy érezzük, zsákutcába kerültünk. A projektvezetés elrendelte a napi 10 óra munkaidőt, de a hétvégézni egyelőre legalább nem kell."
2014. május 9.
“De, mégis kell hétvégézni. De azt mondták, hogy ha most, a specifikációs időszakban keményen belehúzunk, akkor helyre kerül minden, behozzuk a lemaradást, és később normalizálódik a helyzet. A projekt státuszát sárgára állították. Mindegy, úgy döntöttünk a srácokkal, valóban érdemesebb most belehúzni, és akkor lesz egy jó nyarunk."
2014. július 15.
“A helyzet egyelőre nem akar normalizálódni, hatalmas hiányosságok derültek ki a specifikációkban, azóta is minden második hétvégét végigdolgoztuk, napi 12 órát bent vagyunk, de a csúszás inkább nőtt, mint csökkent! A csapatból hárman is felmondtak. Állítólag családi okok miatt, amit furcsa, mert az egyikőjüknek még egy aranyhörcsöge sincs, nem hogy családja. A szabadságainkat augusztusban kell majd kivennünk, nem akkor, amikor eredetileg tervezük."
2014. szeptember 8.
“Nem voltunk szabadságon mégsem, és nem is leszünk már idén. Már a teszteseteket kéne írnunk, és még a specifikációkban is vannak nyitott pontok, a fejlesztések teljes össze-visszságban zajlanak. A tesztrendszereket a múlt héten sikerült végre megrendelni, miután kiderült, hogy a beszerzés 17 hétig a kapcsolódó papírokat egy fikusz nedvszívó alátétének használta. Napi 14 órára emelték a munkaidőt, és megjelent egy külsős cég, akik a megbeszélésekre és munkaállomásokhoz hordják a kávét kérésre, hogy ezért se kelljen felállnia senkinek a helyéről. A projekt státuszára azt mondták, nem piros, hanem vérvörös..."
2014. november 19.
“Végre lezártuk a specifikációkat! A szállítók már vagy öt hónapja fejlesztenek, úgyhogy most biztosan lesz néhány változtatási kérelmünk, de semmi gond, ha nagyon keményen melózunk, még behozhatjuk a lemaradást! Mostantól napi 17 órát leszünk bent, heti hét napot, úgyhogy aki messze lakik, annak megengedék, hogy hozzon matracot meg hálózsákot, és az asztala alatt aludjon. Cserébe viszont mindenki kap nagy bónuszt, ha sikerül időben élesítenünk! A nagy bónuszt pontosan nem definiálták, nekem személy szerint legalább 5 millióra lenne szükségem, mert elég sok elmegy a szemhéjam rángatózásának kezeltetésére."
2014. december 24.
“Csodás nap a mai! Kaptunk 12 perc szabadidőt, amíg megünnepelhetjük a harmadik emeleti teakonyhában a karácsonyt! Valaki az állása kockáztatásával reggel kiszökött a szemben levő kisboltba, és becsempészett fél kiló szaloncukrot a testüregeiben, amit a csapat csöndes áhítatban rágcsált el, miközben mobilról meghallgattuk a Csendes éjt. Most rohannom kell teszteset újraíró tréninget tartani.
Rosszul állunk, de a projektvezetés szerint ha összeszedjük magunkat, még behozhatjuk a lemaradást! Viszont ezért napi 20 órát kell dolgoznunk mostantól. Egyre több asztalnál jelentek meg infúziós állványok és katéterek, amiket egy külsős tanácsadó cég nővérei kötnek be a dolgozóknak: így spórolunk a mosdóhasználattal, és enni is jóval ritkábban kell felállni a helyünkről. Boldog Karácsonyt!"
2015. január 25.
“Elég nehezen bírjuk a napi három óra alvást. Több fejlesztőt láttam az elmúlt napokban üres tekintettel állni a tizedik emeleten, a panorámaablaknál a mélységbe bámultak és magukban motyogtak. Vajon ez a kreatív fejlesztési folyamat része? Ma dél körül eszembe jutott, hogy volt olyan idő, amikor munka után moziba mentünk! Moziba! Egy másik épületbe! És a projekt még nem volt kész! Micsoda könnyelműség volt... már nagyon bánom. A projekt státuszának szimbolizálására bevezették az 1-2-3 halálfejes rendszert, most az első fokozatnál tartunk."
2015. február 12.
“Nem haladunk terv szerint, rengeteg a hiba a szoftverben. A hibák megtalálása közben is rengeteg további hibát vétünk, például nem találunk meg egyes hibákat, illetve hibásan regisztráljuk a megtaláltakat. A projektvezetés ezért kénytelen volt napi 24 órára emelni az elvárt munkaidőt, úgyhogy az élesítésig már csak külön vezérigazgatói engedéllyel lehet aludnia bárkinek. Napi 5-10 speed tablettát kapunk alapellátmányként. Minden eredeti mérföldkövön túlcsúsztunk, bele kell húznunk, most már tényleg össze kell szednünk magunkat, és keményen melózni!!"
2015. március 6.
“Sajnos nem állunk valami jól… a fáradtságtól csak egy ujjal tudok gépelni, a szemeim lángolnak, a testem véletlenszerű pontjai rándulnak fájdalmas görcsbe újra és újra… A kritikus hibák száma stagnál, stabilan kétszáz fölött van ezért a menedzsment döntése alapján ma éjfélkor fekete misét tartunk a projekt haladásának elősegítésére, élőáldozattal… A cél a sötét erők megidézésével a napi 27 órányi munkaidő elérése, mert a legújabb tervek szerint így még lenne esélyünk egy sikeresnek mondható éles indulásra... "
2015. március 26.
“Végeláthatalan folyosókon bolyongok, a távolból sikolyok hallatszanak, a mélységből földöntúli lények pokoli vonyítását hallom. A szobákban tüzek égnek, a még életben levők különös, rángatózó mozdulatokkal próbálnak az UAT környezetre egy újabb, működőképes verziót telepíteni, miközben a tesztelő csapat monoton hangon ördögi rítusokat kántál. A projektirányító bizottsági ülést a szponzor helyett egy kecskefejű szárnyas démon vezeti, aki a hibastatisztikákat bemutató diagramot meglátva élve felfalja a projektvezetőt."
2015 apsdasad 3424
“Afsdlkf lkdlfsáaáfkfdka ffffakc sfaldaéfc xxxx élkadélakdé vkdv aa akadé aldaéfdlafd éldaf défféaldakprokrg ka akakaööaööööööööö…..."
2015. június 20.
“A kórházban ébredek, két hétnyi kóma után. Azt mondják, a rendszer végül elindult élesben 8 hónap csúszással. Az első visszajelzések alapján a felhasználók elégedetlenek a felületek ergonómiájával, sok, a napi használatot akadályozó hibával szembesülnek, és úgy általában jobban szerették a régi rendszert, nem értik, minek ez az új.
Lassan felkelek az ágyból. Rövid keresgélés után megtalálom a kórház alagsorában tárolt tűzoltó fejszét, és elindulok elmagyarázni a felhasználóknak, miért is jó nekik az új rendszer."
Bea, köszönet az inspirációért! :)