Ahogy a család életében elérkezik az ünnepélyes pillanat minden évben amikor a felnőttek és gyerekek könnyhomályos áhítattal díszítik fel a karácsonyfát meg éneklik a mennybőlazangyalt, úgy van a vállalatok életében is egy magasztos óra, ami nélkül az éves munka lelketlen darálás lenne csupán. Ez az esemény a Nagyfőnök (részleg igazgató, ügyvezető, vezérigazgató, kinek mi jutott) évértékelő beszéde. Egyesek hajlamosak azt gondolni, hogy az évértékelés célja a vállalat éves eredményeinek, stratégiai céljainak, piaci helyzetének bemutatása, a jövőre vonatkozó tervek ismertetése. Nem is tévedhetnének nagyobbat!
A Júdea Népe Front évértékelése
Önfényezés
Az évértékelések egyik alapvető üzenete mindig így hangzik: "Emberek, nagyon jók voltunk!". Teljesen mindegy, hogy valóban jók voltak-e, hogy ő maga, a Nagyfőnök jól csinálta-e a dolgát. Ugyancsak lényegtelen, hogy a hallgatóság ki van tömve olyanokkal, akik az elmúlt évben maximum a kávéivásban meg a felelősség lepattintásban értek el kimagasló érdemeket.
"A célokat teljesítettük, sőt, túlszárnyaltuk!" - érkezik az üzenet, amely általában alá is van támasztva leegyszerűsített diagramokkal, amelyeken minden szám 120 és 200 százalék között hullámzik. Értelmezni nehéz ezeket, hiszen nem világos, minek a 150 százalékát teljesítettük, és hogyan lett mindez kiszámolva, de ennek nincs is jelentősége, hiszen éppen megdicsérnek mindenkit! Itt a kikezdhetetlen bizonyíték arra nézve, amit mindig is sejtett mindenki: ő szuper jól végzi a dolgát! Jó a csapat, jók az eredmények, jól csináltuk, csak így tovább! Az, hogy pontosan mi is volt az, amitől ilyen ügyesek voltunk, már senkit nem érdekel.
Az önfényezés végső célja azonban nem az, hogy az egyszerű dolgozókat dicsérjük, hanem hogy a Nagyfőnök indirekt módon bizonyítsa minden halandó számára ezen a világon: ő remek munkát végzett az elmúlt évben.
Parasztvakítás
Jövő évi tervek: királyok voltunk eddig is, de jövőre még durvább szuperkirályok leszünk! Letaroljuk a szaúd-arábiai piacot, új terméket készítünk, ledaráljuk a konkurenciát, és végül a legfontosabb: növekedünk, növekedünk, növekedünk!! Száz meg ezer új dolgozó, új részlegek, új városok, új országok, amíg a szem ellát.
Azt senki nem kérdezi, mi az értelme a növekedésnek, és jó lesz-e ettől bárkinek: a növekedést mindenki a megkérdőjelezhetetlen siker bizonyítékának hiszi, és átjárja az érzés, hogy valami egyre nagyobb dolog részese lehet. A cél itt annak a sulykolása: a lehető legjobb helyen vagy, eszedbe se jusson megkérdőjelezni bármit, hiszen a vak is láthatja, hogyan növekedünk! Arra meg gondolni se merészelj, hogy elmész innen! Majd mi elküldünk, ha már nem kellesz, de addig is légy te is részese a sikernek!
Spiritualitás
Lelketlen és materialista világ a nagyvállalati lét, de mégis csak emberek dolgoznak benne, akik sivár és racionalista feladatokon vergődnek napról-napra. Lelkük szomjazza a törődést, és az évértékelés egyike azoknak a ritka alkalmaknak, amikor a spiritualitásra éhező emberek végre koncentráltan kapnak egy nagy dózist!
Az évértékelő beszéd akkor jó, ha a hallgatóságot átjárja az összetartozás érzése, a biztos tudat, hogy halandó kis porszemként valami nagyszerűnek a részese! Valami hatalmas és erőteljes dologé, ahol együtt dobban minden szív, és ahol a support részleg minden évben 134 százalékkal jobban teljesít az előzőnél. Meghatódva érzi mindenki: testvérek vagyunk, és ez egy nagy család!
Aztán az érzés gyorsan elenyészik, amikor a beszéd után beülnek a szokásos heti három órás projektáttekintő státuszmegbeszélésre, ahol minden projekt csúszik, és mindenki másra mutogat. De tulajdonképpen ezzel úgy látszik, nincs is olyan nagy gond, mert most mondták az évértékelőn, hogy mekkora királyok ők. Még így is.
A vég
Ez a fajta évértékelés egészen addig megy így, amíg a cég hatalmasat nem zakózik. El kell küldeni az emberek harmadát, visszaveszik a céges autókat, meg megszüntetik az ingyen kávét a konyhákban. Abban az évben nincsenek diagramok, nincsenek erőltetetten vicces kisállatos képek "Legjobbak vagytok!" feliratokkal. A válságos évértékelésen a Nagyfőnök esetlenül és kezét tördelve, vagy éppen vészjóslóan és dörgedelmesen sorolja a drámai intézkedéseket, amikkel próbálják valahogy vízmentesíteni a már süllyedő hajót. A szankciók persze a pórnépet érintik csak, a Nagyfőnöknek továbbra is kell a hetes BMW, köztudott ugyebár hogy ha ő villamosra szállnak, akkor a Föld azonnal a Napba zuhanna.
Az egyszeri dolgozó meg csak áll, döbbenten néz, és nem érti, miért történik mindez. Hiszen ő pontosan úgy csinált mindent idén is mint az előző nyolc évben, és akkor mindig megdicsérték érte az évértékelésen ...