A magyar informatika világában folyó kalandozásaink során sok-sok problémás területre leltünk már, cikkeinkben folyamatosan próbálunk válaszokat keresni a mindannyiunkat gyötrő kérdésekre. Most azonban végre egy olyan szakértő bölcsességét is megoszthatjuk veletek, akinek informatikai, vezetési és szervezetfejlesztési ismeretei messze túlmutatnak saját szerény képességeinken.

Ismerkedjetek meg Bagoly Bácsival, akinek messze földön híres IT Iskolájának óráiba engedünk most bepillantást. Óráin Bagoly Bácsi kimeríthetetlen bölcsességgel szól mindannyiunkat gyötrő témákról: elsőként lássuk, mit is kell tudni a startup cégekről!

"Na kedves gyerekek, hát szerbusztok! Örülök, hogy ilyen szépen összegyűltünk, látom a csillogást a szemetekben. Józsika kisfiam, te is ott hátul fogjad most már be a szádat, különben úgy megdobállak bagolyköpettel, hogy nem jön ki a kapucnis felsődből, amit anyád huszonhétezerért vett az outletben.

Na szóval. Mai óránk tárgya a startup cég: mit is kell erről tudni, meg mit nem, hogyan is viszonyuljatok gyerekek ehhez a gazdag és szép témához, ha az életben szembesülnétek vele. Először is, a startup-ot úgy írjuk, hogy s-t-a-r-t-u-p, de úgy ejtjük, hogy "sztartap". Angol szó ez gyerekek, ami azt jelenti hogy "indítás", bár a többségüket elnézve inkább a "felindulás" jellemző rájuk.

Azért hívják így ezt a céget, mert bizony azok az emberek, akik benne vannak azt hiszik, valami nagyon nagy ötlet jutott az eszükbe. Aztán ettől az ötletből felbuzdulva akarnak informatikai céget csinálni ami annyira sikeres, hogy maximum három év múlva minden alapító saját Karib-tengeri szigettel rendelkezik majd. Gondolják ők legalábbis.

Na gyerekek, ezek aztán teljesen biztosak benne, hogy az ő ötletük a legeslegjobb a világon. Abban is teljesen biztosak, hogy még senki se találta ki az ő nagy ötletüket, akkor is, ha a google-ba beírva 64 millió találatot kapnak a témában. Hogy miért? Azért, mert olyan a saját ötlet mint a saját gyerek: a szülők akkor is a legkülönlegesebbnek meg legszebbnek látják, ha olyan randa a kisgyerek, hogy az óvodai csoportképeken csak papírzacskóval a fején szerepelhet.

Szerencsére sok startup ötlet meg is reked ott, hogy a kitalálója álmodozik róla a fürdőkádban fekve, félrészegen hadovál róla céges bulikon, aztán nem csinál az egésszel semmit. Néha azonban nem ez történik: egyes emberek olyan elszántak, hogy céget alapítanak, és belevágnak a megvalósításába.

Belelkesítenek néhány nénit meg bácsit a környezetükben, azok meg vagy a munkájuk mellett, vagy azt otthagyva mennek startupozni. Belelkesíteni nem nehéz manapság senkit, gondoljátok csak meg gyerekek, mennyivel jobban hangzik barátok közt, babzsákfotelben fetrengve macbook air-en a világ legnagyobb ötletén dolgozni, mint a hülye főnökünknek hibariportot gyártani, értelmetlen megbeszéléseken zsibbadni, vagy valaki más által gyártott hányadék kódot támogatni heti negyven gyötrelmes órában. Belevágnak hát, de általában csúnya csalódás vár rájuk.

Hogy miért csalódnak, gyerekek? Hát azért, mert nem tudják, hogy az ötlet kitalálása, meg a babzsákban meredezés bizony csak egy százaléka a sikernek, a többi 99% meg kemény munka. Sőt, a babzsákozás teljesen elhagyható. Hiába a nagy ötlet, meg a lelkesedés, a startup-ban ugyanúgy meg kell csinálni a szoftvert, mint máshol. Ugyanannyi a hiba benne, ugyanúgy meg kéne tervezni, le kéne tesztelni meg dokumentálni, de ezeket senki se szereti csinálni. Úgyhogy vagy megemberelik magukat, és csinálják rendesen, vagy semmi se lesz az egészből.

De még ennél is nagyobb baj, hogy a terméket nem csak megcsinálni kell, hanem el is kell adni. Erre persze soha senki sem gondol gyerekek: a bácsik meg a nénik azt hiszik, hogy annyira jó az ötletük, hogy majd sikítva rohan hozzájuk a fél világ egy-két internetes hirdetés meg egy összetákolt weblap hatására. Pedig gyerekek tanuljátok meg: ha nincs kemény marketing, nincs ügyfél. 

Na aztán a nagy ötletelés meg babzsákban álmodozás általában addig megy, amíg el nem fogy az összes pénzük, termék vagy ügyfél meg egy szál se. Na ekkor jön gyerekek a nagy trükk: a pénzügyi befektető bevonása. A pénzügyi befektetők olyan bácsik, akiknek annyi pénzük van, hogy már nem tudják mit vegyenek rajta, ezért inkább odaadják olyanoknak, akiknek nincs elég. Na de nem csak úgy odaadják, hanem cserébe részt kérnek a startup cégből abban a reményben, hogy bejön a nagy ötlet, és akkor nem olyan sok pénzből a befektető bácsiknak is lesz karibi szigetük.

Ebből aztán szokás szerint megint csak összeveszés lesz a bácsik meg nénik között. Az alapítók azon siránkoznak, milyen jó volt az elején, amikor még a befektető bácsik nem pofáztak bele mindenbe, a befektetők meg folyton idegesek, hogy hol van már az a kurva karibi sziget. Sokszor aztán annyira összevesznek, hogy semmi se lesz emiatt az egész startupból.

De ha sikerül ezen a sok nehézségen átevickélniük, akkor van olyan is, hogy jól alakul minden. Az olyan nénik meg bácsik, akik nem divatból startup-olnak hanem keményen dolgoznak és rendes céget építenek, végül időnként meg tudják valósítani, amit kitaláltak. És akkor nagy ám az öröm, még akkor is, ha éppen karibi sziget nem lesz belőle!

Itt a mai óra vége gyerekek, viselkedjetek rendesen, egyétek meg a spenótot, és okosan startup-ozzatok!"