Az élet kinek édes, kinek keserű, de mindenkinek rohadt gyorsan telik. Folyton rohanunk, soha nem érünk rá semmire, nem érjük utol magunkat, be vagyunk havazva, elborítanak a teendők, semmit sem tudunk normálisan megcsinálni. Ki tehet erről? A kegyetlen élet és az őrült világ, amiben élünk. Ki tehet ellene? Hát TE, például azzal, hogy végigolvasod a következő listát, magadba nézel, és elkezdesz változtatni! Lássuk hát, mivel is csesszük el legtöbbször a munkára szánt időnket ahelyett, hogy valami hasznosat csinálnánk!

Image by Gerd Altmann from Pixabay

Meetingen rohadás

A klasszikus. Bent ülünk órákon át mindenféle megbeszéléseken, amik alig, vagy egyáltalán nem érintenek minket. Oda se figyelünk, bambulunk, csetelünk a terem másik végében ülő kollégával arról, milyen szar ez a megbeszélés és mekkora hülye itt mindenki. Esetleg bevisszük a notebookunkat, és feszülten verjük a billentyűit, miközben mások  beszélnek, majd Bölcs Bagoly tekintettel néha felpillantunk és beleszólunk a társalgásba valami olyat, amivel szanaszét trollkodjuk az eseményt.

Ha nem érint egy megbeszélés, jelezd ezt, és el se menj! Ha ott jössz rá, hogy nem neked szól, udvariasan közöld ezt, majd állj fel és menj ki!

Autóban dekkolás

Az igazi hölgyek és urak nem gyalogolnak, és pláne nem szállnak buszra vagy villamosra: ezért inkább rohadsz a kocsidban órákon át, akkor is, amikor tömegközlekedéssel vagy gyalog sokkal gyorsabban odaérnél. Pedig a tömegközlekedés még akkor is jobb a vezetésnél, ha valamivel tovább tart, mint autóval A-ból B-be jutni: a buszt vagy metrót ugyanis nem neked kell vezetned, hanem megcsinálják helyetted, és nem leszel már reggel 9-re hulla fáradt a reggeli másfél óra vezetés után. Ezzel időt direktben még nem takarítasz meg, de energiát mindenképpen, amire pedig nagy szükséged, amint végre elkezdesz dolgozni!

Elpofázzuk az időt

Ezért nem megyünk ki a számunkra teljesen érdektelen megbeszélésekről, ezért hallgatjuk fél órán keresztül a Rózsika ömlengését a hamarosan megszülető első unokájáról, nézzük üveges szemmel Zsolti barátnőjének újabb szakító SMS-eit: imádunk társasági életet élni. Az idő meg csak telik, ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk, ami valóban fontos lenne. A legalja ennek az, amikor maga főnök ül oda az asztalodra, és kezd a legújabb vitorlázós élményeiről lelkendezni, vagy az új kurva drága óráját mutogatni.

Ilyenkor hagyod, hogy mások prioritásai felülírják a tiédet. Hagyod, hogy ami nekik fontos, az fontosabbá váljon, mint ami neked az lenne. Vess ennek véget, és akkor tölts csak ilyesmivel időt, amikor NEKED belefér! Egy udvarias mondattal jelezd, nagyon érdekes a téma, de neked pillanatnyilag egyéb, kritikus feladataid vannak, így folytassátok ezt a diskurzust majd egy másik alkalommal. Vagy soha.

Internetezés

Csak rápillantok a facebookra. Kicsit beleolvasok az velvetbe. Úh, csak gyorsan megnézem, hogy is hívták Villszmissz negyedik filmjében azt a csajt. Aztán azon veszed észre magad, hogy egy órája iphone tesztvideókat, vagy sminktippeket nézel a youtube-on, és semmit de semmit nem haladtál a feladataiddal.

Kapcsold ki az internetet munka közben! Ha kell, akkor kapcsold addig vissza, amíg használod, aztán kapcsold le újra! Még csak eszedbe se jusson úgy dolgozni, hogy valami videó megy a háttérben! Ha szünetet akarsz tartani, akkor ütemezd be, de ne csak az elejét, hanem a végét is!

Mobilnyomkodás

Az időzabáló internetezés édes testvére a mobil örökös nyomkodása. Jönnek az üzik, azonnal válaszolni kell, jajj valaki bejelölt a tinderen, ránézek az instára, nézzük meg, a gyümölcsös szókirakós birkaetetős cukorkás játékkal csak egyet gyorsan játszok (profibbak beülnek a vécébe és magukra zárják az ajtót ehhez). Az agyunk kikapcsol, a drága idő meg folyik ki a kezeink közül, nahát, már ennyi az idő, egy óra múlva vége a munkaidőnek, akkor már nem is kezdek bele semmibe, nincs értelme, inkább végigjátszok még egy pályát.

Töröld le az értelmetlen játékokat, töröld le a facebook appot, töröld le a youtube-ot, meg bármit, ami az életedet rabolja el! Ugyanúgy, ahogy nem tartasz három kiló csokit meg négy zacskó csipszet kibontva az asztalodon, ha fogyni akarsz, ne tartsd egyetlen érintésnyi távolságra ezeket sem!

Szétforgácsolódás

Csörög a telefon, felveszed, Károly van a másik végén, elkezdi kérdezgetni mi van a prezentációdban. Aztán belekezdesz a tegnapi hiba javításába, de jön egy email, amiben izgatott kérdés jön arra vonatkoz de akkor kapsz egy üzit cseten Emesétől arról ho most megcsörren az asztali telefon és azt mondj most meg odajön hozzád az az üzleti elemző és kérdezget mindenféle hülyeséget. Amikor meg végre van egy kis nyugtod, már azt sem tudod, hol áll a fejed, belekezdesz abba, amivel utoljára akartál foglalkozni, de közben eszedbe jut hogy Úristen elfelejtettél valami sokkal fontosabbat, félbehagyod az egyiket, belekapsz a másikba, aztán a harmadikba. Aztán eljön a nap vége, és már megint nem készültél el semmivel.

Pedig a megoldás egyszerű: írd meg a feladatlistádat, rakd sorba (például sürgősség és fontosság szerint), döntsd el te, mivel és milyen sorrendben akarsz dolgozni, aztán kezdj neki. Ne vedd fel a telefont, ne olvass közben emailt, hajtsd el azokat, akik odamennek hozzád, és fejezd be, amit elkezdtél!

Meddő viták

Végtelen email csatározások, intrikák és veszekedések például a következő témákban:

• Én megmondtam, ugyemegmondtam.
• Mekkora egy hülye vagy te!
• Nem én vagyok a hülye, hanem te!
• Megbántódtam, mindenki rohadjon meg!
• Ugye mindenki látja, mennyire kurvára okos és fontos vagyok?

Az ego legyőzi az értelmet és az értékteremtést, a személyes érdek a közös célt. De legalább jól szórakozunk, bár a munka egy fikarcnyit sem halad előre.

Ellenszer:

• Vedd észre, hogy te is egy csomószor ezt csinálod!
• Ha elkezdted, hagyd abba!
• De leginkább el se kezdd!
• Ha valaki más csinálja, ne vedd fel a kesztyűt és ne asszisztálj hozzá!