Jártunkban-keltünkben mostanában egyre több vállalatnál tapasztalhatjuk, hogy fókuszba kerül az irodai munka digitalizálása, a papír alapú működés felszámolása és informatikai rendszerekbe, elektronikus csatornákra terelése. Mert állítólag az nagyon modern, meg gyorsítja a folyamatokat, meg transzparens, meg ilyesmi. Jobb ha tudjátok, hogy mindez csak magukkal mit kezdeni nem tudó IT vezetők meg a pénzéhes szállítók parasztvakítása: igenis legjobb papíron dolgozni, és most fel is sorakoztatunk öt megdönthetetlen bizonyítékot emellett!

A papír egyszerű

Na hát legelőször is: papírt bárki tud használni, ugye? Nem kell hozzá jelszó, meg felhasználó név, meg azok között a kis ikonok között keresgélni. Nem kell folyton emlékezni hogy most akkor a "Projektek/Bizbaszügyfél/admin/szerzodes/2017/dokument/ajanlat" vagy a "Bizbaszügyfél/Projektek/admin/dokumentumok/!!!!FONTOS/Jozsi/ajanlat" mappába mentettem (mert nyilván mind a kettő létezik). Nem kell kaparászni az egérrel hogy nagyítsa már ki a gép az oldalt, mert nem látod még szemüveggel se.

A papír nem fogyaszt áramot

A papír környezetvédő, mert nem fogyaszt áramot, nem kell neki konnektor, meg wifi, meg semmi se. Bárhol elő lehet venni és nézegetni: megbeszélésen, buszon, metrón, strandon, a kávézóban. Sőt, akár le is lehet önteni egy kis kávéval, akkor is majdnem ugyanúgy működik, mint azelőtt. Ha szerencséd van, akkor pont a kevésbé érdekes, vagy éppen kínosabb részeket sikerül összekávéznod, és akkor még inkább nyert ügyed van.

A papírra bármit rá lehet írni

Van valami a papíron ami nem tetszik? Húzd át, és írd oda! Firkáld össze, írj rá úgy, hogy csak te tudd elolvasni, és már titkosítva is van! Azokban a hülye rendszerekben jogosultság kell, meg ott van az a mező, de nem fogad el csak számot pedig ha egyszer nem biztos még, hogy oda "56800"-at kell írni, akkor NYILVÁN azt kell odaírni, hogy "56800???" de ezt persze az az ostoba rendszer nem fogadja el.

Meg a szemét számítógép tizennégy próbálkozás után is azt írja, hogy töltsünk ki valami idióta kötelező mezőt, pedig már mindent megadtál háromszor! Na a papír az mennyivel rugalmasabb! Van egy jó kis űrlap, azt kitöltöd ahogy gondolod, ott van tere a kreativitásnak, nyilván nem kell annyira szigorúan venni hogy most mi kötelező mi nem, a Juditka akinek majd odaadod, úgyis tudja mi a lényeg.

A papírt akárkinek oda lehet adni

A számítógépes rendszerek ebben is szörnyűek! Munkafolyamat van benne, jogosultság, státuszok, pedig semmit se szeretnék, csak hogy Szabolcs, aki mellettem ül, nézzen már rá az ügyre, vagy csinálja már meg mert nekem most fáj a fejem. Bezzeg a papír! Az mennyire jó ebben is! Csak oda kell fordulni a gurulós székkel a szomszédunkhoz az irodában, átnyújtani a papírkákat egy hanyag mozdulattal, majd örökre elfelejteni hogy valaha nálunk volt. Ez még ráadásul agilis is, úgyhogy rossz nem lehet.

A papírt el lehet veszíteni

Az élet tele van olyan kellemetlen papírokkal is, amikkel nem akarunk foglalkozni. Vagy most éppen, vagy soha. Ha éppen most nincs hozzá kedvünk, akkor berakhatjuk felülről a harmadik fiókunkba a tűzőgépek alá. Igazán rutinosak eldughatják egy olyan nagy stóc papír aljára, ami valaki más asztalán tornyosul! Így két legyet ütünk egy csapásra: nem csak megszabadulunk a problémától, hanem egy esetleges felelősségre vonás esetén bűnbakunk is van, aki nyilván az lesz, akinek az asztalán végül mégis meglett a papír.

Ha meg soha többet nem akarjuk látni, irány az iratmegsemmisítő! Ha annyira fontos, úgyis újraküldik majd. Aztán ha úri kedvünk úgy diktálja, lehet, hogy azt majd nem daráljuk le. Kreatívabbak hajtogathatnak belőle kis hajót vagy olyan kis darut, aminek mozog a feje, ha húzogatják a farkát. Ezzel azért óvatosan, nehogy valaki széthajtogassa.

Hogy így sérül a nyomon követhetőség? Meg a transzparencia? Normális vagy? Hát ki akar itt transzparenciát? Annál idegesítőbb dolog nincs a világon...