Lógó orral ballagott vissza Li Hung a Bölcstől, akinél ugye az előző részben megismert kezdődő keretrendszer függősége miatt járt. Az öreg szavai kavarogtak a fejében, félelemmel gondolt a gonosz keretrendszerre, és úgy érezte, csillapodik a szívét marcangoló programozási vágy.

Másnap újult erővel vetette magát a munkába, órákon át a statikus kódelemző által feldobott hibákat csiszolta, remélve, hogy a tökéletesre fényesített kódja felett érzett öröme végre csillapítja majd a lelkében dúló vihart. De hiába volt minden erőfeszítés, Li Hung nem talált békességre, ezért úgy döntött, hogy tisztán spirituális, lelki megtisztulási célzattal elfogadja egy Nagy Nemzetközi Befektetési Bank állásajánlatát az eddigi fizetésének háromszorosáért.

Alig egy hónap múlva elérkezett a napsütéses reggel, amikor Li Hung kipucolta barna bőrcipőjét, kivasalta legszebb fehér ingét, és csillogó tekintettel elindult új munkahelyére. Boldogan lépett be a hatalmas épület fényes üveg forgóajtaján, büszkén vette át belépőkártyáját a recepción, ami már az első napon ott várta őt.

Új asztalánál kedves kis üdvözlőcsomag várta Li Hungot, egy illatozó új laptoppal, céges tollakkal és egy "NNBB - legjobb a kiválók között" feliratú céges pólóval. Már-már könny szökött a boldogságtól elalélt férfi szemébe, amikor egy mosolygós fiatal lány így szólt hozzá:

"Üdvözöllek a fedélzeten! Az első napon munkavédelmi, tűzvédelmi, és fejlesztői gyorstalpaló tréningben lesz részed, kérlek kövess!"

Egy kis terembe vezették Li Hungot, ahol már jó két tucat izgatott kezdő várta, hogy megkapják a munkavégzéshez oly fontos oktatásokat. A tűzvédelmi és munkavédelmi program gyorsan lezajlott. Rövid kávészünet után (ahol a kávé a figyelmes cég ajándéka volt), egy komoly tekintetű, összevont szemöldökű ötvenes férfi lépett a terembe. A csevegés zaja elcsitult, minden szempár a belépőre szegeződött várakozóan.

"Újoncok!" - kezdte a férfi érces hangon - "Csi Lang Wei vagyok, a Nagy Nemzetközi Befektetési Bank Informatikai Főigazgatóságához Tartozó Archtekturális Osztály Osztályvezetője. A mai oktatásotok legfontosabb része következik: bemutatjuk nektek a bank 

fejlesztési keretrendszerét!

Ahogy kimondta a szavakat, megnyílt az oktatóterem fala, és egy hatalmas, zöldes-szürkés masszaként vonagló csápos szörnyeteg furakodott elő az üregből, földöntúli hangon üvöltve:

"Én vagyok a banki saját RDF, azaz Rapid Development Framework, reszkessetek halandó férgek! Bármilyen üzleti folyamatot tudok konfigurálni magamon, programozni se kell!"

Minden újonc rettegve borult a félelmetes Keretrendszer előtt, elámulva annak erejétől, kivéve Li Hungot! Az ő fülében  még élénken éltek a Bölcs szavai, aki óva intette a keretrendszerektől.

"Vissza, gonosz bestia! Én ismerem álnokságodat!" - kiáltotta bátran - "Tudom ám, hogy konfigurálással csak azt a két beépített demofolyamatot tudod megoldani, amit a sales prezentációkon mutogatnak sötét lelkű gazdáid. Ráadásul ha csak paramétereznénk és nem programoznánk, attól még ugyanúgy végig kell menned a teljes változáskezelési, szoftver minőségbiztosítási és kiadási folyamaton, te álnok kígyó!"

Visszahőkölt a bestia a hős szavaira, de nem tágított, bömbölve válaszolt:

"Biztosítom a kódminőséget! Minden fejlesztő az általam megszabott szabályok szerint dolgzik, egységesen! Rend van és fegyelem!"

"Hiába jössz az egységességgel, hiszen nem lehetsz minden üzleti igényre felkészülve, és lépten-nyomon saját kódot kell majd írnunk melletted! Rosszabb esetben bele kell majd túrnunk a kódodba keretrendszer szinten is démoni teremtőid szűklátókörűsége és rossz architektúrális megközelítése miatt!"

"De tudok egy csomó funkciót out of the box..." - mondta az eddiginél jóval csöndesebben a Keretrendszer.

"...amiket aztán írhatunk újra, mert nem illeszkednek a legújabb banki omni-channel koncepcióba. Lásd be, vesztettél!" - kiáltotta diadalmasan Li Hung.

"De... de akkor legalább a jogosultságkezelésről, meg az egységes megjelenítésről hadd gondoskodjak..." - kérte sírós hangon a Keretrendszer, aki furcsa módon mostanra egész kicsivé és könnyű súlyúvá zsugorodott.

"Jól van, legyen hát." - sóhajtotta Li Hung - "És hogy lásd, hogy neked is megvan a helyed a világban, növeszthetsz egy finom kis perzisztencia réteget is. De csak visszafogottan ám!"

"Hurrá! Köszönöm! Végre megtaláltam a helyem a világban!" - mondta boldogan a Keretrendszer.

"Hurrá! Éljen a hős, aki legyőzte a Keretrendszer gonoszságát!" - kiáltották mindannyian, majd elindultak a heti státusz meetingre a negyedik emeleti nagy tárgyalóba, bele a nagy büdös naplementébe.