Van az évnek egy felkavaró időszaka, amit egyforma izgalommal vár mindenki, legyen nagyfőnök vagy gyakornok, architekt vagy tesztelő, projektmenedzser vagy asszisztens. Nem, nem a Mikulásról van szó, hanem az éves teljesítményértékelésről. Mindannyian várjuk, hogy végre eljöjjön az óra, amikor csak rólunk van szó, nagy reményekkel várjuk, hogy elismerjék hatalmas teljesítményünket, vaskos fizetésemeléssel honorálják érdemeinket, esetleg kipanaszkodhassuk magunkat végre szaftosan arra a sok idiótára, aki körülvesz minket.
Aztán sajnos nem mindig váltja be a teljesítményértékelés a hozzá fűzött reményeinket. Vagy ezért, vagy azért, de félremegy a dolog: összeszedtünk nektek néhány tipikus elbénázott teljesítmény értékelés típust, mindannyiunk épülésére!
A haverkodós
Kezdjük azzal a fajta értékeléssel, amikor az értékelő képtelen konfrontálódni, és rettenetesen kínosan érzi magát, ha kritikát kell megfogalmaznia szemtől szemben. Mit csinál ehelyett? Haverkodik egy sort.
"Hogy vagy, Zsoltikám? Gyerekek, mindenki oké? Na, essünk túl ezen az értékelésen, de hát érted, nem kell téged nagyon értékelni, mindent szuperül csinálsz, mit is beszéljünk erről, egyszerűen király vagy! Nem is tudom, mi lenne velünk nélküled. Szóval csak így tovább! Holnap megyünk meccset nézni?"
Ettől aztán mind a két fél remekül érzi magát egy kis ideig, de mint értékelés, semmire nem jó, mert fogalma sem lesz az értékeltnek, hogy mit csináljon jobban majd.
A földbe döngölős
Ennél többet vártak tőled. Ez nem lesz így elég. A többiek bezzeg száz százalék, te meg lássuk be, leginkább nulla. Emlékezz csak vissza, hogy a múltkor is az volt, hogy mennyire elcseszted. És egyébként is, a cégnek nem megy jól, meg a világpiaci helyzet is milyen már. Szóval szedd össze magad, csinálj valamit. Ja, és kilógsz a sorból, legyél csapatjátékos, ez csapatsport!
A cég? Az mindent jól csinál, úgyhogy fogd be és légy alázatos, és kezdj el végre rendesen dolgozni!
Az ígérgetős
Hatalmas, elképesztő lehetőségek várnak rád, Lesz itt pozíció, meg lehetőség, meg minden!
"Nagyon komoly terveim vannak veled. Károly idén nyugdíjba megy, megüresedik a pozíciója, ha így folytatod, egyértelműen tiéd lesz a hely. A cég egyébként is óriási ugrás előtt áll! És most te a legjobbkor, a legjobb helyen vagy, letaroljuk a türkmén piacon, egy év múlva négyszer ennyien leszünk!! Unod a projektedet és szeretnél angolul tanulni? Persze, semmi gond, úgyis pont indul egy nagyon izgalmas új melónk, ott te leszel a projektvezető! És pont most akarunk egyébként is céges nyelvtanfolyamot indítani!"
Kár, hogy mindezt az értékelés után három perccel már elfelejti, Károly pozícióját meg még aznap legalább négy másik embernek belengeti.
A hipertudományos
Tizenhat különböző sheet-ből álló, átláthatatlan függvényerdőtől sújtott megalomán Excel tábla, személyre szabott KPI-ok tömkelege, Gauss görbe szerinti eloszlásban kiosztandó teljesítményértékek huszonhét különböző szempont szerint: az értékelésre szánt egy óra pont eltelik a kötelező mezők kitöltésével, így sajnos érdemi visszajelzésre már nem marad idő. De vigasztaljon mindenkit, hogy az eredményből remek igazgatósági prezentációt lehet majd gyártani, ahol minden ember egyetlen pici Excel cellatartalommá sűríthető!
A precíz tervező
Az értékelés egyik sarkalatos pontja a következő időszak céljainak kijelölése. A pontos tervezés a kiegyensúlyozott létezés alapja: nem csapongunk, hanem összeállítjuk pontosan a következő fél évet, kitűzzük a mérhető célokat, számszerűsített sikerkritériumokkal! 25%-kal kevesebb UAT hiba a saját modulokban, 45%-kal több külföldi projektbevétel, 15%-kal emelkedett ügyfél elégedettségi mutató, nyelvtanfolyam, három szakmai képzés, barcelonai szakmai konferencia!
Aztán eltelik egy hét, és a kitűzött precíz célok egy pillanat alatt értelmüket vesztik, amikor a dolgozót a szakmai vezetője (akihez sosem jutottak el az értékelésen kitűzött célok, hiszen azt a mátrix szervezetben egy másik vezető csinálta) rárakja az eleve bukásra ítélt türkmenisztáni projektre, ahol a feladat vérmedvék által megrongált gázvezetékek javításából áll a -40 fokos hóviharban. Úgy, hogy a vérmedvék még mindig a csőnél vannak.
A nagyon korrekt
Nagy hagyománya van egyes szervezetekben a végletekig húzott asszertív kommunikációnak, a politikai korrektségnek, a konstruktív kritikának. Nincs olyan, hogy elcseszted, csak olyan, hogy lépéseket tettél meg a tanulási görbe mentén! Nincs olyan, hogy ez meg az nem megy neked, csak olyan, hogy van tered a fejlődésre! A cég sem összeomlás szélén áll, hanem a növekedési hullám alsó szegmensében vesz lendületet a következő kibontakozási fázishoz.
Úgyhogy értékeltként biztosan úgy érzed: ájj de nagy király vagyok, jól megdicsértek. (Akkor is, ha egész évben a legnagyobb teljesítményed a munkaidőben valamelyik tower defense játék 132-ik szintjének legyőzése volt.)
Aztán a végén nem kirúgnak, hanem új horizontokat nyitnak meg neked a karriered továbbépítésére...