Az IT projektek környékén mindenki folyton vízesés modellről, lean-ről, six sigmáról, kanbanról meg scrumról vakerál, arról vitatkoznak, vajon melyiket milyen projektre lehet használni, meg hogy melyik a hülyeség meg melyik nem. Szakkönyvek százai születnek ezekről, konferenciákat tartanak, tanfolyamokra lehet beiratkozni ahonnan aztán megfelelő elkötelezettség kinyilvánítása után mindenféle képesítésekkel felvértezve távozhatunk. Aztán a való életben egy teljesen másik projektmódszertant alkalmaznak a legtöbben, amiről valamiért soha senki nem beszél! Itt az ideje hát, hogy lerántsuk a leplet a világ legelterjedtebb, legszélesebb körben használt projektmenedzsment módszertanáról!

A világ legnépszerűbb projektmódszertana minden kétséget kizáróan az úgynevezett Kalibrációs Általános Objektív Szisztéma (azaz K.Á.O.Sz.). A K.Á.O.Sz alkalmazása során a résztvevők nagy hangsúlyt fektetnek improvizációs képességeikre, intuíciójukra. Hatalmas előnye a módszertannak, hogy nem ragaszkodik semmilyen merev szabályzathoz, a működés, a projekt scope-ja, a résztvevők köre akár egyik napról a másikra tetszőlegesen módosítható, akár a projekttagok értesítése nélkül! A módszer nyitottsága miatt lehetővé teszi más módszertanok elemeinek tetszőleges átemelését és keverését, például nyugodtan tarthatunk Heti Stand-up Projekt Irányító Bizottsági Tollgate-eket.

A tervezéshez elengedhetetlen a Becslés Ellenpont Használó Aktivitás Szinkronizációs Annuális Linearitás (B.E.H.A.S.A.L.) becslési módszertan használata. A módszer sikeresen kombinálja a tapasztalati számokat a becslést végzők tudatalattijának felszabadításával, bátran szakítva a komplex és időigényes egyéb becslési módszerek hagyományaival. A módszer használatának jellemző kísérői példaul az "Öcsémbazmeg ez simán kijön 30 napból" vagy a "Mittomén írjá be 68 napot osztjóvan" hanghatások.

A módszertan külön ilyen közegre kifejlesztett motivációs rendszerrel dolgozik. A Projekt Abszolvációs Rásegítési Alap (P.A.R.A.),  a résztvevők érzelmi és kognitív szintjeit egyszerre dolgoztatva hat, egyfajta egyénekre szabott kockázatfeltárási módozatként. A P.A.R.Á.-ztatás során a résztvevők mindegyikét egyéni ("Ugye tudod, hogy ez az utolsó esélyed?") és kollektív szinten is ("Ha bedől a projekt, kirúgják az egész divíziót!") bevonják a motivációs rendszerbe.

Bármely módszertan alkalmazásának sarkalatos pontja a megfelelő vertikális és horizontális kommunikáció: itt a K.Á.O.Sz.-os projektek szinte kivétel nélkül a Kommunikáció Annotációs Mátrix Utat (K.A.M.U.) választják. A K.A.M.U. hatékonyan használható mind a felülről lefelé történő kommunikációban projektcélok kijelölésekor, potenciális bónuszok esetén, de ugyanúgy alulról felfelé is működik a projekt státuszának ismertetésekor, vagy a várható csúszások kommunikációjára.

A K.Á.O.Sz kétségtelenül leghatékonyabb eleme a kritikus projektfázisokban az úgynevezett Projektkrízis Áthidalási Normalizált Információs Keretrendszer, azaz P.Á.N.I.K. alkalmazása. A P.Á.N.I.K. fázis elérésekor a résztvevők különleges, szinte emberfeletti képességekre tesznek szert: a fejlesztők termelékenysége megsokszorozódik, a tesztelők a korábban kritikusnak tűnő hibákat is már csak kozmetikai problémának látják, és az üzleti megrendelő hirtelen sosem látott engedékenységről tesz tanúbizonyságot, amikor korábban létfontosságúnak ítélt funkciók tömegeitől szabadítja meg a scope-ot egyetlen tollvonással.

A K.Á.O.Sz alkalmazása során születő kivételes minőséget mi sem bizonyítja világosabban, hogy az alkalmazott minőségbiztosítási mérések a végterméket szinte kivétel nélkül a Szuperpozíció Akkumulációs Rendszer (SZ.A.R.) kategóriába sorolják, amely biztosítja a K.Á.O.Sz. módszertan következő garantált alkalmazását is a szervezeten belül!

Image copyright: prettyvectors / 123RF Stock fotó