Vannak az életben dolgok, amik nem kerülnek semmibe, és sokkal szebbé lehet velük tenni a világot. Egy mosoly a pincértől, miközben megkérdezi, hogy ízlett az étel. Türelmesen megvárni, hogy előbb leszálljanak az emberek a villamosról, és csak aztán felszállni. Nem dudálni azonnal, ha a lámpánál előttünk álló nem lő ki kétszázzal, amikor a jelzés zöldre vált.

Sajnos ezekben általában nem vagyunk nagy bajnokok, az ellenkezőjében viszont annál inkább: bármikor az őrületbe tudjuk kergetni egymást azokkal a mindennapi kis gonoszságokkal, amik nélkül annyival sokkal szebb lenne a világ, de mi mégsem bírunk nélkülük élni. Íme, összegyűjtöttünk nektek egy csokorral a Mindennapi Munkahelyi Bunkóságokból!

Mint a kámfor

Le van fixálva az időpont a meetingre, benyomja az accept-et, ott virít zölden, hogy jönni fog. Eljön az időpont, te ott ülsz a teremben, ő meg nem jön. Eltelik öt perc, tíz, sehol senki. Hívod, nem veszi fel. Vársz még egy kicsit, egyre reménytelenebbül, aztán húsz perc múlva feladod. Mikor másnap véletlenül a folyosón összefutsz vele és kérdőre vonod, lesajnálóan néz rád, és tudatja veled, hogy éppen vészhelyzet volt. Például vészesen gyorsan meg kellett ennie egy islert.

Az elérhetetlen

Valamilyen ügyben már előrehaladtatok, ami eddig számára kurva fontos volt, mondjuk állást ajánlottál neki. Írsz emailt, hogy mikor kezd, nem válaszol. Hívod, nem veszi fel. Újra hívod, megint nem, írsz sms-t, még a nevedet is beleírod, nehogy ne legyen meg a számod, és azt gondolja, a követeléskezelő akarja behajtani rajta a nagyanyja fagyasztójának részletét. Nem válaszol. Ekkor már sejted, hogy nem aktuális részéről, de annyira gerinctelen, hogy egy lepkefingnyi sms-t nem képes megírni, hogy bocsnemaktuális. Konfliktuskerülés csúcsra járatva.

Kifogásgyár

Megbeszéltük, megígérte hogy megcsinálja, rákérdezel közben, hogy ugye haladsz, azt mondja persze, minden OK. Eljön a határidő, és kiderül, hogy nincs kész semmivel. Illetve egy dologgal igen, egy tökéletesre csiszolt kifogással! Elment az internet, fosóshányós vírusom lett, vészhelyzet volt a projektben! Nem ebben, a másikban. - mondja, majd megígéri, hogy de hétfőre persze tuti meglesz.

A kis kreatív

És el is készül vele, de nincs benne köszönet, mert rohadtul nem azt csinálta meg, amit megbeszéltetek. Amikor megkérdezed, hogy miért nem úgy és azt, akkor előadja, hogy azért, mert közben támadt egy sokkal jobb ötlete! És úgy gondolta ő (akinek nem kell ezen gondolkodnia, sőt tilos!!!) hogy akkor inkább máshogy csinálja. Az, hogy erről esetleg korábban kellett volna szólnia, nem tűnik fontosnak számára, hiszen nyilvánvalóan az övé a világ legjobb ötlete, és ha egyszer a legjobb, akkor nincs mit beszélni róla.

Ott se voltam

A múlt pénteken le kellett volna zárni a tesztelést? Már csak az ő részére vár az egész csapat két hete, hogy kész legyen a specifikáció? Tényleg be kellett jönni szombaton? Hát neki senki se szólt, senki sem mondta, nem kapott emailt, nem írtak neki táviratot, nem volt róla memo meg eligazítás, és a híradóban se mondták be. Pedig ha tudta volna, hajjaj, akkor bizony Isten! De hozzá valahogy sose jut el semmi, ami persze nem az ő hibája.

A Delegátor

Hát, megcsinálná ő szívesen, persze, de ez pont olyan, mint amit a Kati már négyszer csinált, szóval sokkal jobb lenne neki adni. Az a másik, ahhoz meg elég sokat kéne olvasnia, ami meg sokáig tart, nem tud vele időre elkészülni. Áhh, emberek előtt ő nem tud beszélni, jobb lenne, ha valaki más tartaná a prezentációt, úgyis csak elrontaná, és akkor meg ég az egész csapat. Ha meg végül mégis megkap valamit, akkor a feladat elvégzéshez szükségesnél tízszer nagyobb energiát tol bele abba, hogy átpasszolja fű alatt valaki másnak.

A Szarbanhagyó

A projektvezető, akinek véletlenül az élesítés hetére esik a két hetes kamcsatkai szabadsága, ahol se email, se telefon. A társelőadó, akinek pont az 500 ember előtt megtartandó csúcskonferenciás előadásotok napjára megy el teljesen a hangja. A programozó, aki ötkor betol egy kalap szart a repoba, ami hazavágja a buildet, majd elfüstöl, mert megy a busza. Végül pedig az igazgató, aki a csapat non-stop hétvégézése előtt péntek délután még visszanéz az ajtóból, elegánsan bedobja a "rendelhettek céges pizzát!" rigmust, majd távozik az M7-es irányába egy balatoni hosszú hétvégére...

Image copyright: prettyvectors / 123RF Stock fotó