Az elmúlt hetekben volt szerencsém konferenciákon részt venni, nem csak hallgatni, hanem előadni is. Voltak angolszász, meg magyar előadók: a téma informatika, termékek, fejlesztés, tesztelés, projektmenedzsment volt, szóval a szokásos.
Persze mindkét alkalommal az első fél óra után erőt vett rajtam az iskola effektus: automatikusan iskolapadban bambuló ötödikessé váltam, mert az előadók stílusa beindította bennem az iskolában belém égetett „csak üljük végig az órát” üzemmódot.
Az időutazás alól az előadók sem mentesültek: azok a magyarok, akik beszéltek, szinte kivétel nélkül szintén visszakapcsoltak Kovács Józsikába és lélekben elkezdtek felelni Ady késői korszakából, ahelyett, hogy a lényegre koncentráltak volna: azaz érthetően, szórakoztatóan, élvezetesen, elgondolkoztató módon jól érthető üzenetet közvetítettek volna. Az amerikaiaknak ezzel persze nem volt gondjuk: ők nem Józsikává, hanem szupersztárrá változtak, amint kiléptek a színpadra.
A másik gondom az előadásmód mellett a tartalommal volt: össze is gyűjtöttem, mik azok a témák, amiknek az előadását keményen büntetném Kriminalhauptmeister-ként szakmai konferenciákon:
- Cégünk semmitmondó reklámozása a részlegek és tevékenységi körök véget nem érő felsorolásával
- Valami IT szupermulti által kifejlesztett, mindenre jó termék sulykolása az aktuális divattechnológiával összeragasztva („Huhh, hát a jövő az most a felhő, és rájöttünk, hogy a 28 éve reszelt monstrum termékünk azt is tudja ám! Sőt, az maga egy felhő.”)
- Valami hihetetlenül specializált megoldás boncolgatása anélkül, hogy általános üzenetet vagy tanulságot közvetítenénk a közönség felé, tobzódva abban, hogy ki tudja hány évet öltünk valamibe, amiből vajmi kevés embernek van haszna
Szóval ha már egyszer úgy hozza a sors, hogy beszélhetünk (illetve beszélnünk kell, ki hogy élni meg) mások előtt, akkor tartsunk be néhány alapvető szabályt:
- Legyen érdekes, értékelhető mondanivalónk a közönség számára, ne saját magunknak tartsunk előadást!
- Ne akarjuk egy előadáson megoldani a világegyetem összes problémáját: válasszunk ki egy-két jól érthető és a konferencia témájába vágó üzenetet, és azokra koncentráljunk!
- Próbáljunk élvezhetően előadni! Nem elvárás, hogy mindenki katarzistól reszkető lábbal botorkáljon ki a kávészünetben, de figyelni csak arra fognak, amit érdekesen mondanak
- Nem felelsz, hanem előadsz, szórakoztatsz, elgondolkoztatsz! Ez nem irodalomóra Födémesi tanárnőnél, aki szétharapja a torkod és a véredben fürdik, ha nem pont azt mondod, ami a tankönyvben van. A tankönyv itt senkit sem érdekel! Az ötleted, a gondolatod számít csak, az, hogy TE mit akarsz NEKIK ott és akkor mondani! Ne félj újszerű lenni, eltérni a diáktól, beszélgetni a közönséggel!
A profi előadók még biztos fel tudnának ezer szabályt sorolni (figyeljünk a pontos ütemezésre, szemkontaktus, kézmozgás, járkálás, blablabla) amik szintén fontosak, de ez már egy következő szint. Jó előadóvá válni hosszú évek munkája, és csak lépésről lépésre lehet haladni, mindazonáltal kérlek, indulj el ezen az úton, mert az élet túl rövid ahhoz, hogy elbénázott előadások hallgatásával töltsük!
Zárszónak íme egy inspirációs video Mike Pattontól, a Faith No More frontemberétől: ha már itt tartasz majd, tudni fogod, hogy megérkeztél :)
