Hát ez is egy olyan kérdés, amivel minden komolyabb projekt előtt szembesülünk. Bármilyen rendszert is szeretnénk megvalósítani első lépés, nézzünk már körül a piacon, biztos van erre megoldás, nem igaz, hogy nálunk merül fel ez először. Teljesen logikus gondolat. Eddig nem is szokott probléma lenni. A probléma ott kezdődik, hogy mit is akarunk tulajdonképpen?! Több korábbi írásunkban is megállapítottuk, hogy na ennek a megfogalmazása ami nem megy.  Akár kimondva, akár kimondatlanul, de itt komoly az esélye, hogy félrecsússzon a projekt. Ami még el sem kezdődött.

Pár tipikus példa

1. Nézzünk körül a piacon, - pénzünk ugyan nincs – de csemegézzük ki a legjobb ötleteket és mi majd egybegyúrva megcsináljuk az igazi tutit. Mint amikor Momo felnit rakunk a dízel Bentley-re, meg biztos ami biztos legyen rajta vonóhorog. Önmagukban jónak tűnő ötletek ritkán állnak össze egységes egésszé.
2. Mindenki szereti nagyon egyedinek gondolni magát. Egy kivételt ismerek, - egy barátom, - ő kimondottan kispolgár akar lenni, aki lesi a pénzes postást, este TV-t néz, sört iszik, kétévente Oktoberfest, legnagyobb problémája, hogy a Blikket vegye meg vagy a Story magazint. De ő kivétel. Mert bevallja. A többség – visszakanyarodva az informatikai rendszerekhez – azt gondolja, hogy amit csinál, az nagyon más, mint máshol. Legyen szó, hitelezési rendszerről, CRM-ről vagy behajtásról. Évek alatt kikristályosodott folyamatok, ezeket támogató egyedi megoldások, telefonkönyvből kinövő szakértői rendszerek. Mivel évek óta így működnek, nem is nagyon tudják elképzelni, hogy lehetne másképp, azt meg végképp nem, hogy esetleg erre való megoldások a folyamatokra is visszahatással lehetnek. Ilyenkor indulnak a fejlesztési projektek jobb esetben specifikáció, fejlesztői partner kiválasztás után.
3. Vendorfüggőség para. Vannak helyek, ahol a szállítóknak való kiszolgáltatottság olyan fokú, hogy nincs az az isten, hogy kész rendszerben gondolkodjanak, amit csak a Szállító ismer, inkább fejlesztetnek valamit lehetőleg belső erőforrásokkal, hogy meglegyen a kompetencia. Belsős fejlesztésekkel is találkoztunk párral, tegye fel a kezét, aki ilyen esetben komolyabb rendszertervet látott. Fluktuáció van, dokumentáció nincs, egyszer csak ott állunk, hogy Sanyi fejében volt minden, Sanyi meg már nincs, ijedt juniorok néznek egymásra segítséget várva. Ez a kompetencia.
4. Írjunk ki tendert. Akkor lesz sikeres, ha megfelelő energiát és időt szánunk arra, hogy végiggondoljuk, mit is szeretnénk. Kevés helyen vagyok híve a külsős tanácsadásnak, de ilyenkor jó ötletnek gondolom, segít katalizálni a szülési folyamatot illetve olyan ötletek, szempontok is bejöhetnek, melyek belülről törvényszerűleg nem. Mindegy, hogy termék lesz belőle vagy fejlesztés, de legalább végiggondoltuk.

Van még jó pár más lehetőség is, de ezek talán a legtipikusabban. És akkor mégis hogy döntsünk? Én személyesen a következőket gondolom. Komoly nagy rendszerek bevezetésénél, mint amilyen egy számlavezető, számlázó vagy kártya rendszer nincs alternatívája a kész rendszereknek. Évtizedek óta fejlesztik ezeket, tényleg nehezen tudom elképzelni, hogy olyat akarnánk, ami nincs már benne. Legfeljebb kicsit másképp és kicsit idomulunk. Olyan ez mint a fodrászgép, mikor először dugjuk bele a fejünket, még különbözünk, második-harmadik alkalommal már pont ugyanolyan. Számtalan megoldás van jelen a piacon, én a magyarországi jelenléttel és referenciákkal rendelkező nagy nevek közül választanék egyet. Tipikus kockázatkerülő megoldás, de a core business-t támogató rendszereknél csak biztosra mehetünk. Ilyenkor nem hiszek a piacra épp belépő fogadkozóknak vagy a feltörekvő ifjoncoknak. Tutira kell menni, legyen mögötte támogatás és legyen hozzá a piacon értő ember. Tipikus példa a SAP.

Kisebb üzleti kockázatú, nem mission critical esetben nagyobb a mozgástér, jobban lehet kísérletezni. De ugyanez a helyzet, mikor kész építőkövek közé álmodunk egy újabbat. Na pont olyan tuti nincs. Például egy fióki front-end. Háttérrendszerek, folyamatok megvannak, ezeket kellene egybegyúrni. Itt már túl sok a peremfeltétel, hogy kész megoldás legyen. Front end? Fiók, call center egyaránt? CRM legyen benne? Tranzaktálni kell? Mi is van hátul, Flexcube, Arksys? 10 dekával több lett, maradhat? Na ez kemény fejlesztés lesz. Tegyünk félre rá néhány 100 milliót, meg egy év múlva még ugyanennyit. Ilyenkor szavazok én bizalmat olyan fiataloknak, akikben érződik a potenciál, még lelkesek, harapnak, meg akarják váltani a világot, üljünk fel ennek a farvízére, látványos siker lehet belőle.Vagy nagy bukás.

Saját fejlesztést ott látok kívánatosnak, ami folyamatos tevékenység, fontos, de kevésbé van szem előtt és fontos a költséghatékonyság vagy tényleg olyan üzleti tudás van benne, amit semmiképpen sem szeretnénk a piacon elterjeszteni. Ez utóbbi esetben persze profi fejlesztői csapatot kell felépítenünk, ami komoly feszültséget szülhet egy olyan helyen, ahol nem ez az alaptevékenység.

Bármit is választunk, nagyon fontos, hogy ne csak a bevezetésre koncentráljunk, ezt a rendszert majd üzemeltetni, továbbfejleszteni kell, amihez erőforrások kellenek. Vagy legyen budget-ünk ezek megvételére – és persze tudjuk, hogy a piacon van ilyen ember – vagy építsünk ki csapatot házon belül időben, ne a szállító levonulása után kezdjünk el vakarózni.

És akkor a végkövetkeztetés: Nagyból terméket, kicsi lehet egyedi is. Mit szóltok? Ugyanez szállítói oldalról, ki meri elmondani?